Rodiczky Jenő
Aquarellek és croquik a gazdatiszti életből
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Bevezető.
Üszke ispán.
"Látja, mivé lettem!"
A kit ketten megszerettek.
Didó.
Urambátyám.
Kukorica-szüret.
A jászberényi vásáron.
Káposzta-betaposás.
Egy disznótor következményei.
Agarászat és hymenhír.
Mulatság - számtartóéknál.
Két év - a praxisban.
Bevezető
Tisztelt uram!
Ön éleményeit és emlékeit a gazdasági életből feldolgozta elbeszélésekké s azon a ponton van, hogy a közönség itélete alá bocsássa e munkát. Nekem szánta ebben azt a feladatot, hogy elüljáró beszédet irjak a könyvecskéjéhez. Ha elbizottság nélkül mondható, nem tartózkodom kijelenteni, hogy nem tartom magamat e feladatra teljesen illetéktelennek. Elsőbben is régen ismerem önt és becsülöm munkásságát a közszolgálatban. De ennél vannak közvetetlenebb okaim is, és azt hiszem, ezek azok, a melyek az ön figyelmét reám terelték.
A gazdasági élet még mindig a legfontosabb és legnobilisebb ebben az országban s ennek körében a gazdatiszti: egy nemét az atyafiságnak statuálja közöttünk. És kell-e mondanom, hogy ez az atyafiság rendkivül diszes, megtisztelő és bizonyos büszkeség méltó forrása. Gazdatiszti családfánkban, hogy többet ne emlitsek, ott van Vas Gereben, és ott tündöklik Vörösmarty Mihály. Az ujabb nemzedékben a gyásztörténetü Grünwald Béla. Ön maga uram, hasznos és gyümölcsös pályáját ott kezdte s én kis hija, hogy ott is nem végeztem a magamét. Mert módjára annak az operette-hősnek, a ki azt mondta: én is nagy familiából eredtem, tizenegyen voltunk gyerekek! - magamról nagyon is elmondhatom, hogy e szép foglalkozás és kedves hivatás dolgában bizony nagy familiából eredtem. Apai nagyatyám jáger volt az Eszterházy urodalmakban; anyai nagyatyám gazdatisztje volt Batthyány Lajosnak, a Szápáryaknak, a Jankovichoknak, egyik primási urodalomban kezdvén pályafutását. Atyám, a keszthelyi Georgikon növendéke, gazdatisztje volt a Szegedyeknek s jó darabig az ő kezéből szedte fel Kisfaludy Sándor az apanázst neje Szegedy Róza után.
Ily családi tradiczióim vannak nekem uram, ezen a téren. Ezért sem megérteni sem megbocsájtani nem tudom magamnak, hogy a magam számára a gazda életet megkedvelni nem tudtam s bár most is egy kedves nagybátyám és egy csomó unokatestvérem szánt, vet és arat e minőségben, én, mikor fiatal fejjel benne voltam, alig vártam, hogy eljöhessek belőle. Nagyatyám ajkáról is, édes atyáméról is sokszor hallottam: ha még egyszer e világra születnének, megint csak gazdatisztek lennének. Ily klasszikus tanuságtételek sem fogtak rajtam. De ez nem azt jelenti, mintha nem volna minden eleven érzékem eltelve a gazdasági élet vonzó oldalaival és a gazdatiszti osztály szeretetével szivem. Teljes frisseségében őrzöm annak az egy pár év édes benyomásainak emlékét. Felejthetetlenek ifjukorom e szakaszának részesei, kik elszórattak az ország minden tájába. Felejthetetlenek akkori tapasztalásaim s az iskola, melynek a gazdaság körében töltött időmet életpályámon neveznem kell. De mindenek felett elmulhatatlan az én nagyrabecsülésem maga ez osztály iránt.
A gazdatisztség a mi társadalmunknak igen becses rétege. Igen sok jeles nemzetség származott onnan. Kitünő családok családfájának ott a gyökere. Én a gazdatiszti világ körében töltöttem legfogékonyabb éveim közül egypárt. Ismerem az osztályt és ismerem a typusait. Ismerem azt a parlagi kasznárt, a ki more patrio szánt, vet, arat és káromkodik; és ismerem a kiváló irodalmi müveltségben, az izlés kultuszában élő többséget. Volt mindenik fajtából princzipálisom. Ismerem törhetetlen magyarságát az osztálynak és ismerem kipróbált hazafiságát. De mindenek felett müveltségét szeretem magasztalni. Mindenik kedveli a könyvet és eleven érdeklődésével kiséri a közügyeket. A gazdatiszti osztály hazánkban a legmüveltebb osztályok közé tartozik. Hozzá a világtól távol, a falun képviseli a müveltséget.
Hogy ne ragadnám meg az alkalmat uram, hogy ezeket előljáróképen elmondjam az Ön könyvében, mely tárgyát ez osztály érdekes és kedves köréből szedi. Az előszó nem kritika. Az előszó legyen irodalmi étvágygerjesztő. Lehetetlen Önnek szerencsét nem kivánom, hogy érdeklődésével és tehetségével e tárgy felé fordult, a mely méltó a legügyesebb tollra és a legérdemesebb irói becsvágyra. És lehetetlen Önnek meg nem köszönnöm, tisztelt uram, hogy alakjainak változatos társaságába meginvitált engemet is, és nevem, mint régi kollegáé ott lehet, az Öné mellett és alakjaiéi közt.
Budapesten, 1893. junius.
Rákosi Jenő.