---

Tartalom

Előszó
Pszichiátriai Zárójelentés
1. nap
2. nap
3. nap
4. nap
5. nap
6. nap
7. nap
8. nap
9. nap
10. nap
11. nap
12. nap
13. nap
14. nap
15. nap
16. nap
17. nap
18. nap
19. nap
20. nap
21. nap
22. nap
23. nap
24. nap
25. nap
26. nap
27. nap
28. nap
29. nap
30. nap
31. nap
32. nap
33. nap
34. nap
35. nap
Pszichiátriai Zárójelentés II.

---

Előszó

Van úgy, hogy összegyűlt lelki traumáinkat egy kétes helyen a számvetés igényével előcsalogatjuk. Ezt tettem én is egy szanatóriumban. Egy kötetnyi verset írtam, több honlapra, folyóiratba elhelyeztem, majd a kötelezően magamnak előírt penzumot, hogy naponta írok egy A/5-ös spirálfüzet lapjaira. Megtettem. Begépeltem, mert lett laptopom, szociális helyzetem rendeződni látszott. Prózát, lélektanit, nehéz olvasni. Főleg ha alkalomszerű, napló műfajú. A külvilág nem bánt kesztyűs kézzel velem, veszélytudatom megmaradt, de függetlenül élhetek, naponként egy keveset hozzáadok a magyar szellem növekedésének, de mint ismeretes, megélni nem lehet, így hát én is hányavetin művelem - az IRODALMAT. Rengeteg dologba kéne fognom. Tanulmányokat írok, újságcikkeket, versesköteteim jelennek meg hivatalosan. A gyász rám települt, ez alapérzésem. Történelmi súlyokat hagytak rám, így bizony tétlenkedem, mert nem tudom, hol kezdjem. Talán itt és így! A lelki napló közreadásával. S mint írtam fentebb, nem tudom, mit tartalmaz tartalmilag. Ha lesz, ki elolvassa, nyertem. Bármi is a véleménye. Egyszer nekem is el kell majd újra olvasni. Nem likvidálom, annyi biztos. Ady szavaival zárom, mint örök emberi mérce: "szeretném, ha szeretnének".

Vasi Ferenc Zoltán

---