Czibere Tibor
Ifjan, éretten, öregen
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Prológus
85 kérdés-válasz
Epilógus
Szakmai életrajz
Kitüntetések
Családfa
Publikációk jegyzéke
A Miskolci Egyetem és jogelődeinek vezetői
Névmutató
Előszó
Az "Ifjan - Éretten - ........." sorozat 10. kötetéhez érvén azonnal két személyes megjegyzést kell tennem azok számára, akik az előző kiadványokat is ismerik. Az első, a kipontozott szöveghez kötődik, mert a pontok helyén vagy "Öregen" vagy pedig "Éltesen" kifejezést lehetett olvasni. Az első gondolat mintegy 15 évvel ezelőtt, az első kötet összeállításnál az volt, hogy a mindennapi élet forgatagát már kerülő, a napi események formálását már nem vágyó, visszahúzódott, de generációk életét alakító, az élet valamilyen területén kimagasló teljesítményt felmutató személyek mindennapi életébe is bepillanthassunk és a megjelenést a 80. születésnapjára időzítsük, 80 kérdés - 80 válasz - 80 oldalon formában. A sorozat e kötetei az "Ifjan - Éretten - Öregen" címmel jelentek meg. A sorsom szerencséje azonban összesodort olyan személyekkel is, akik vagy kiváló tollforgatók lévén a tervezett intervallumnál sokkal, de sokkal rövidebb idő alatt, szinte folyamatosan dolgozva készítették a könyveiket, amelyeket kár lett volna a "fiókban évekig őrizni", így ezeket mindenképpen a jelentőségteljes 80. születésnap előtt átadtuk a Kedves Olvasónak, de többnyire "Ifjan - Éretten - Éltesen" címmel. Ez utóbbiak csoportjába tartoznak azon könyvek is, amelyek a szerzők 80. születésnapját követően készültek el. Ezek egyike az a könyv, amelyet Tisztelt Olvasónk most olvas, amely a Szerző 85. születésnapján látja meg a napvilágot.
A "Beszélgetőtárs" másik megjegyzése a Szerző személyének bemutatásához - a Prológus feladatához, céljához - kötődik, mert a bőség zavarával küzdök. Az ok prózai; Czibere Tiborral személyesen először az 1967/68-as tanév második felében 1968-ban találkoztam az akkor még Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar, Szerszámgépészeti Szak, Alkalmazott Mechanikai Ágazat (GAM-os) diákjaként. Amivel Czibere Professzor Úr elbűvölt vagy elrettentett minket, az Áramlástan c. tárgy előadásai voltak. A mindössze maximum 16 fős csapat (igaz, sohasem volt ott mindenki minden előadáson, talán csupán az első előadáson, ismerkedés gyanánt és a vizsgán) jelenlevő tagjai folyamatosan kémlelték a Prof. zsebeit, az azokból kikandikáló "divergenciák" és "rotációk", ill. a "források" és "nyelők" számát keresvén. Én biztosan nem tartozhattam a legjobb diákok közé, mert Debrecenben, a Mechwart András Gépipari Technikumban végezvén többnyire a "vas illata" kellemesebb élmény volt számomra, mint egy matematikai formula "elegáns" mivolta. Erről tanúskodik "Leckekönyvem" 20-21. oldala is.
Igaz a félévközi munkám még jelesre lett értékelve, de a vizsgám már csupán közepes minősítést kapott. Ebben biztosan szerepe lehetett a nyári vizsgaidőszakokra jellemző "Tapolca-hatás"-nak is, hiszen minden "rendes diák" a Tapolcai Strandon volt. Ez olyannyira jellemzője volt az akkori időknek, hogy a Mechanika Tanszék (avagy az onnan kikerült információk alapján valamelyik évfolyamtársunk) nem egyszer mondatta be az évfolyamok írásbeli vizsgái eredményhirdetéseinek változó, egyre inkább elcsúszó időpontjait. Ekkor már mindig tisztában voltunk, a zárthelyik eredményeinek egyre kritikusabb (gyengébb) átlagával, az egyre növekvő bukások számával.
Igaz a végzésünkhöz közeledvén nekünk GAM-osoknak az integráljel látványa nem violinkulcsként jelentkezett, és a muzikalitásunkra hatott - mint ahogy az átlag gépészmérnök hallgatónak - hanem még talán meg is értettük mindazt, ami szépség rejlik a síkbeli feladatok komplex függvénytan alkalmazásával történő megoldásában, legyen az áramlástani vagy rugalmasságiam probléma. Csoportunk, az első GAM-os tankör kifejezetten jó csapat volt. Társaim közül a két kitüntetéses diplomával végzők közül Patkó Gyuszi követhette Czibere Tibort az akkor már Miskolci Egyetem rektori beosztásában, ill. Fülöp Laci, aki a környezetvédelem területen hazánk legnagyobb és egyben legeredményesebb vállalati konglomerátumának tulajdonosa. A sors érdekessége (is lehet), hogy életem különböző periódusaiban mindkét barátom a Dudujka-völgy számozott kollégiumaiban szobatársam volt.
Oktatóként a - lánykori nevén - Nehézipari Műszaki Egyetemen maradván és különböző beosztásokban 92 szemesztert oktatván, a mindennapi élet számos szeletében voltak érintkezési pontjai életünknek. A Miskolci Akadémiai Bizottság (MAB) megalakulását (1979. november 30.) követően újabb közös színpada nyílt kapcsolatunknak, mert Czibere Tibor akadémikust a Gépészeti Szakbizottság elnökének választották. Jómagam pedig 2000-2008 között a MAB Klub elnökeként szervezhettem az igazán kiváló szakemberek - többnyire - havonkénti előadásait, így nem csupán a nyilvános rendezvényeken futhattunk össze, hanem a szervezet működését befolyásoló, azt szervező elnökségi üléseken is.
Akár anekdota is lehetne, de tény, hogy amikor Czibere Tibor a miniszteri kinevezés előtti meghallgatásra utazott a miskolciak szokásos "reggeli gyorsával" véletlenül a közös kocsi peronján - tőle szokatlan módon - beszélgetésünk során utalt utazásának okára is.
Tény, hogy inkább én figyeltem Őt, mint Ő engem. Ennek nem csupán az a 16 év korkülönbség az oka, hanem mindazon eredmények, amelyeket hallatlan munkabírásával, racionalitásával fel tudott mutatni, a külső szemlélőt ámulatba ejtvén. Igaz mindezekben teljes mértékben rejtve maradt az "ember", az "érzés", a mindennapi gondolkodásmód, a "nevetés" és a "sírás". Mondom mindezt azon tapasztalataimból is, hogy évekig ugyanazon 18 lakásos társasházban, lakótársként csupán egyetlen szint választotta el a két családot. Ezen évek talán némi bepillantást engedtek meg számomra egy "Apa" életébe, a "gyermekhez" való viszonyába is, mert Lányai mellett az én Fiam léte, cselekedetei, növekedése, fejlődése sem kerülte el figyelmét, hanem ezekre is rákérdezett, ezeket is számon tartotta. Az Aulich Lajos utcai közös lakóhelyünk viszonylag csendes utcájában sokszor láthattam lányait, az 1961-ben született Gabit (Gabriellát) és az 1965-ben született Beát (Beátát), amint az ilyen korú gyermekeknél szokásos szárnypróbálgatásokat gyakorolván lenn bicikliznek az utcán, időnként némi "prezúrt" is összeszedvén egy-egy nem éppen jól sikerült indulásnál vagy megállásnál. Ez a kor azonban még a Moszkvicsok, Zsigulik és a Trabantok kora volt, mint ahogyan az a fényképeken is látható. Az Aulich Lajos utcának akkor még csupán az egyik oldalán voltak házak, a másik oldalán szépen gondozott kertek és a közöttük meghúzódó kis ösvények a szokásos reggeli futásaimhoz adták a nyugalmas terepet egészen az Avasi Kilátóhoz, ahonnan aztán már igazán szép látvány nyílt a reggeli fényekben égre merevedő füstölgő kéményekkel feltűnő gyárvárosra. Azóta nagyon sok minden változott, csupán a házat határoló kerítés maradt a régi. Miskolc ezen része is beépült, az utca "kétoldalas" lett, autóbusz járattal könnyebbült meg a belváros elérése, amely különösen a mindkettőnk - a Szerző és a Beszélgetőtárs korosztályának jelent nagy könnyebbséget. A napokban - az INTERNET adta lehetőségek korában - találtam rá véletlenül az itt látható fényképre, amely lakókörnyezetünket mutatja "madártávlatból". Erre szokták mondani, hogy "élhető környezet", ami kétségtelenül igaz, hiszen nyugalmas, és kiváló emberek lakta környék, ami kétségtelenül egy - nem kicsi - adalék az "alkotó", eredményes élethez.
Visszatérvén Czibere Tibor lányaihoz, akik ugyancsak eljegyezték magukat a mérnöki (gépész- és építészmérnök) tevékenységgel (is) és sikeres életpályát tudhatnak magukénak, már gyermekkorukban is igazi "nők" voltak, hisz egy-egy fotózáshoz azonnal megtalálták a megfelelő "beállást" még akkor is, ha csupán biciklizésről volt is szó.
Most, jelen könyv készülése során kerülhettem először abba a helyzetbe, hogy a külső szemlélő által érzékelhető "szakember", a "vezető" gondolkodásmódján túl megismerhettem a humánus, a hobbiként szolgáló "asztalos", a családot féltő, azt szervező mentalitást, észjárást, érzelmeket is. Gondolom, Önökben is, Tisztelt Olvasók, hasonló gondolatok fognak kavarogni, amikor végigolvassák e könyvet. Különbség kettőnk között összesen mindannyi, hogy korábban más-más oldaláról láthattunk bele egy kiváló ember termékeny, sok-sok eredményt felmutató életébe, ill. Önök most, egy gyors, folyamatos olvasás során ismerkedhettek meg mindazzal, amely nekem a könyv mintegy féléves összeállítása során csepegtetve adatott meg.
Miskolc, 2015 nyara
Tóth László