---

Tartalom

PROLÓGUS (Tóth László)

A KÉRDÉSEK KULCSSZAVAI
1. Miért a Berzsenyi idézet?
2. Mi a Charybdis?
3. Veszélyhelyzetek, betegségek, válságok
4. 1956 és utórezgései
5. Ismerősök halálának elviselése
6. Az iskolába járás szeretete
7. Iskolai kudarcok
8. Iskolás sikerélmények
9. A szabadidő kitöltése
10. Lányok, feleség, dédszülőség
11. Hosszú házasság és anyósprobléma
12. Zsebpénz, fiatalkori öltözködés
13. Bencés diákévek és pályaválasztás
14. Alkalmi állások
15. Alapításokban részvétel
16. Sok megbízás - elégedettség?
17. Vidám emlékek
18. Pogány Béla prof. jobb keze gipszben
19. Munkakör az M.Tk.I-ben
20. TMB-szakbizottságban 1963 óta
21. Sportrajongás
22. Zeneszeretet
23. Irodalom - művészet élvezete
24. Hegyeshalom, mint határállomás
25. Külföldi kiruccanások a háborúig
26. Maradandó emlékű külföldi utak professzorként
27. Meteorológiai élmények
28. Nyelvtudás angolul, oroszul
29. Az írás módja
30. Vezérfonal ... 1949-ben, 1982-ben
31. Tapasztalatátadás
32. Társszerzők
33. Támogatók
34. A HÚZÓTÜSKE-beli szerep
35. Barátságok a HÚTÜ révén
36. Adél élete Miskolcig
37. Adél élete Miskolcon
38. Adél géptan vizsgája Egerben
39. Krisztina élete
40. Kornélia élete
41. Kornélia megtanul olvasni-írni magyarul
42. Az unokáknak írt levelek
43. Dédunokák
44. Petrich Géza barátsága 1966-ig
45. A barátság folytatása 1999-ig
46. Miskolci 3 professzortárs
47. A szakma "Az én gépészeim"-ről
48. Az "Életünkben életem" visszhangja
49. Az "arany" öregkor kezdete
50. A tanszékvezetés átadása 1988-ban
51. "Fapados" professzorként 1988-91 között
52. Ezekre az évekre eső elismerések
53. A nyugállományba kerülés napja: 1991. július 1.
54. A Széchenyi-díj (1994)
55. Elismerések 1994. március 15. után
56. Gyűjtőszenvedély?
57. Az elismerések tárolása
58. Az irattartók otthoni rendezése
59. A levélírásról
60. Naplókról
61. Noteszokról
62. Családi kör
63. A kőszegi nagymama
64. Találkozások magyar írókkal, költőkkel, művészekkel
65. MTA-tagság
66. MMA-tagság
67. Magyar Nagylexikonbeli munka
68. Az utóbbi évtizedbeli könyvek, tanulmányok
69. Visszhangok a szakirodalmi munkásságról
70. Terplán Kornél könyvei
71. Terplán Krisztina esküvője (1994. június 18.)
72. Egészségről, műtétekről
73. Rádió- és TV-szereplésekről
74. Az ME (NME) és a MAB jubileuma
75. Újabb interjúk
76. A világ műszaki múzeumairól
77. Olvasmányok, TV-nézés
78. Mit kellene másként csinálni?
79. Jelenlegi tervek
80. Miért a Zrínyi idézet?

EPILÓGUS (Terplán Zénó)

A FÜGGELÉK JEGYZÉKE
Családfa
Disszertációk és székfoglalók
Előadott tantárgyak
Hazai és külföldi tudományos előadások
Szakkönyvek, kiadványok, könyvrészletek, alapvető idegen nyelvű tanulmányok
Továbbképző, főiskolai ill. egyetemi jegyzetek
Érdekesebb elismerések felsorolása
Terplán Zénó életpályájával foglalkozó írások forrásadatai
Rövidítések
Névmutató

---

Előszó

Terplán akadémikust, a nagyon sokak számára az elismerést és szeretetet tükrözően egyszerűen Zénó bácsit 1964-ben, első éves egyetemistaként ismerhettem meg. Az akkor még Nehézipari Műszaki Egyetem nevet hordozó intézmény "zöldfülű" hallgatójaként csodálhattam meg az "Általános géptan" címmel tartott előadásainak rendszerezettségét és számomra, a gépésztechnikus számára is lenyűgöző rajzkészségét. Egyszerre két kézzel rajzolt úgy, hogy a két krétával azonos időben teljesen különböző "műveleteket" végzett és az eredményt fényképezni lehetett. Szerintem különösen a gimnáziumból jött diáktársaimnak ez a megfejthetetlen csodák kategóriájába tartozott, amin csak ámulni lehetett, megismételni nem.

Terplán professzor az őt körülvevő életnek mindig is motorja volt. Diákkoromra visszatekintve ez a "motor" volt a hajtóereje a tanár-diák viszony mindennapjait karikírozó "Húzótüske" című kiadványnak is.

Miskolci oktatóvá-kutatóvá válva egyetemi doktori értekezésem - amely az ütvehajlító vizsgálat alkalmazásához kapcsolódott - készítése során említette Bartel János (1862-1945) nevét. Ez volt az a pillanat (1973 körül), amikor először éreztem, hogy érdeklődési körünknek egy kis területe - a műszaki tudományok története - közös, hisz Bartel volt hazánkban az, aki a század elején részletesen foglalkozott az ütvehajlító vizsgálat információtartalmával, melyet a francia G. Charpy (1865-1925) 1901-ben a Budapesten rendezett konferencián ismertetett először. A Bartel név kapcsán értettem meg teljes mélységében azt a korábban is hallott, de tartalommal addig nem teljes mértékben kitöltött kifejezést, hogy "...aki a múltat nem ismeri, az a jelent nem értheti meg, és így esélye sincs a jövő formálására."

Kapcsolatunk fokozatosan elmélyült és nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy az 1981. szeptember 28-30. között Aggteleken megindított Országos Törésmechanikai Szeminárium rendezvényein többször hallhattuk Terplán professzor megnyitó szavait. Az elsőn még "improvizált", de az összes többinél már a pontosság és megbízhatóság érdekében a sokak által távolról ismert "kis füzeteire" támaszkodott.

Számomra lenyűgöző az a precizitás, amelyet közvetlenül tapasztalhattam a "Magyar Mérnök- és Építész-Egylet közlönyének adatai (1867-1944)" című kiadvány összeállítása kapcsán és a sort még hosszan folytathatnám. E pontosságot, megbízhatóságot minden írásában tetten értem, hisz ha véletlenül új adatokat - ne adj' Isten hibákat - talált kinyomtatott könyveihez, munkáihoz, a törzspéldányba azokat gyöngybetűivel azonnal átvezette.

E mindenre kiterjedő gondossága könnyítette meg és egyben adott nehéz örökséget számomra, amikor közvetlenül tőle vehettem át a Miskolci Akadémiai Bizottság Klubjának vezetését és követhettem őt a Magyar Tudományos Akadémia Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságában.

Máig is őrzöm számos levelét, amelyeknek egyenes sorai és szabályos betűi egyéniségének tükörképei. Különösen kedvesek számomra azok, amelyek életem egy-egy fontosabb állomásához kötődnek. Ezek közül az egyik nemrégiben örömteli családi eseményhez kapcsolódott. A levélből áradt a megélt és átélt kor bölcsessége, a "család" fogalmába vetett azon hit, amelyet életének 80 éve is híven tükröz.

E kerek szám és minden szempontból tartalmas élet idézte fel bennem többször Munkácsy Mihály (1844-1900) nagy méretű festményét, az Ecce Homo-t, amely előtt már gyermekkoromban is sokat álldogáltam szülővárosomban, Debrecenben, a Déri Frigyes (1852-1904) alapította Múzeumban. Emlékeimben a részletek időnként szürkülnek vagy eltűnnek, de hazalátogatván újból előtűnnek és teljes színükben, formájukban pompáznak.

Legyen ez a "kis füzet" az a festmény, amely egy gazdag, sikeres, örömteli és küzdelmes - tehát emberi - élet eddigi mozzanatainak vázlata, amely Terplán professzor életét gyermekkorától napjainkig 80 kérdéssel és az azokra adott 80 válasszal mutatja be kiegészítve néhány függelékbeli konkrét jegyzékkel és néhány képpel, másolattal.

Az Ecce Homo beszélgetéseink során egy új jelentést is kapott. Talán Önöknek is!

Miskolc, 2000 végén
Tóth László

---