---

Tartalom

I. KÖTET

Előszó

FRANCIÁK

LA FONTAINE
A tücsök meg a hangya
A beteg oroszlán meg a róka
A holló meg a róka
A farkas meg a gólya
A földműves és gyermekei
A leterített oroszlán
A kocsi és a légy

VICTOR HUGO
Az éj, az éj, az éj
Levél egy hölgyhöz

AUGUSTIN SAINTE-BEUVE
Óda a rímhez

ALFRED DE MUSSET
Stanzák

THEOPHILE GAUTIER
Kínai szerelem

LECONTE DE LISLE
Homéri harc
Sarkvidék
Az ég lámpája
Hjalmar szíve
Anakreon-utánzatok
Bozót
Az oroszlán halála
A jaguár
A jaguár álma
A nap halála
Csillaghullás
Selvet Seclum
Requies
Az utolsó emlék

CHARLES BAUDELAIRE
Az átok
Az ember és a tenger
Vers Theodore de Banville-hez
A szépség
Az eszmény
Meddő nő
A dög
Ócska ágyon
A macska I-II.
Maesta et errabunda
A kísértet
A zene
Rokon borzalom
A figyelmeztető
A lázadó
A vakok
Párizsi virradat
A nap vége
A két jó nővér
A rokonlelkek
A belgák és a hold
Epitáfium
A belga civilizáció
Halál, vén kapitány

GUY DE MAUPASSANT
Nagyapó
A vadludak
A holdsugár dala
Lángoló nap alatt
Szerelmi posta
Vágyak
A madarász
Séta
Havas éj
Fölfedezés
Rettegés

SULLY PRUDHOMME
Az üres szék

HENRY CAZALIS
Bevezető
Cigány a holdban

FRANÇOIS COPPÉ
A magyar

JOSÉ MARIA DE HEREDIA
A centaurok futása
A némeai szörny
A stymphalidák
Adonis ébredése
Plus ultra
Rossihoz

PAUL VERLAINE
Költészettan
Együgyű dal
Fehér hold
Három év mulva
Pierrot
A porban heverő Ámor
Klasszikus Walpurgis-éj
Jóság I-IV.

JEAN RICHEPIN
A ravatal
Köd a tengeren
A tűz ünnepe
Tengerészek a temetőben
Szilaj szerelmek
Előhang a "keserű Szonettek"-hez
A könny vegyi-elemzése

LUCIEN PATÉ
A hold, a halott csatlós

TRISTAN CORBIÉRE
Sír-felirat

JEAN ARTHUR RIMBAUD
A völgyben egy katona alszik
A kenyér-lesők

JULES LEMAITRE
A sirályok

LAURENT TAILHADE
Holdas táj

JEAN MORÉAS
A kalandor
Az álomtündérek
Vessétek el a liliomot
Stanzák

ALBERT SAMAIN
Cleopatra I-II.
Nyári órák
Csöndes, őszi nap

JACQUES MADELEINE
Ott lenn

JULES LAFORGUE
Vidéki hold

STUART MERRILL
Húsvéti dal
Magányosság

ERNEST RAYNAUD
Tanyai reggel

HENRI RÉGNIER
Nocturne

EDMOND ROSTAND
Széllel-béleltek
Óda a naphoz

FRANCIS JAMMES
Ez a szegény paraszt
Lourdes
A fiatal leány
Oly szörnyű volt
Az ebédlő
Havazni fog
Szeretem a jó...
Az árva ördögöt...
Van egy pipám
Ima az egyszerű asszonyért
Ima az egyszerűségért
Ima, hogy szeressem a bánatot
Ötödik elégia
Hetedik elégia
Kilencedik elégia

VICTOR MARGUERITE
Szieszta

LOUIS MERCIER
Szeptemberi csend

EMMANUEL SIGNORET
Mennyegző

ANDRÉ RIVOIRE
Egy lány, aki halni indul

PAUL FORT
Meghalt egy lány, meghalt szegény

CAMILLE MAUCLAIR
Rajz
Esik az eső

HENRY BATAILLE
Esték
Az irgalom forrása

FERNAND GREGH
Menüett
A víz csendje
Csillagzápor
Kis japán versek

HENRI BARBUSSE
A levél

LOUIS LE CARDONNEL
Szent liget
A zongora

BELGÁK

EMILE VERHAEREN
A szél
Keresztény halál
A hó
A fellegek miséje
A kolostor
A fagy
A szelid pap
A szilaj pap
A malom
A fali órák
Zarándokló fák
A kápolnák
A háború
Halott katonák
Ti, kik elestetek

GEORGES RODENBACH
Vasárnapok
Ó, az eső

IWAN GILKIN
Jelkép

CHARLES VAN LERBERGHE
Kósza szerelmek

MAURICE MAETERLINCK
Ima
Megöltek három kisleánykát
Kopár órák

OLASZOK-SPANYOLOK

EDMONDO DE AMICIS
Holland táj
A jégeső
A vasút

GIOSUÉ CARDUCCI
Az ökör
Beszélgetés a fákkal
Téli éjszaka
A rímhez
Fehér éjszaka
Vergilius
Ó éj
Szent Abbondius
Alpesi dél
A. Mária kisasszonynak
Búcsú

LORENZO STECCHETTI
Szonett
Kennst du das Land

ARTURO GRAF
Volt egyszer

GABRIELLE D'ANNUNZIO
Dal
A nap keselyűje
Tripoliszi diadalének

ADA NEGRI
Anyaság
Testvéri üdvözlet az emberekhez

LUCIANO CROCI
Ave Maria

A FUTURISTÁK
Óda a verseny-automobilhoz (F. F. Marinetti)
Monostorokban (Paolo Buzzi)
Kórházakban (Paolo Buzzi)
A beteg forrás (Aldo Palazzeschi)

LOPE DE VEGA
Szonett a szonettről

GUSTAVO ADOLFO BÉCQUER
A temető árvái
Csókos világ
A bús arató

II. KÖTET

AMERIKAIAK

RALPH WALDO EMERSON
Brahma

HENRY WADSWORTH LONGFELLOW
Ősz, az aranylovag
Februári délután
Excelsior
Shakespeare

ALLAN EDGAR POE
A holló
Eldorádó
Eulália
Álom az álomban

WALT WHITMAN
Valakinek, aki nemsokára meghal
Téli mozdony
Szép asszonyok

JAMES RUSSELL LOWELL
Az utcán

ANGOLOK

WILLIAM WORDSWORTH
Szonett

PERCY BYSSHE SHELLEY
A hold
Mint a haló hölgy
Kis vers
Egy mezei pacsirtához
Az éjhez
Síró dalocska
Dal Anglia férfiaihoz I-VIII.
Fohász a nyomorhoz

JOHN KEATS
Az álomhoz
Köd multán
Csitt, csitt

ALFRED TENNYSON
Az elhagyott ház
De profundis: Köszöntők egy gyermek elé. I-III.
In memoriam
Minden meghal

ROBERT BROWNING
Éjjeli találkozó. I-II.

ALGERNON CHARLES SWINBURNE
Álmatlan szerelem
Kossuth Lajosnak
Ave Atque Vale I-XVIII. (Charles Baudelaire emlékezetére)

OSCAR WILDE
Chanson
A kedvesnek ezt mondtam
Amerikai képek
La Mer
La fuite de la Lune
Impression de Matin
Le Reveillon

LORD ALFRED DOUGLAS
A szfinksz
Az éj a kertbe megy
Az éj kijő a kertből
Milton-paródia Wilde Oszkárnak
A halott költő

ARTHUR SYMONS
Kopogó kéz

NÉMETEK

ANNETTE VON DROSTE HÜLSHOFF
Álmatlan éj

HEINRICH HEINE
Szonett
1849 októberében

EDUARD MÖRIKE
Szeptemberi reggel

CHRISTIAN FRIEDRICH HEBBEL
A sír

CONRAD FERDINAND MEYER
Halottak kara
Még egyszer
Az úti serleg
Menedékház
Sirályok
A római kút
Éji hangok
Üjévi harangzúgás

DETLEV VON LILIENCRON
A kamcsatkai költő
Sziciliánok
Mutatók a "Poggfred"-ből
Bál után
Szfinksz a rózsák közt
Marechal Niels
De sokáig várattál magadra
A vadkanos címer

GUSTAV FALKE
Évek multán

BRUNO WILLE
Csönd
Rózsák

PAUL BARSCH
Dél

ARNO HOLZ
Ninon
A szomszédaim

FRANK WEDEKIND
Ilse
Meningitis Tubercolosa

STEFAN GEORGE
Az álarcos hölgy
A szőnyeg
Az idegen nő

GUSTAV RENNER
Caesar

ALFRED KERR
Hanako

FRITZ PHILIPPI
Isten szeme keresett

HANS BENZMANN
A kánai menyegző
Jön a halál

RICHARD DEHMEL
Az úszó
Magány
Toilette
Tikkadt lég
Esőben
Nefelejts
Gyerek-gügyögés
Ének fiamhoz
Roham

ALFRED MOMBERT
Altató dal

FELIX DÖRMANN
Amit én szeretek

HUGO VON HOFMANNSTHAL
Koratavasz
A mulandóság terzinái
A régi Bécs

RAINER MARIA RILKE
Az "Imakönyv"-ből
A fiú
A szomszéd
Pont de carrousel
Őszi nap
Vihar
Végzetes órán
Az öngyilkos dala
Az árva dala
Dávid énekel Saul előtt I-III.
Josué utolsó országgyűlése
Az olajfák kertje
Pieta
A fogoly
A hattyú
Női sors
A lábbadozó nő
A nő, aki megvakul
Válás
Önarckép 1906-ból
A király
Feltámadás
A zászlótartó
A szerető
Spanyol táncosnő
A kedves halála
Saul a próféták között
Sámuel megjelenik Saul előtt
Próféta
Jeremias
Absalom bukása
Eszter
Haláltánc
Utolsó ítélet
Az oszlopos szent
Jézus keresztrefeszítése
A koldusok
Hullamosó nők
Kép
Késő-ősz Velencében
A kalandor
Női arckép a nyolcvanas évekből
Hölgy a tükör előtt
A flamingók
Az olvasó
A labda

LEO GREINER
Szerelem
Az élet

HEINRICH HORVÁT
Kínai vers a szép évről
Csöndes éj
Méltányosak legyünk, Uraim, méltányosak
Japán táncosnő

ANTON WILDGANS
Cselédek

FRANZ WERFEL
Ó jó ember
Opera

RENÉ SCHICKELE
Távoli muzsika

STEFAN ZWEIG
Bruges

RUDOLF BORCHARD
Ballada az álomról, a szélről, és a dalról
Ajánlás

BERCHTOLD VIERTEL
Parasztlovak

S. FRIEDLAENDER
Mélakór

ALBERT EHRENSTEIN
Vakon
A haldokló Gallus

KARL KRAUS
Epigrammák
Öreg tanáromhoz

ÉSZAKIAK (DÁNOK, NORVÉGEK, SVÉDEK)

JENS PETER JACOBSEN
Selyemcipő az aranykaptafán

HENRIK IBSEN
Az északi lovag
Vége
Duett (a "Brand"-ból)
A költő énekel ("A szerelem komédiájá"-ból)
Magyarországhoz

SIGBJÖM OBSTFELDER
A halál vet

AUGUST STRINDBERG
Csöndes idill szombat estén
Naplemente a tengernél

SZLÁVOK (CSEHEK, LENGYELEK, OROSZOK, SZERBEK)

JAROSLAV VRCHLICKY
Sóhaj

ZENON PRZESMYCKY
Fellegek

KAZIMIERZ TETMAJER
Szívem

NIKOLAJ ALEXEJEVICS NERKASZOV
Az orosz dal

AFANASZIJ AFANASZJEVICS FET
Édes kép

NIKOLAJ JURJEVICS LERMONTOV
A tőr

KONSTANTIN MIHAJLOVICS FOFANOV
Néva

FJODOR SOLLOGUB
Erdőből jött

ALEXANDER ALEXANDROVICS BLOCK
Szürke, szelíd nap volt

JOVAN DUCSITY
Női arckép

MILAN RAKITY
Szerelmes vers

---

Előszó

Ez a könyv az új lírát szólaltatja meg. Félve írom le: majd az egész világ líráját. Hogy mi az új líra, azt inkább érezzük, mint tudjuk. Vannak itt költők, akik már kétszáz év óta halottak és hiányoznak innen olyanok is, akik ma élnek és minden versüket lármás irodalmi siker követi. De aki átolvassa könyvemet, észreveszi, hogy bizonyos szempontból minden benne szereplő költő egytestvér. A faj, vérmérséklet, földrajzi hely - az egyéniségük - különbözőképpen színezi verseiket. Túl ezeken azonban mindnyájan találkoznak abban, amit "modern lélek"-nek nevezünk. Ez a modern lélek köt össze velük. Csak nyelvük tette őket érthetetlenné. Ha a nyelv kérgét lehántjuk, idegenségük megszűnik. Az új műveltséggel mind erősebben kidomborodik a líra általános emberi volta is. A líra majdnem minden ember számára annyira érthető, mint a muzsika. És ez megnyugtató. Megnyugtató, hogy sokmillió halandó nem áll némán egymással szemben, közölni tudja a keletkezés pillanatában ijedelmesen-egyéni érzését, melynek súlya és színe ugyanolyan és ugyanannyi Tokióban, Madridban és Konstantinápolyban, mint Párizsban, Krisztiániában és Budapesten.

Tíz évig dolgoztam könyvem anyagán. Magán a könyvön alig egy évig. Az a tíz év, amíg a magyar köntösbe öltöztetett versek kötetté nőttek, az új magyar irodalom háborús korszaka volt. Azok, akikkel együtt küzdöttem az új líráért, hasonlóan sokat fordítottak. Csiszoltuk a nyelvünket idegen verseken, hogy tulajdon bonyolult érzéseink kifejezésére gazdag és könnyed, tartalmas és nemes nyelvet kapjunk. Nagy költőink hősi idiómát hagytak ránk, melyen mondanivalónkat nem mindig lehetett kifejezni: hajlékonnyá kellett tenni és acélosan-keménnyé. Azt se tagadjuk, hogy ezektől a költőktől tanultunk is, egy igazságot tanultunk, hogy hűnek kell lennünk önmagunkhoz. Amikor a modern líra még bitang jószág volt magyar földön, fémjelzett idegen verseket sorakoztattunk fel - érvként, - hogy utunkat egyengesse. Csatasorba állottak ezek a versek, az új lélekért. Könyvemet nem is tekintem adattárnak és csak kénytelenségből - más szó híján - nevezem antológiának. Ez indokolja szeszélyes, egyéni válogatását is. Itt pusztán az én fordításaim szerepelnek, régiek, melyek a nyelvemet egy más - tíz év előtt való - fokon tüntetik fel és újak, melyek könyvem számára készültek és eddig még nem jelentek meg. Ami egy nemzedék munkája, azt nem végezheti el egy ember. Ha társaim, a modern magyar költők mind csatlakoznak hozzám, akkor pár évtized alatt egy nemzedék egészen visszatükrözheti a külföld líráját. Teljességre nem törekedtem és ezt a beosztásnál is hangsúlyoztam, amennyiben a költőket és verseket tüntetően nem csoportosítottam irányok, iskolák szerint, betűrendi vagy időrendi szempontból, hanem úgy rendeztem el, hogy egyik lehetően emelje és megvilágítsa a másikat. A szempontom pusztán a szépség szempontja volt. Van sok vers, melyet feltétlenül szeretek, de egy és más okból nem akartam hozzányúlni és van itt sok olyan vers is, mely csak azáltal vált előttem érdekessé és értékessé, hogy formába öntésére, magyarul való megzengetésére izgatott. Eléjük rövid bevezetőt írtam s elsőnek gyűjtöttem össze a költőkre vonatkozó magyar irodalmi adatokat és magyar fordítóik nevét.

Magáról a fordításról pedig ennyit. Az angol (amerikai), francia (belga), német, olasz, spanyol verseket eredetiből fordítottam, a szláv (cseh, lengyel, orosz, szerb) verseket szláv ismerőseim közvetítésével, nyersfordítás után, az északiakat (dán, norvég, svéd), a japániakat, kínaiakat és a török verset pontos német, francia és angol szövegek nyomán. Eszményem a teljes formai, tartalmi hűség és a teljes szépség. De ha - művészi célokért - meg kellett alkudnom, akkor nem a szépséget ejtettem el. Olyan költőkkel állottam szemben, akik alkotásuk közben a sugallatot jobban tisztelték a szótárnál. Méltó, hogy az, aki megszólaltatja őket, hasonlóan gondolkozzon. Alkotásnak látom a műfordítást, nem másolásnak. A művész azzal a verssel, melyet a nyelvén új formába önt, olyan kapcsolatban van, mint az életével, melynek rezzenéseit tulajdon verseiben rögzíti meg. Élmény számára egy idegen költő verse. Az én munkám is ideges, lélekkel teljes átélés volt, sokszor percekig tartó öröm, sokszor hónapokig tartó viaskodás. Most, mikor útrabocsátom könyvemet, úgy tetszik, hogy rajta nemcsak e sok-sok lángelme életárama fut át, hanem az én életem is otthagyta nyomát és itt-ott tulajdon szavaimat is észreveszem, melyek kedvesek nekem, szervesen összeforrtak velem. Eltüntethetném, kigyomlálhatnám őket, de nem akarom. Vele megbénítanám a verseket, megölném az ütemet, a vers villamosságát. Műfordításaim nem úgy viszonylanak az eredetihez, mint a festmény a festmény másolatához, inkább úgy, mint a festmény ahhoz a tárgyhoz, melyet ábrázol.

Úgy érzem, hogy a festmény hűbb, becsületesebb, igazabb, mint a fotográfia.

Budapesten, 1913 november hóban
Kosztolányi Dezső

---