Sárközi György
Viola
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
ELSŐ FEJEZET. Három szoba és összes mellékhelyiségek
MÁSODIK FEJEZET. Kép az ágy fölött
HARMADIK FEJEZET. Családi ebéd
NEGYEDIK FEJEZET. 1918
ÖTÖDIK FEJEZET. Kaland
HATODIK FEJEZET. Imre lázadása
HETEDIK FEJEZET. Viola megkísértése
NYOLCADIK FEJEZET. Levelezés
KILENCEDIK FEJEZET. Éjszaka
TIZEDIK FEJEZET. Vacsora a zöldben
TIZENEGYEDIK FEJEZET. Valér úr érkezése
TIZENKETTEDIK FEJEZET. Családi vihar
TIZENHARMADIK FEJEZET. Tavasz
TIZENNEGYEDIK FEJEZET. Valér úr távozása
TIZENÖTÖDIK FEJEZET. Kaland II.
TIZENHATODIK FEJEZET. Nagyvilág
TIZENHETEDIK FEJEZET. Vénkisasszonyok
TIZENNYOLCADIK FEJEZET. Epilogus
Ismertető
A kispolgár szürke hétköznapjának, eseménytelenségének regénye Sárközi György "Violá"-ja, annak a kispolgári rétegnek, mely a századfordulón érett a magyar főváros amerikai stílusú fejlődésébe, hogy azután a világháborúban, a forradalmakban felőrlődve, osztály nélküli, sivár helyzetével, örökös nyomorproblémájával éreztesse azokat az indulatokat, amelyek az egész élet sötét falai mögül milliók sorsszerűségére világítanak.
A regény tulajdonképpen egy kispolgári család regényéül indul, olyan család történetéül, amelyek a sárga, pesti bérkaszárnyák sivár emeletein, egymás mellett összezsúfolva a máról-holnapra élők gondját őrlik. Az apa kishivatalnok, a fiúk: az egyik ügynök, a másik színész, a mama elkínzott cseléd és a leány: Viola igénytelen, vértelen teremtés, aki apróhirdetések összefolyó betűvilágából próbál álomvilágot szőni szerény jövedelmű férjről, kétszobás lakásról, hatszemélyes készletről, a spenót tükörtojással ebédről. Közben a pesti utca él, hűvös hajnali sorbaállás élelmiszerboltok előtt - csendélet 1918 -, majd a vörös forradalom csodát váró, de hamar felbomló rendszere - 1919 -, azután a rendcsinálók, a fütykösök, a bombák, a nagyhangú plakátok kora - 1920 -, hogy mindezt elmossa az inflációs évek tőzsdézése, a szolidan megtakarított garasokkal kezdődő értékpapírüzletek lassú szédülésének láza, szerencseőrülete, ami után minden összeomlik.
Kázmér Ernő
Forrás: Kalangya, 1935. 7. szám
https://hu.wikisource.org