---

Tartalom

HANGYASAV (VERSEK PRÓZÁBAN)
Kedvesem
Kedves haza
A tisztás
A marosvásárhelyi várfalak közt
Hangyasav
Tudtam, hogy egy napon átmegyek a túlon
Régóta, nagyon rég óta
A Szent Anna-tó
Elmenni...
A sóhaj
Miként egy pengeél
Menetelők a homokon
A világ
Világunk
A költő mestersége
Nincsenek illúzióim
Előjog
Kedvemre való állapot
Fordított Spárta
Esélypótlék
Legyőzötteknek mondom
Úgy tűnik:
Az igazság
Öreg vagyok
Költői levél Kányádi Sándorhoz
Találkozások Zeno Ghiţulescuval
Költői levél Cseke Gáborhoz
Késfenés
A baglyok

A BAJKERÜLÉS MŰVÉSZETE (LÍRAI NAPLÓ)
[A korgó bendő hagyománya]
[Csak a szenvedés képtelen hallgatni]
[Sors-vágóhíd]
[Életfogytiglani kamat]
[Hang egy dallamsorból]
[Linda születésének éjjelén]
[Szélírta mesék]
[Ugatás]
[Iszonyú hallgatás]
[Egyenes]
[Kellemetlen]
[Költők magánya]
[Faragott arc]
[Mínusz 15]
[Gyöngy]
[Hárfa a szélben]
[Kéményseprő]
[Rossz vicc]
[Tömeg]
[Vándorlás]
[A felejtés ellen]
[Amikor túl sok a fény]
[Makrancos szavak]
[Gyertyafénynél]
[Olvass valamit]
[Boldogság-görcs]
[Közel a vég]
[Fűtetlenül]
[Sötétben]
[Gondolkodó Isten]
[Viccelődők]
[Hasonlatosság]
[Egyszer mindannyian...]
[Törvények]
[Közelség]
[Civilizáció]
[Sorunkra várni]
[Boldog sirály?]
[Vakság]
[Elnapolt lázadás]
[Ésszerűség]
[Lélek, mágia, ethosz]
[Jóvátétel]
[Próféta]
[Csodálkozással kezdődik]
[Csoda]
[Átfecsegett élet]
[A bika szarva]
[Farkas vagy ember?]
[Királyi igazság]
[A nép hasa és lélegzetvétele]
[Belső fegyelem]
[Megismerés]
[Hőszabályozott eszterga]
[Nagyító]
[Bölcsek és bolondok]
[Legjobb ha olvasol valamit]
[Agresszió]
[Bolond bölcsesség]
[Kutyaszorító]
[Szegény Nép Bácsi...]
[Te és a világ]
[Ön-bizonyosságok]
[Aszkézis]
[Emberségről]
[Ami tart és ami nem]
[Utak]
[Homokóra]
[A kiáltás börtönőre]
[Drog]
[Gyógyítás]
[Saját ritmus]
[Készülődés]
[Egyen-sírás]
[Nagy lélek]
[Minden lehet]
[Részvét]
[Könyveimmel lakom]
[Hollók és gombák]
[Békadal]


CSEKE GÁBOR: BARÁTOM, KOCSIS FRANCISKO
Két kultúra kapujában
Románul tolmácsolt magyar szerzők Kocsis-féle lajstroma
Az antológiák
József Attila a láthatáron
Kocsis - a költő

---

Utószó

Testvérem lehetne, akár éppen öcsém, de jó oka van annak, hogy leginkább barátomnak nevezzem. Mert az élet megtanított arra, hogy a vérségi kapcsolat kötelezi ugyan az embert, de nagyon sokszor ezt semmibe veszik. A barátság, ha valódi és kölcsönös, jobban állja az idők erózióját.

Akkor hát - barátom, Kocsis Francisko 2015. január 18-án volt éppen hatvan esztendős, ám felköszönteni az alábbi szöveggel (Székelyföld, 2015/1. szám) nem csak az illendőség késztetett, hanem az a szilárd meggyőződés, hogy a barátom értékteremtő teljesítményéről, sokoldalúságáról minél szélesebb körben érdemes megemlékezni.

Közel tíz esztendeje tudunk egymásról - múltnak ugyan nem sok, tartalmasságában viszont gazdag, gyümölcsöző idő ez. Valószínűleg, ugyanaz a kíváncsiság hajtott mindkettőnket a másik megismerésében és elfogadásában, mivel többszörösen tapasztalhattuk: másság-befogadó törekvéseink őszinték, belső indításúak, hitelesek és hosszú távra szólóak.

...

---