---

Tartalom

Tájékoztató bevezetés

ELSŐ FEJEZET. SZÉCHENYI POLITIKAI RENDSZERÉNEK EGYSÉGES VOLTA ÉS MARADANDÓ BECSE
Bevezetés
Széchenyi rendszerének tömör összegezése
Világnézet
Természet és vallás
A keresztény vallás és a polgárosodás
Ész és szív
A természet törvényei
Az egyén, nemzet és emberiség
Az igazság
Kijelölt uton kell haladnunk
A való
A haladás és tökély
Az emberi agy
A fölény
Jövőnk
Az erő és a kötelesség aránya
A magyarság benső ereje
A nemzeti és keresztény nevelés
A nemzeti elem fontossága
Nehéz helyzetünk és az erkölcsiség
A kereszténység főjellemvonása
A nemzet járjon saját lábán
Két életelemünk
Az angol és lengyel szembeállítása
Nemzetiségi politika
Politikai viszonyaink szövevényessége
Eszmezavaraink
A nemzetfejlesztés nyitja
A szervezkedés
A vezetés
A nemzet fejlődéséhez idő kell
Az átgondoltság hiánya
A hasznos munka szüksége
A nemzeti sakkjáték
Belső életerőnk
A kormány és társadalom közreműködése
A magyar és nem magyarajkú honpolgárok
Hazafiui kötelesség és népszerűség
Rendszerének egésze és részletei
Annak általános jellemzése
A Széchenyi előtti felfogás a társadalomról
A régibb irodalom hatása Széchenyire
Széchenyi gondolkodásának önállósága
Franklin és Brougham befolyása reá
Széchenyi természetbölcseletének rövid vázlata
Széchenyi rendszerének szilárd alapja
A fejlődés törvénye
A nemzet önjelentőség
A darwinismus
A takarékosság törvénye
Az evolutio elméletének tudományos becse
A darwinismus és a positiv vallás
Az evolutio tana mint Széchenyi rendszerének mértéke
Az ember küzdelme a létért
Spencer syntheticus bölcselete
Spencer bölcseletének kimagasló csúcsai
A tudomány és vallás kibékítése
A természetbölcseleti és a vallásos felfogás benső harcza Széchenyiben
Befejezés

MÁSODIK FEJEZET. SZÉCHENYI RENDSZERE A TÖRTÉNELEM TANULSÁGAINAK VILÁGÁNÁL
Bevezetés
Diagnosisa az ország helyzetéről
Hazája állapotának alapos ismeretével birt
Ellenállhatlan javítási vágya
Átgondolt terve volt
Taktikája
Therapiája
Lélektani észleleten alapuló eljárása
Csak az alapokat kívánta lerakni
Ebbéli törekvésének főiránya
Jó diagnosisa, therapiája és taktikája daczára sikere miért nem volt teljes?
Vélekedése önmagáról mint pártvezérről
Pártvezért keres
Deák Ferenczet tartja a legalkalmasabbnak a pártvezérségre
Befolyása a közéletre 1825-1830-ig
Közvetlen nagy befolyása 1830-1840-ig
Hatásának alakulása
Hatása 1841-1848-ig
Befolyása hanyatlásának okai
Tévedése a helyzet megítélésében
Jogi képzettségének hiányos volta
Iratainak és beszédeinek külalakja
Idegessége
Rendszerének valódi becse
Nemzeti jelleg
Végeredmény

HARMADIK FEJEZET. SZÉCHENYI RENDSZERE KORUNK ÉLETSZÜKSÉGEI SZEMPONTJÁBÓL; MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI ÉS MÓDJAI
Bevezetés
Széchenyi rendszere miként valósítható meg
A kritika hiánya
Élet és irodalom
A közoktatás
A parlament
Feladataink helyes megállapítása
A nemzeti élethivatás
A kis- és nagy nemzetek szerepköre
A nemzeti feladatok fokozata
Államszövetségünk
Az o. m. monarchia szerkezete és hivatása
Államiságunk
Nemzetiségi politikánk és Széchenyi felfogása e részben
Erőgyarapodás
Önálló gondolkozás
A tehetségek ápolása
Észszerű közoktatás
A megvalósítható czélok kitűzése
A nemzet minden irányú nevelése
A kapaszkodás
Nemzeti szellemű nőnevelés
Az alsóbb osztályok gondozása
A felsőbb osztályok állapota
Az önnevelés
A középosztály és vezető ereje
Társadalmi egység
Szó és tett
Nemzeti jelleg ápolása
Nemzeti ideál
Megközelítésének módjai
Szervezkedés
Az egész nemzet társítása
A társiasság szellemének terjesztése
Széchenyi középpártjának eszméje
Nagy szabású társadalmi politika
Széchenyi-liga
Befejezés

---

Bevezetés

Évtizedekkel ezelőtt, midőn Buckle Tamásnak az angol civilisatio történetéről írt könyvében olvastam, hogy a beteges író erejének nagyobb fokú kimerülése előtt miként siet a tőle telhető minél becsesebb szolgálatot megtenni a kitűnő angol nemzetnek, melyhez tartozhatni büszkeségét képezte, ez az őszinte jóakarat és önzetlen kötelességérzet mély benyomást tett reám. Akkor és később is gyakran gondoltam arra, hogy az ehhez hasonló odaadás hazánkban szintén mily szépen jelentkezett a közel multban, s hogy annak minél nagyobb mértékben való megnyilatkozása jelenleg is mily horderővel birhatna. És ezen hazafias szolgálatkészségnek csírái tényleg nem kis mértékben megvannak nálunk, de sok mindenféle előfeltétel híjában nem érvényesülhetnek úgy, mint kellene. Az uralkodó közönyös hangulat közepett magam is éreztem, hogy míg munkaképes vagyok, mennyi kötelességem volna ezen nemes magyar nemzet iránt, melyhez nemcsak az eredet, hanem a hála alakjában is mindaz fűz, a mi jót élveztem az életben. E nemzethez tartozhatni - annak szabadságszeretete, nagylelküsége, nyilt jelleme s úgy a felvilágosodás, mint az önfeláldozás iránti fogékonysága és lovagiassága mellett - minden hátrányai, bajai, csapásai és veszélyei között is az én szemeimben szerencse. Nehéz, de nagy hivatásra mutató életfeltételeiben részesnek lenni nekem vonzó és érdekes. Elröppenő, kérészszerű létemet szívesen töltöttem e nemzet viszontagságai közt tusakodva, mert annak körében a szabadság és a feltörekvő emberies műveltség oly palladiumok, melyek oltalmát semmiféle nagy nemzetnek esetleg lelket ölő és egyéni fejlődést akadályozó védelmével, ha tőlem függne is, nem cserélném fel soha. Ennek a nemzetnek mindent kívánok, a mit az ember a saját boldogságára gondolva csak kívánhat magának. Küzdelmes életének emberileg lehetséges biztosított voltát, s életharczának eredményes könnyebbülését, tehát észszerű, emberies irányzatú és szellemű, lendületes, erőteljes továbbfejlődését és az emberi nemre nézve is maradandó becsű haladását hőn óhajtom. - Mind ennek előmozdítására azonban körülményeim és minden irányú erőim csekély volta folytán, fájdalom, én nem sokkal járulhattam. - Csak is ezért sajnálom, hogy az életben több szellemi és anyagi eszköz nem állott rendelkezésemre; mert a mennyi magamnak kellett, annyi mindig volt.

De hogy a tőlem telhetőt mégse mulaszszam el, mindjárt, a mint csak időm egy jó részével szabadabban rendelkezhettem, arra határoztam el magamat, hogy lemondva a közszolgálat külsőleg fényesebbnek látszó alkalmairól, azon a téren összpontosítom még meglevő erőmet, a melyen osztatlan figyelemmel és igyekezettel tényleg a legszélesebb körű s talán a legállandóbbá válható hatást gyakorolhatni, és pedig olyasmivel, a mi napjainkban a legnagyobb mértékben szükséges, de a mit ehhez képest kortársaim mégis nagyon elhanyagolnak, t. i. a nemzeti jellem ápolásának és nemesbítésének munkájával. - Ennek elodázhatatlan voltáról több elvbarátommal és nézetrokonommal együtt már régóta meg vagyok győződve; de nem éreztem magamban hivatást arra, hogy e részben kezdeményezőleg a saját nevemben lépjek fel. Míg végre a Széchenyi iratait újból és újból kezeimbe véve, azokban mind azt, a mi engem nemzetünk sorsára vonatkozólag aggasztott, vagy reménynyel töltött el, s mind azt, a mitől remegtem, vagy a mi felett benső, igaz örömet éreztem magamban, oly mértékben megtaláltam, hogy nemcsak a nagy hazafi emléke iránti kegyeletemnek, hanem fennebb jelzett kötelességérzetemnek is a legjobban véltem eleget tehetni akkor, ha nemzetfejlesztő politikáját rendszerbe foglalva, annak megbecsülhetlen nagy értékét meggyőzőleg feltüntetni, s belőle mai életküzdelmeink számára a szerintem szem elől sohasem tévesztendő tanulságokat lehetőleg konkrét módon levonni igyekszem.

Ezt az elhatározásomat a Magyar Tudományos Akadémia, Széchenyi szellemének hivatott letéteményese, megerősítette akkor, midőn egy ilyen dolgozatnak megírásával bízott meg. Ez a megbízatás csak fokozta bennem azt a törekvést, hogy legjobb részemnek abba való fektetésével e munka által fajom és nemzetem létérdekeinek a tőlem, mint mulékony, de vele magát teljesen egynek érző parányától, kitelhető legnagyobb szolgálatot tehessem.

Negyedfél évig behatóan tanulmányoztam gróf Széchenyi Istvánnak úgy nyomtatásban megjelent, valamint eddig kiadatlanul heverő és napvilágot még nem látott összes iratait azon czélból, hogy nemzetfejlesztő társadalompolitikai rendszerét összeállítván, azt kritikailag minden főbb szempontból megvilágítsam. Felfogásom szerint hazánk nagy regenerátora ugyanis mélyen meg volt győződve arról, hogy a magyar nemzetnek politikai, közgazdasági és közművelődési súlyos viszonyai között a fennmaradásra és a haladottabb életképes nemzetek sorába való léphetésre csak úgy van kilátása, ha a társadalmában rejlő összes őserőket sikerül oly hasznos erjedésbe hoznia, melynek folytán az itten szétszaggatva tengődő gyenge népiségekből egységes, öntudatos, testileg, szellemileg és erkölcsi tekintetben is egészséges, erős és gazdag nemzet válik, mely fajunk jeles tulajdonságainak megtartása mellett mindazon polgári erényeket felveszi magába, a melyek más nemzeteket nagygyá tettek, és a melyek hiánya, vagy elégtelensége miatt ő a magyarság létét folyton veszélyben forgónak tekintette. Bármennyire híve volt is az alkotmányos fejlődésnek, a fősúlyt a magyar társadalom benső átalakulására fektette, ezáltal akarván amannak is szilárdabb alapot teremteni a jövőben. Minden erejét megfeszítette tehát, sőt teljes odaadással egész életét áldozta azon eszme megvalósításának, hogy a magyar nemzetet önmagának visszaadván, azt az emberiségnek megmentse, s hogy a megerősödött és önfegyelmezés által önállóbbá lett magyarság a maga alkotmányos jogait később nemcsak megvédeni, hanem mennél inkább kiterjeszteni is képes legyen. A közélet terén folytatott működésének súlypontját tehát a társadalmi politikára fektette. Minden egyes cselekménye, vagy vállalkozása közvetlenül, vagy közvetve annak szolgálatában állott. Az eszközöket, módokat és utakat, a melyekkel élt, és a melyeken haladt, legtöbbnyire nagy czéltudatossággal, nem ritkán bámulatos mély belátással, annak szempontjából választotta meg. Ez az álláspontja nyilvános működésének egész tartama alatt megmaradt. Abból tekintve eljárása soha sem volt következetlen, sőt alig van tette, vagy szava, mely e tekintetben nem a legnagyobb következetességről tanúskodnék. Igazi nagysága itt tünik fel, lángelméje ez irányban a legtermékenyebb, és alkotásaiban élő szelleme e téren fog minden korok számára folyton áldásthozó maradni.

Már régen kivánatosnak tartottam ennélfogva, hogy gróf Széchenyi István nemzeti szellemű társadalmi politikája oknyomozólag rendszerbe szedessék, és úgy domboríttassék ki, hogy abból a jelenkor társadalmi és politikai szükségleteire való tekintettel következtetések is legyenek vonhatók. Egy ily tárgyú műnek anyagát lassanként összehordván, annak részletes tervezetét kidolgoztam, alapeszméjét pedig illetékes helyről hozzám történt felhivás folytán alkalmam volt a Magyar Tudományos Akadémia 1901. évi ünnepies közülésén előadni. Magát a művet, mely tárgyának közérdekű volta mellett talán másként is megjelenhetett volna, az Akadémia több tagjának biztatására, a kik véleménye az volt, hogy az ilyen dolgozat kiadása első sorban ezt az első közművelődési intézetünket illeti meg, az 1900. év november havában annak ajánlottam fel. Az Akadémia illetékes második osztálya minden változtatás nélkül tényleg el is fogadta e tervet, és ajánlata folytán egy ily mű megírásával bízattam meg. Annak hármas rendeltetéssel kellett bírni: Széchenyit, mint reformátort kellett jellemeznem és méltatnom; eszméit a nagyközönségre nézve is hozzáférhetőkké tennem; végül pedig vizsgálnom kellett, hogy rendszerét a tudomány, az élet és különösen hazánk több mint félszázados története mennyiben igazolta, hogy az mily mértékben valósult meg, miben tértünk el tőle, miért szükséges okvetlenül, hogy ahhoz ismét visszatérjünk, s mit kell tennünk, hogy ez lehetségessé váljék.

...

---