Osváth Pál
Zsandár kell-e vagy pandur?
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
I. Miért nem tetszik nekem a rendőrségnek országos-katonai lábra leendő változtatása?
II. Miért nem czélszerü a polgári, de titkos rendőrséggel vegyitett rendőrség?
III. A pandurságról, mint ősi intézményről
IV. Melyek azon akadályok, melyek a jelenlegi rendőrség működését zsibbasztják, s ugyanazért a közbiztonság hanyatlását előidézték?
V. Hogyan lehetne a mai pandurságot az eddig ajánlt tervekhez képest olcsón és hasznosan átalakitani?
1. A személyzetről
2. Az ösztön- és nyugdijakról
3. A ruházatról
4. A rendőrtisztek választassanak-e vagy kineveztessenek?
5. A szolgálati és fegyelmi rendszabályokról
Zárszó
Előszó
Az 1869-ik év őszén közbiztonság czime alatt rendészeti szaklap jelent meg. - Örültem a kezdeményezésnek, mert ha valamiben hátra vagyunk, ugy bizonyos vagyok benne, hogy a magyar rendészet is oly parlagon heverő tér, melyen mint az amerikai őserdőben, sokat kell irtani és javitani, mig az hasznos növényzetet termő kertté átvarázsoltathatik. - Örültem a szerkesztőség azon több izbeni felhivásainak is, melyek által a hon minden rendészettel foglalkozó tagjait, az elhanyagolt rendészeti állapot javitása czéljából, a nevezett szaklapban közreműködésre felszólitotta.
Az alföldi rendőrségnek, kik közé magam is tartozom, nyáron van legtöbb elfoglaltatása, és ez ok miatt csak az 1869-ik év decz. végével, midőn már Csepy Pál györmegyei és Sztraka György békésmegyei csendbiztosoknak a rendőrség ujra szervezését tárgyazó munkáik megjelentek volt, jöttem azon helyzetbe, hogy fennt irt czimü dolgozatomat az emlitett szerkesztőséghez eljuttathassam.
A szerkesztő ur emlitett munkám közlését, lapja 1870-ik évi 2-ik számában nyilvánosan megigérte, megigérvén, azt is, hogy azt kivánságom szerint, azaz gyorsan fogja közre bocsátani; mindemellett azonban, bár már 1/4 év azóta lejárt, igéretét be nem váltotta, sőt hogy azt tenni nem is akarja, arról elegendőleg meggyőződtem.
Miután a magyar rendőrség szervezetét illetőleg, a nevezett szaklapban és másutt is a nemzet szokásai és jellemével össze nem férő szervezett módok léptettettek előtérbe: polgári kötelességemnek tartom tovább nem hallgatni, hanem emlitett dolgozatomat, - amint ezt a nállam maradt jegyzetekből össze szednem sikerült, - ellen vélemény gyanánt az alább irtakban közönség elé bocsátani.