---

Tartalom

Ajánlás - Voith Márton
Köszöntő - Balogh Béla
A szerkesztő előszava - Horn János
Bakó Károly: "Útján e világnak..."
Harrach Walter: Önéletrajz
Hatala Pál: Amit rólam tudni érdemes...
Lengyel Károly: "Egyedül nem megy..."
Marczis Gáborné Bókony Gizella: "Vaslady"
Mezei József: A matyó kohász
Remport Zoltán: Életutamon tiszteltem minden értéket
Sándor Péter: Kohó mellett
Szőke László: Remek indulás, majd néhány újrakezdés
Szombatfalvy Rudolf: Mindig tudj önmagaddal szembenézni... - nem biztos, hogy teljesen objektív önéletírás
Szűcs László: Nem akartam kohász lenni, mégis az lettem
Életünk a hivatásunk - Kohászat

---

Ajánlás

Tisztelt Olvasó!

Egy hosszú könyvsorozat újabb tagját tartja kezében, egy olyan sorozatét, amelyben egy-egy iparág története emberi sorsokban, életrajzokban ragadható meg. A Szerzőknek köszönet, hiszen emberi életútjukon keresztül nemcsak a jelenségeket-történéseket látjuk, hanem megismerjük a jelenségek mélyén a lényeget és az összefüggéseket, sőt azok értelmét is. A Szerkesztő azoknak az embereknek az élettörténeteit gyűjtötte egybe, akik nevet szereztek maguknak a sok ezer személyes sors tengerében, mert kimagaslót alkottak a maguk tevékenységi körében. És még talán azok közül nem is a mindenkiét: Hiszen egy ilyen vállalkozás sohasem lehet teljes.

Ez/ezek a könyv/könyvek emberi sorsok foglalatai: Megannyi személyes élettörténet, amelyek közös találkozási pontja az, hogy meghatározó módon kapcsolódnak a kohászathoz (korábbiak a bányászathoz).

A kohászat, és a bányászat sem tartozott a "népszerű" foglalkozások közé. Napjainkban azonban egyre több jel mutat arra, hogy mindkét iparágra feltétlenül szüksége van egy országnak, legfeljebb más szerkezetben és más célok érdekében, mint az az úgynevezett vas- és acél évtizedében megfogalmazódott. A kohászat alapvető feladata az, hogy a gépiparnak minőségileg minden szempontból megfelelő alapanyagot gyártson. A kohászat két kimenő "ága", az öntészet is és a képlékeny alakítás is egyre jobb terméket kell, hogy előállítson, amelyek megbízható tulajdonságokkal rendelkeznek. Vagyis mind kívül, mind belül napról-napra jobbakat kell "kitalálni" és gyártani. Nagy vonalakban: Kívül méretpontos és sima, belül jó mechanikai tulajdonságokkal (szívósság és szilárdság vonatkozásában egyidejűleg!) bíró, akár különleges összetételű anyagokat. Ez jelenti a szakma fennmaradásának, sőt megreszkírozom: fejlődésének zálogát, és a műszaki szakemberek megbecsülését. Erre - szerencsére - napjainkban egyre több jel mutat.

Mindenképpen meg kell, hogy köszönjem a megtisztelő felkérést, amelynek keretében nem csak a kötetben szereplő "nagyjaink" - sokszor göröngyös, sok nehézséggel is járó, de végül is sikeres - életútját ismerhetjük meg, hanem szakmánk történetét, annak szükségszerűségét is! Megismétlem, mert ezt nem szabad elfelejteni, az előző kötet Ajánlását megfogalmazó Roósz András akadémikus szavait: "Az életutakban még számtalan, nekem is új eddig nem ismert eseményt olvastam, betekintést kaptam máig ismeretlen - és talán most először leírt - történésre, s így az eddig ismert történések más megvilágítást is kaptak." A személyes élményeket, sikereket, és az esetleges nehézségeket is vállaló és megíró szerzőknek ezért a "kitárulkozásért" maximális köszönet jár! Az életutak leírásából nem csak a szakmabeliek, hanem a közelmúlt történéseit kereső, kutató olvasók is igen sok olyan részletet találnak, amelyeket eddig a homály fedett...

Reményem szerint ez a könyvsorozat betölti (vagy már be is töltötte) küldetését, és jelet képes hagyni az utánunk jövőknek elődeik küzdelmeiről, álmairól, alkotóképességeikről, és erőt ad a kohászat jövőjén munkálkodóknak azzal, hogy példákat (méghozzá milyeneket!) mutat fel.

Jó szerencsét!

VOITH MÁRTON
kohómérnök a Miskolci Egyetem professor emeritusa

---