---

Tartalom

PROLÓGUS (Tóth László)
PROLÓGUS az első kiadáshoz (Tóth László)

A KÉRDÉSEK KULCSSZAVAI
1. Miért a Berzsenyi idézet?
2. Mi a Charybdis?
3. Veszélyhelyzetek, betegségek, válságok
4. 1956 és utórezgései
5. Ismerősök halálának elviselése
6. Az iskolába járás szeretete
7. Iskolai kudarcok
8. Iskolás sikerélmények
9. A szabadidő kitöltése
10. Lányok, feleség, dédszülőség
11. Hosszú házasság és anyósprobléma
12. Zsebpénz, fiatalkori öltözködés
13. Bencés diákévek és pályaválasztás
14. Alkalmi állások
15. Alapításokban részvétel
16. Sok megbízás - elégedettség?
17. Vidám emlékek
18. Pogány Béla prof. jobb keze gipszben
19. Munkakör az M.Tk.I-ben
20. TMB-szakbizottságban 1963 óta
21. Sportrajongás
22. Zeneszeretet
23. Irodalom - művészet élvezete
24. Hegyeshalom, mint határállomás
25. Külföldi kiruccanások a háborúig
26. Maradandó emlékű külföldi utak professzorként
27. Meteorológiai élmények
28. Nyelvtudás angolul, oroszul
29. Az írás módja
30. Vezérfonal ... 1949-ben, 1982-ben
31. Tapasztalatátadás
32. Társszerzők
33. Támogatók
34. A HÚZÓTÜSKE-beli szerep
35. Barátságok a HÚTÜ révén
36. Adél élete Miskolcig
37. Adél élete Miskolcon
38. Adél géptan vizsgája Egerben
39. Krisztina élete
40. Kornélia élete
41. Kornélia megtanul olvasni-írni magyarul
42. Az unokáknak írt levelek
43. Dédunokák
44. Petrich Géza barátsága 1966-ig
45. A barátság folytatása 1999-ig
46. Miskolci 3 professzortárs
47. A szakma "Az én gépészeim"-ről
48. Az "Életünkben életem" visszhangja
49. Az "arany" öregkor kezdete
50. A tanszékvezetés átadása 1988-ban
51. "Fapados" professzorként 1988-91 között
52. Ezekre az évekre eső elismerések
53. A nyugállományba kerülés napja: 1991. július 1.
54. A Széchenyi-díj (1994)
55. Elismerések 1994. március 15. után
56. Gyűjtőszenvedély?
57. Az elismerések tárolása
58. Az irattartók otthoni rendezése
59. A levélírásról
60. Naplókról
61. Noteszokról
62. Családi kör
63. A kőszegi nagymama
64. Találkozások magyar írókkal, költőkkel, művészekkel
65. MTA-tagság
66. MMA-tagság
67. Magyar Nagylexikonbeli munka
68. Az utóbbi évtizedbeli könyvek, tanulmányok
69. Visszhangok a szakirodalmi munkásságról
70. Terplán Kornél könyvei
71. Terplán Krisztina esküvője (1994. június 18.)
72. Egészségről, műtétekről
73. Rádió- és TV-szereplésekről
74. Az ME (NME) és a MAB jubileuma
75. Újabb interjúk
76. A világ műszaki múzeumairól
77. Olvasmányok, TV-nézés
78. Mit kellene másként csinálni?
79. Jelenlegi tervek
80. Miért a Zrínyi idézet?

EPILÓGUS (Terplán Zénó)
EPILÓGUS a 2. kiadáshoz (Terplán Kornél)

KIEGÉSZÍTÉSEK EGY GAZDAG ÉLET MORZSÁIHOZ
A 80. születésnap
Nekrológok
Szoboravatás
Terplán Zénó Műszaki és Közgazdasági Szakképző Iskola, Jászberény
Terplán Zénó-Díj (Gépipari Tudományos Egyesület)
Terplán Zénó utca Miskolcon

A FÜGGELÉK JEGYZÉKE
Családfa
Disszertációk és székfoglalók
Előadott tantárgyak
Hazai és külföldi tudományos előadások
Szakkönyvek, kiadványok, könyvrészletek, alapvető idegen nyelvű tanulmányok
Továbbképző, főiskolai ill. egyetemi jegyzetek
Érdekesebb elismerések felsorolása
Terplán Zénó életpályájával foglalkozó írások forrásadatai
Rövidítések
Névmutató

---

Előszó

A hetedik X-hez közeledvén az ember már inkább visszafelé tekintget, mint a jövőt fürkészi. Önkéntelenül ilyen kérdéseket vet fel: Mit csináltam jól? Mit tettem rosszul? Hol hibáztam? Mi volt életem meghatározó jó vagy rossz döntése? Miért választottam azt a szakmát, amelyen végigdolgoztam életemet? stb. A kérdések sorozatában biztosan eljut mindenki oda is, hogy "Ki volt az, aki hatott életemre, akire büszkén nézek fel, aki valamilyen módon befolyásolta életem alakulását?" A válaszokban mindig, mindenkinél felsejlik, körvonalazódik, vagy "világító toronyként" megjelenik egy-egy tanító, tanár, pedagógus, aki a példakép, aki az életpályát, tanulmányokat döntően befolyásolja. Ezért is örültem annak a lehetőségnek, hogy "Beszélgetőtárs"-ként részese lehettem egy olyan gondolatsor megvalósításának, amely egy-egy élet valós tartalmának bemutatását célozta meg "Ifjan - Éretten - Öregen" könyvsorozat formájában. Ennek első kézzelfogható példánya Terplán Zénó akadémikus könyve volt, amelyik a 80. születésnapra 2001-ben jelent meg, amelyben tanítómesterem stílusosan 80 kérdésemre adott válaszaiban meséli el életét, tevékenységét, bemutatván örömteli, szomorú pillanatokat sem nélkülöző, nehézségeit is sejtető - egyetlen szóval - emberi életét. Az első kiadás recenziójában Wellek Margit (Technika, 2001. június - július 45. old.) így ír: "Vannak tudósok, akik nevét műveik, felfedezéseik fémjelzik, és vannak olyanok, akiknek a tanítványok. Terplán Zénót könnyű lenne az utóbbiak közé sorolni, hiszen a gépészmérnök akadémikusnak hosszú élete során a BME vízgépek és szállítóberendezések tanszékén, a miskolci egyetemen tanszékvezetőként, majd rektorhelyettesként és a gépészmérnöki kar dékánjaként mérnöknemzedéket bocsátott útjára". E mérnökgenerációk különböző szavakkal fejezik ki tiszteletüket, elismerésüket, szeretetüket, hálájukat. Terplán Zénó könyvének első kiadását követően a volt tanítványoktól kapott levelekben a következőket olvashattam. "Nagyon szépen köszönöm, ugyancsak tanulságos és élvezetes olvasmány, különösen a Professzor Úr volt diákja számára". Volt olyan diákja is, aki egyszerűen így írt: "Zénó-Apánk". Voltak olyanok is, akik "Zénó-Bácsi", "Professzor Úr" kifejezéseket írtak, de mindig és mindenkor az elismerés, a szeretet érzése tükröződött a levelekben, telefonhívásokban.

Az általam is nagyra becsült, tisztelt és szeretett Terplán Zénó sem lehetett örökéletű e földi világban és életéhez méltó módon viselt hosszabb betegsége 2002. január 16.-án felülkerekedett rajta. A földi lét ezzel lezárult, de Terplán Zénó emléke tovább él a környezetben, az emberekben, a tanítványokban. Így voltam és vagyok ezzel én is. Hosszabb ideje furdalt a lelkiismeret azért, hogy legalább dióhéjban adjak áttekintést arról, ami az első kiadásban nem szerepelt. Így a 80. születésnap eseményeiről, az első kiadás fogadtatásáról, majd a szomorú eseményhez, a halálhírhez kötődő megemlékezésekről, a Miskolci Egyetemen felállított szobor felavatásáról, a "Terplán Zénó Műszaki és Közgazdasági Szakképző Iskola" felavatásáról Jászberényben, a "Terplán Zénó Díj" alapításáról (GTE), kitüntetettjeiről. A belső kényszer addig dolgozott bennem, amíg a volt tanítvány elérkezett az egyetemi tanulmányok befejezésének 45. évfordulójához. A most, 2014-ben szervezett évfolyam találkozók részvevői között számosan lesznek olyanok, akiket még tanított szeretett Professzorunk, akit "Professzor Úr"-nak, vagy egyszerűen "Zénó-Bácsi"-nak nevezhettünk, akinek támogatására, biztatására, segítségére mindig bizton számíthattunk.

A lelkiismeretem diktálta kényszer nem valósulhatott volna meg, a második kiadás nem készülhetett volna el özv. Terplán Zénóné, a 92. éves Adél Néni, és nemzedékem tagja, Terplán Kornél odaadó, következetes és lelkiismeretes támogatása, segítsége nélkül. Hálás köszönet érte, hiszen közös munkánk eredményeként talán sikerült egy átfogóbb, teljesebb emléket állítanunk a mindnyájunk áltat szeretett emberről, olyan formában, hogy az első kiadás szövegkörnyezete érintetlen maradt.

Külön köszönet a nyomdai kiadásokat fedező szponzoroknak, akik lehetővé tették azt, hogy a volt tanítványok számos nemzedéke tanulságos, élvezetes olvasmányt vehessen kézbe, és példálózhasson gyermekeiknek, unokáiknak, majd a könyvespolcaik kiemelt helyére tehessék az idők múltáig!

Miskolc, 2014 tavasza
Tóth László

---