---

Tartalom

Thukydides. Élete, kortársai, műve s ennek szerkezete, módszere

ELSŐ KÖNYV
Tartalma és szerkezete
Bevezetés. Görögország régibb állapota
Thukydides történelmi módszere. A hagyomány hitelessége
A háború okai: Bevezetés
Szövetségesek gyűlése Spártában. Kr. e. 432.
A korinthosiak beszéde Spártában
Az athéniek válasza a korinthosiak beszédjére
Az athéniek birodalmának megalapítása: Az athéniek visszatérnek városukba és felépítik a hosszú falakat. Themistokles csele Kr. e. 479-478.
Pausanias bukása. Az athéniek megkapják a fővezérletet. Kr. e. 478-477.
Az athéniek hadakozásai szövetségeseikkel és perzsákkal. Kimon győzelmei. Kr. e. 476-465.
Thasos meghódolása. A heloták lázadása. Kr. e. 464-455.
Az athéniek hadjáratai Egyptomban és a peloponnesosiak ellen. Harminc éves béke. Kr. e. 460-455.
Az athéniek egyéb hadjáratai. Kimon halála. Harminc éves béke
Samosi hadjárat
Perikles beszéde a háború ügyében

MÁSODIK KÖNYV
Tartalma s szerkezete
Halottak ünnepe Athénben Kr. e. 431.
Perikles halotti beszédje
A halálvész Athénben: A halálvész kitörése
A betegség leírása
A betegség hatása s következményei
Az athéniek ingerültsége Perikles ellen
Perikles utolsó beszéde
Perikles jellemzése
Plataea ostroma: Alkudozások
Az ostrom

HARMADIK KÖNYV
Tartalma s szerkezete
Plataeaiak menekülése. Kr. e. 428.
Mytilene bűnhődése Kr. e. 427.
Kleon beszéde
A Kerkyrai vérfürdő. Kr. e. 427. nyarán: Belvillongások Kerkyiában
A peloponnesosi hajóhad segítsége
Görögország ez időbeli erkölcsi állapota

NEGYEDIK KÖNYV
Tartalma és szerkezete
Pylosi események. Kr. e. 425. nyarán: Demosthenes megerősíti Pylost
Hadi készületek Pylosban
Demosthenes beszédje katonáihoz
A lakedaemoniak rohama és visszaveretése
A tengeri ütközet
Fegyverszünet
A spártai követek beszédje
Sikertelen békealkudozások
Kleon és Nikias
Sphakteria megvétele
Brasidas beszédje az akanthosiakhoz
Amphipolis bevétele: A város alapítása története

ÖTÖDIK KÖNYV
Tartalma s szerkezete
A békekötés okai
A béke jellemzése
A melosiak s athéniek alkudozása

HATODIK ÉS HETEDIK KÖNYV
Tartalma s szerkezete: A siciliai hadjárat
A siciliai hadjárat megindítása. Kr. e. 415.
Nikias beszédje a hadjárat ellen
Alkibiades beszédje a hadjárat mellett
Indulás Kr. e. 415. július
A siciliai hadjárat vége. Az athéniek megsemmisülése
Nikias levele az athéniekhez. Kr. e. 414. november
Demosthenes megérkezése és éjjeli támadása
Az athéniek a visszavonulás felől tanácskoznak
Az athéniek a tengeren is vereséget szenvednek
Athéniek és syrakusaiak állapota
Készülődés az utolsó tengeri ütközethez
Nikias beszéde katonáihoz
A syrakusai hadvezérek beszédje
Az utolsó tengeri csata
Az athéniek visszavonulása s megsemmisülése

NYOLCADIK KÖNYV TARTALMA
Általános fegyverkezés s harcz Athén ellen
Alkibiades fondorlatai. Az oligarchia győzelme Athénben
A samosi forradalom. Alkibiades visszatérése
Az oligarchia bukása

FÜGGELÉKEK
I. Jegyzetek
II. Kronológiai tábla
III. Görögország rövid földrajza
IV. Földrajzi útmutató
V. A görög tulajdonnevek magyaros írásáról

---

Bevezetés

...

Thukydides művébe, mint mondja, "mindjárt belefogott a háború kitörésekor, előre látván, hogy nagy lesz és minden előzőjénél nevezetesebb." Nevezetes bizonysága ez Thukydides előrelátó éles elméjének, mert a ki ismerte a viszonyokat, annak tudnia kellett, hogy ez a harc élet-halál harc leszen. Mivel páratlan volt Athén emelkedése, mindkét esetben, akár ha diadalmasan állja meg helyét, akár ha elbukik, nevezetes eseményeknek kellett bekövetkezniök, s Görögország politikai helyzetében valaminő rendkívüli fordulatnak beállnia. Mert beláthatatlan, minő hatalomra vergődhetik Athén, ha győzni talál; - hisz maguk az athéniek is a siciliai hadjárat megindításakor, nemcsak Szicilia, hanem alsó Itália, Karthago s természetesen egész Hellas meghódításáról álmodoztak. Viszont szörnyűnek kell lenni majd bukásának is, amint megjósolták nekik a melosiak.

Tehát nemcsak a harc menete, melyet Görögország két leghatalmasabb állama s vele vagy ellene egész Görögország vívott egymással, volt méltó a legfeszültebb érdeklődésre, hanem kimenetele is.

Ezen szempontokból fogta fel Thukydides is feladatát, és azért adja elő megelőzőleg Athén hatalmi emelkedésének történetét, melyből képet nyerhetünk tényleges hatalmi állásáról is, és a melyről még ráadásul összefoglaló áttekintést nyujt Perikles említett halotti beszédjében. Ez tehát a peloponnesosi háború történetének első s bevezető része.

Erre következik maga a küzdelem változatos s izgalmas fordulataival. A meglepő s váratlan események, a szerencse forgandóságát példázó jelenetek szinte űzik, kergetik egymást - az athéni halálvész, Plataea ostroma, Mytilene bünhődése, kerkyrai vérengzés, pylosi események, Brasidas diadalai - úgy, hogy lélekzet elfojtva, szívdobogva lesünk, figyelünk történetírónk szavaira.

Végre, a VI. s VII. könyvben, következik a katasztrófa, az egész drámának megrendítő befejezése. Az athéni sereg végleges megsemmisülésének a leírása a maga egyszerűségével, az események ügyes csoportosításával, amely mivel az író minden cicomát vagy érzelmeskedést gondosan elkerül, örökké mintája volt s marad a történetírásnak.

A sziciliai vállalat bukásával, ha nincs is végig elmondva, de különösen a kifejtett fölfogás szempontjából végleg be van fejezve a peloponnesosi háború. Az ítélet ki van mondva: Athén elbukott. Hiába állt már a város, hiába álltak erős falai, ha egyszer elveszett hajóhada, oda lett fegyverfogható ifjúsága. "Mert nem falak vagy hajók férfiak hiján, hanem a férfiak teszik az államot".

A hét könyv tehát magában véve nemcsak befejezett, hanem egységes egészet is képez. Az egész műnek a negyedik része már egyebet nem tartalmazhatott volna, mint ép csak Athén bukásának végrehajtását s kétségbeesett, de előreláthatólag hiábavaló küzdelmének a leírását. Tudjuk, hogy ebbe is belefogott Thukydides, de csak a töredékes nyolcadik könyvet írhatta meg belőle.

Így épül fel az egész mű szerkezete, melyhez aztán általános bevezetésül, mintegy alapvető fundamentum gyanánt járult még az első 23 fejezet, mely a hellénség legrégibb történelmének rövid vázlatát foglalja magában.

A könyvekre való felosztás nem származik Thukydidestől, csak a későbbi tudósok csinálták meg bizonyos arányosságban olyformán, hogy az első könyv a háború előzményeit, a II-IV. könyvek a háború első kilenc évét írják le, mindegyik három évet; az V. könyvben a tizedik év van leírva, tehát véget ér benne az archidamosi háború - és azonfelül az úgynevezett fegyveres béke hat esztendeje; végre a VI-VII. könyv a sziciliai hadjáratot tartalmazzák.

Tehát, mint láttuk, a probléma, melynek megfejtését szerzőnk művében megtaláljuk, először is az, vajjon emelkedhetik-e még, vagy pedig meg bírja-e tartani Athén hatalmát, amely már azért is páratlan vala, mivel annyi sok kis görög államot először egyesített uralma alatt.

De van e műben egy másik kérdés is tárgyalva. Nemcsak két állam küzd meg a peloponnesosi háborúban egymással, hanem két egymástól eltérő, egymással szinte szembenálló jellem s világfelfogás is. Szemben állnak egymással a spártai oligarchia s az athéni demokráczia; a dór nehézkesség az ión eleven mozgékonysággal; amott a szinte fásulásig menő higgadtság, itt a vakmerőséggel határos vállalkozás.

Igy beszélik el a korinthosiak jeles beszédjükben, melyet Spártában tartottak, hasonló irányú az athénieknek is a fejtegetése válaszukban, sőt Perikles halotti beszédében is történik ezen ellentétre elégséges vonatkozás.

S nevezetes dolog; a peloponnesosi háború kimenetele ezt a kérdést is megoldja, ha nem is végleg. Maga Thukydides is nyilván megvallja, de az olvasónak sem lehet más felfogása, minthogy az athéni alkotmány s jellem pártjára álljon. Ez az athéni nép, aminőnek e műben rajzoltatik, kellő fékezés és vezetés mellett csakis nagy dolgokat vihet végbe, s így is történt, amióta s amíg Perikles hatalmas keze vezérelte.

A helyes korlátok közé szorított lángésznek a politikában Perikles, a költészetben Sophokles volt a képviselője, ezen a határon innen s túl is veszedelem fenyegeté mostani állapotában az államot. Valamint tehát a Perikles államának már nem felelt meg Aeschylosnak fenséges ugyan, de túlságosan aggodalmas jámborsága, s nem felelt meg Herodotosnak sem a babonákban s a végzetben való vak hiedelme, ép úgy ártalmára vált Nikias ósdisága; de valamint a következő korszak előkészítői, a vallástalan, mindent tagadó s felforgató szofisták, a társadalmat megbomlasztották, szintúgy Alkibiades is, a szent misztériumok meggyalázója, hazáját a végveszedelembe döntötte.

Nem a spártai alkotmány, nem a spártai ész s erkölcs győzte le Athént; Athén maga buktatta meg magát, mivel fékeit lehányta magáról, s mivel elköltözött belőle, hadviselésben, politikában, erkölcseiben, Periklesnek higgadt, óvatos s mindamellett merész szelleme. Jó mondja róla Thukydides:

"Ha ugyanis észrevette, hogy elbizakodva időszerűtlenül vakmerősködnének, beszédjével egész a félelemig lehangolta, viszont ha oktalanul féltek, bátorságra lelkesítette őket".

Thukydides is ezt az "arany középszert" vallotta igaznak, s könyvében is azért emelt Periklesnek örök emléket.

...

---