Tartalom

Előszó

Most van igazán bajban a "Beszélgetőtárs"! Ennek oka alapvetően kettős. Az egyik ok az, hogy ismeretségünk kezdetét olyan homály fedi, amelyet nagyon nehéz fellebbenteni. Becker Pista Bácsi (a több mint 20 éves korkülönbség predesztinálja ezt a megszólítást) méltán híres precizitással vezetett naplófeljegyzésében először nevem a következő bejegyzéssel olvasható: "1992. január 15. A Nehézipari Műszaki Egyetem Mechanikai Technológiai Tanszék (Dr. Tóth László) által szervezett 1 hetes anyagvizsgáló továbbképző szemináriumon a minőségbiztosításról, festékdiffúziós repedésvizsgálatról és a mágneses repedésvizsgálatról tartottam előadást". Igen, még ma is jól emlékszem e tanfolyamra, amelynek alapvető célja annak áttekintése volt, hogy milyen eszközeink álnak rendelkezésünkre a roncsolásmentes vizsgálatok területén, milyen ezeknek a megbízhatósága, reprodukálhatósága és ebből következően milyen biztonsággal használhatjuk a törésmechanikai elveket, az anyagfolytonossági hibákat tartalmazó szerkezetek megbízhatóságának becslésére. Érdekesség lehet az, hogy a szemináriumot abban az épületben tartottuk, ahol ma is dolgozom. Igaz a rendszerváltás egyik eredményeként, mint SZOT üdülő épen akkor fejezte be e funkcióját és átkerült a Nehézipari Műszaki Egyetem Továbbképző Intézetéhez.

Most ez az épület valóban igényes és méltó helyet ad Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Logisztikai és Gyártástechnikai Intézetének. Talán ez a véletlen is segítette szorosabb egymásra találásunkat. Az élet olyan, hogy a fiatalabb mindig jobban megfigyeli az idősebbet, és jobban is emlékszik az első kapcsolatokra annak részleteire. Én is vagyok. Emlékeiben az első találkozásunk valamikor a '70-es évekre, azok elejére nyúlik vissza. Ekkor én - mint zöldfülű, kezdő mérnök és egyetemi oktató - a ridegtörés problémakörével foglalkozta. Ekkor még mindnyájunkban élénken éltek a Répcelakon 1969. január 2.-án bekövetkezett, emberi életeket is követelő tartály ridegtörése.

Becker Pista, Pista Bácsi az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyeletnél dolgozott (naplóbejegyzései szerint 1970. július 1.-től) és ott megszervezett egy anyagvizsgáló és vízkémiai laboratóriumot. Ennek osztályvezetője volt 1971 március 1-től (ugyancsak naplófeljegyzése szerint). Nos, az én emlékeimben első találkozásunk, kapcsolatunk kezdete valahonnan ezekből az időkből datálódik. Hogy pontosan mikortól? Nem tudom, én nem vagyok olyan precíz, mint Ő, nekem nincsenek naplóim, feljegyzéseim, és emlékeim lassan emlékfoszlányokká esnek szét.

Mégis azt kell mondanom, hogy a valamikorra datálható kapcsolatunk egy kis részeredménye ez a könyv is, amelyben egy ember életébe, annak kulisszatitkaiba bepillanthatunk, akinek életéből olvashatunk néhány epizódot. Ezek az epizódok mindenképpen tanulságosak, érdekesek és nem nélkülözik egy mérnöki szakmai terület, a roncsolásmentes vizsgálatok - hazai őstörténetét sem.

A Prológus-t azzal kezdtem, hogy gondom alapvetően kettős. Az egyik mindenképpen találkozásunk kezdetének datálásához kötődik. A másik gondot maga a bemutatandó EMBER jelentette. Azé az emberé, aki hihetetlen tapasztalatával, rendkívüli precizitásával, és nagyon-nagyon irigylésre méltó közlékenységével tárta fel életének számos mozzanatát. Ezek az alapvető emberi karakterek kiegészültek még a precíz naplófeljegyzésekkel, amelyek természetüknél fogva a megélt események újbóli átélésre késztették Becker Pista Bácsit. Mindezek eredménye volt az, hogy a könyvet nem lehetett befejezni, csak abbahagyni. Abbahagyni 80. kérdésnél és válasznál, a 80. oldalon, a 80. születésnapon. Egy tény, a birtokomban levő történetek, - vagy ahogy Pista Bácsi emlegeti - sztorik mennyisége annyi, hogy nem jelentene gondot a 100. születésnapra - 100 kérdés-válasz, közel egy évszázadról - alcímmel kiadandó könyv összeállítása sem. Most éppen az "Ifjan - Éretten - Öregen" sorozatnak a 80. születésnapra megjelenő 80 kérdést és választ tartalmazó változatának tradíciói miatt nem írhattam le olyan történeteket, mint "disszertációink", "utóbaleseteim", "első szauna", "társadalmi egyesületek", ""hobbik", "a nyugdíjas", a "80 év egészségügyi problémái", "Energiafelügyelet", "Unokák", stb.

Nagyon bízom abban, hogy mindezt közösen megtehetjük, és ekkor is azt a fiatalos dinamizmust, és arckifejezést üdvözölhetjük, mint ahogyan bennem már hosszú ideje él, és amelyet talán leghívebben e fénykép tükröz.

Miskolc, 2003. őszén
Tóth László