Fehér Krisztina
Úton egy más nyelvészet felé
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
1. Bevezetés
1.1. A nyelvészeti hagyomány
1.2. Az esettanulmányok és nyelvmodellezési tanulságaik
2. Szófogalmak a 20. századi magyar nyelvészetben
2.1. A képzet és viszony újgrammatikus problémája
2.1.1. Az újgrammatikus szófelfogás negatív kritikája
2.1.2. Az újgrammatikus szófelfogás pozitív kritikája
2.2. A saussure-iánus strukturalizmus szófogalmai
2.2.1. A grammatikák bizonytalanságai
2.2.2. A szó dichotomikus felfogásának problémái
2.2.3. A szó mint langue-jelenség?
2.3. A (poszt)generatív irányzatok deszkriptív szófogalmai
2.3.1. A négyosztatú szókoncepció kérdőjelei
2.3.2. A szó mint szabad forma?
2.3.3. Az összetett szó és a lexikológiai egységek
2.3.4. Az összetett szó morfoszintaktikai leírásának problémái
2.3.5. Szótáron kívüli elemek?
2.4. A klasszikus szóértelmezések problémáinak gyökerei
2.4.1. Abszolutista vagy relativista szófelfogás?
2.4.2. A beszélő nélküli nyelv problémája
2.4.3. A szó langue szintű értelmezésének nehézségei
2.4.4. Beszélőfüggetlen mentális szótár?
2.4.5. A szójelentés újgrammatikus paradoxonja
2.4.6. Konceptuális tanulságok
3. A kétarcú újgrammatizmus és a nyelv filogenezise
3.1. A 20. század eleji magyar újgrammatizmus
3.2. Szemléleti kétféleség - Gombocz munkáinak tükrében
3.3. Anyanyelv és közösség
3.3.1. Ortológia és neológiák
3.3.2. Nyelvművelés vagy nyelvmívelés?
3.4. Nyelvrokonság, nyelvérintkezés, nyelveredet
3.4.1. A családfamodell és következményei
3.4.2. Nyelvek és affinitások
3.4.3. Alulértékelt nyelvmetaforák
3.4.4. Gyökerek és hálózatok
3.5. Változások és etimológiák
3.5.1. Általános törvény és egyéni analógia?
3.5.2. A közösségi minta mint nyelvszervező elv
4. A kanonizált nyelvészet és a nyelv ontogenezise
4.1. A nyelv(tan)szerveződés analitikus koncepciója
4.2. A hangok és fonémák példája
4.2.1. Az újgrammatikus hangértelmezés problémái
4.2.2. A strukturalizmus fonémafogalmának kérdőjelei
4.2.3. A disztinktívjegy-alapú (poszt)generatív fonológiák nehézségei
4.3. Fonetikai-fonológiai tanulságok
4.3.1. A fonéma prototípuselvű értelmezése
4.3.2. A prototípusfonéma paradoxonja
4.3.3. A beszédpercepció holisztikus jellege
4.3.4. A hangsorminta mint ösztönös nyelvi alapegység
4.3.5. A fonéma mint tanult nyelvi egység
4.3.6. A hangsorminták elsajátítása
4.4. A nyelv(tan)szerveződés holisztikus koncepciója
4.4.1. A szótagok mint kvázi grammatikai hangsorminták
4.4.2. Grammatikai hangsorminták és a szó(jelentés)
4.4.3. Hangsorminta alapú morfoszintaxis
4.4.4. A nyelv modularizálódó hálózatgrammatikája
4.4.5. A konnekcionista nyelv(tan) próbája
Utószó
Név- és tárgymutató
Irodalom
Mottók jegyzéke
Előszó
Ez a kötet a Debreceni Egyetem Nyelvtudományok Doktori Iskolájához benyújtott és 2012 tavaszán megvédett PhD-értekezésemnek a könyvvé szerkesztett változata. Annak, hogy ez a munka csak most jelenik meg, különös története van.
Eredeti tervem az volt, hogy a disszertáció nyilvános vitáját követően a dolgozatom szövegét - az opponensek szakmai bírálatának figyelembevételén és az ilyenkor szükségszerűen adódó filológiai javításokon túl - jelentősebb tartami kiegészítésekkel adom közre. Akkor úgy fogtam bele a munkába, hogy célom a kognitív pszichológiához is kapcsolódó grammatikaelméleti fejezet aprólékosabb kifejtése volt. Ez a rész azonban egy idő után kinőtte a neki szánt keretet. Kéziratát a kezemben tartva be kellett látnom, hogy annak terjedelme és a vele járó részletezettség már messze több annál, mint amit akár egy hosszabb pszicholingvisztikai fejezetnek tekinthetnénk. Így ez a munka, amely még a könyvek között is vaskosabbnak számít, "A nyelv grammatikája. A nyelvtudomány és a kognitív pszichológia határán" címmel hamarosan önálló kötetként jelenik meg.
A doktori dolgozatom kiadásának lehetőségén ugyanakkor ez a tény nemigen változtatott. Mi több, amikor a másik könyvem kézirata elkészült, a doktori dolgozatom eredeti szövegét újraolvasva egyenesen az a gondolatom támadt, hogy a két munkát - a köztük lévő kapcsolatot hangsúlyozva - közvetlenül egymás után kellene publikálnom. A két kötet közel egyidejű megjelentetése viszont okafogyottá tette azt, hogy az értekezésemnek a nyilvános vitára benyújtott szövegét jelentősebb átdolgozással publikáljam.
Disszertációm kijelentéseit szakmai szempontból alapvetően most is tarthatónak gondolom. Az első három fejezeten egyéb körülmények között sem módosítanék. Nagyobb változtatásokat és jóval részletesebb tárgyalást csak a negyedik fejezet kapcsán akartam tenni. Ez viszont éppen az a rész, amely időközben a másik könyvem tárgya lett. Jelen kötetből így elvileg ezt a fejezetet akár el is hagyhatnám, gyakorlatilag azonban mégsem mellőzhetem. Ez ugyanis az a rész, amely azt mutatja be, hogy mik az értekezés előző két problémaelemző egységének elméleti-módszertani konzekvenciái, és ezeket hogyan lehet hasznosítani egy újszerű grammatikaelmélet megalapozásában.
Ha pedig ennek a kognitív nyelvtani témájú résznek maradnia kell, akkor az csakis egyféleképpen, méghozzá az eredeti formájában történhet: ennek a fejezetnek a közlése így lehet több puszta redundanciánál, és maga a dolgozat így válhat igazán párjává a másiknak. Azt a grammatikai modellt, amit e kötet negyedik részében mintegy hetven lapon foglalok össze, a hamarosan megjelenő új könyvemben közel négyszáz oldalon fejtem ki, az ittenihez képest jelentős változtatásokkal. Ezen kívül a két munka esetében más a célközönség is, ez pedig más-más olvasói előismereteket feltételez: míg ezt a könyvet nyelvészeknek írtam, a másikat rajtuk kívül még a kognitív pszichológusoknak is szántam. Bár a két dolgozat egymástól függetlenül is olvasható, ezek megítélésem szerint ideális kiegészítései egymásnak. Egyrészt azok a témák, amelyeket ennek a könyvnek a második és harmadik fejezeteiben tárgyalok, alapvetően kimaradtak a másik munkámból. Másrészt a két kötet anyagának összevetése segít még inkább láthatóvá tenni annak az útnak a szakaszait, amire ennek a könyvnek a címe utal, és aminek a következő kötet már egy későbbi állomását jeleníti meg.
Ma, valamivel érettebb fejjel egyes kijelentések tekintetében talán kisebb hévvel, óvatosabban fogalmaznék, mint azt egykor tettem, a kiadást előkészítő munkálatok során ezen az akkorihoz képest mégsem kívántam módosítani. Meglátásom szerint a doktori értekezésemet jellemző "lánglelkűség" egyfelől csupán stiláris jegy, másrészt valamelyest, azt hiszem, alkati tulajdonságom is, ami viszont független a szakmai tapasztalattól. Ezáltal a szövegnek ez a jellemzője szintén része annak az útnak, amit ebben a könyvben elkezdek és a következő kötetben folytatok - ott már megfontoltabban, de továbbra is némi eredendő merészséggel.
*
Ez a könyv tulajdonképpen egy nyelvtudományi "album" abban az értelemben, hogy nem egy nagyon konkrét és szűk témára koncentrál, hanem a nyelvészet klasszikus problémáit igyekszik felvonultatni, és azokat elemezve valamiféle irányt kijelölni a továbbhaladáshoz. Így a bevezetőn túl a fő fejezeteket két esettanulmány és egy, az ezek tanulságaiból építkező kognitív grammatikai rész adja. Ez a kötet lényegében a három témában készített korábbi, folyóiratokban megjelent publikációimat fűzi fel egyetlen olyan, azokat erősen egybefogó szálra, ami az eddigiekhez képest reményeim szerint egy merőben új olvasatot ad az egyes részeknek csakúgy, mint az egésznek.
...