---

Tartalom

Előszó
Jelmondatok
Tetemre hívás

Bevezetés
Az Apostolok cselekedetei
Isten földi helytartója
Az Emberfi helyére lépve
A Tizenkettővel szemben
Személyi kultusz
Nem kell az Orvos!
Vadállatokkal küzdve
Krisztus keresztje
Új ember, új Isten
Szeretném, ha szeretnének
Karizmatikus katalizátor
Pontokba szedve
Szövegelemzés
Igazságra éhezve
Minden kegyelem?
Válasz a kritikákra

MELLÉKLETEK
Az apostoli levelek jézusi logionjai
A hét főbűn
A legfrissebb anyag?
Észak Dél ellen

Rövidítések és elérhetőségek

---

Előszó

A katolikus egyház nem a logika kősziklájára épült, hanem páli teológiára. Péter, János és Jakab megkontrázta az önjelölt igehirdetőt, a kibölcselkedett mesék mégis felülírták Krisztus tanítását. Rómaiakhoz írt levelének 13. fejezete még Luthert és Kálvint is félrevezette. Ennek alapján a mindenkori uralkodó osztály készséges partnerre talált a hierarchiában. Talán még az ateista hatalmat is kiszolgálták volna, de a kommunistáknak erre nem volt igényük. Ettől függetlenül a magyar püspöki kar sokáig az Állami Egyházügyi Hivatal végrehajtó szerveként is működött. Hazánkban a piarista Bulányi György volt az első, aki jézusi mondásokkal támadta Pál "konfúz" eszmefuttatásait. Ezzel Isten földi helytartóját is magára haragította... A nagy hajó irányítása tényleg az ő dolga, de időnként figyelmeztetni kell arra, hogy nem a kormányos a Kapitány.

A címzetes apostol öntudatosan deklarálja, hogy mindenki másnál többet dolgozott. Kérdés, hogy ebből ki profitált... A keresők (Jézus reménybeli személyenkénti eklézsiái) biztos nem. A Fiú tudniillik a mester és tanítvány viszonylatában oktatott, Pál gyülekezeteknek szónokolt. Karizmatikus katalizátorként ugyan felgyorsította az emberhalászást, ebbe azonban a legközelebbi időkre várt világvége is jócskán besegített. Az írott evangéliumok mögött viszont komoly, verbális tanúságtévő munka áll.

A pogányok apostola a Római Birodalom nagyvárosaiban letelepült zsidó kisebbséget térítette meg, a "görögök" is hellenizált izraeliták voltak. A más vallású polgárok többsége csak a nagykonstantini fordulat után csatlakozott az új hithez, amikor már megérte kereszténynek lenni. Pál sikereiről szűkszavúan szól a krónika... Nem is missziós útjain szerzett sok hívet, hanem a későbbi korokban, ószövetségi elemekkel kiszínezett kalandos történetével, és isteni felhatalmazást sugalló leveleivel. A papi hivatás iránt affinitást érző emberek őt választották példaképül - a magáról mintát adó Jézus helyett.

Az Apostolok cselekedetei az ő "portfóliója", tulajdonképpen evangélium Pálról, egy elfogult sajtófőnök tollából. Elemző olvasása után arra a következtetésre jutottam, hogy Saul eleinte tűzzel-vassal üldözte az eklézsiát, de aztán rájött, hogy többet tud ártani, ha szent Pállá változik. A csordaszellemű híveknek persze ilyen örömhír kell, ami szerint nem kell csinálni semmit, már puszta egyháztagságukkal is a világ fiai fölé nőnek.

Jelmondatként kirakatba tett sorai az általa meg nem értett igazságot tükrözik. Életművéből ez a négy idézet marad, semmi több... Ez azért sajnálatos, mert a hívők maximum vallásuk alapítójáig juthatnak el... A zsidó Mózessel találkozik, a keresztény Pállal. Közvetlen istenkapcsolatot csupán Jézus ígér, egyéni és személyre szabott kinyilatkoztatások útján.

Saulus-Paulus a gazdag ifjúhoz hasonló, önmagát a Törvény szerint bűntelennek(!) tudó személy. Ilyen "mintazsidókkal" az Emberfi semmit sem tudott kezdeni. Állítólagos kiválasztottja mindvégig az Írások szerint akart Krisztus- követő lenni. Tulajdonképpen őmiatta kellett kanonizálni az Ószövetséget, ami igazából csupán zsidó iratok antológiája. A maga nemében értékes anyag, de bőven elég lenne Bemerítő Jánostól indulni. Mezopotámiai városállamok teremtéstörténetei, nomád törzsekbe visszavetített kiválasztási és szövetségkötési aktusok, s a Törvényt hasogató próféták nélkül is jól meglennénk.

Pál a keresztény dogmatikába se illik bele, mert nem vallja a szentháromságot, a szeplőtelen fogantatást s a csodás születést. Úgy látszik, hallgatott az okosabbakra, vagy az Atyára, aki felfedte előtte emberi Fia státusát, mégpedig olyan módon, ahogyan Péter, János és Jakab előtt tette ezt a Tábor-hegyen. Ezért aztán egyik levelében se állítja Jézus istenségét... Terminológiájában - nagyon helyesen! - "az Úr" a Mózest is felülírható egyedüli mértékadót jelöli. Ő a Felkent, s ezért a Megmentő, de Isten és az Úr nála nyilvánvalóan két külön fogalom. Hívei az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hisznek. A Szentlélekről ilyen kontextusban soha nem esik szó.

Pál nem dobja sutba több évezred monoteizmusát. Ez elképzelhetetlen is lenne az ő esetében... Gamáliél tanítványa szerint a Szentlélek az Örökkévaló lelke, vagyis a szellem halmazállapotú Isten azonos önmagával. Azt is tudjuk, hogy Szűz Mária csak 431-ben lett "Isten Anyja" - mert a teológusok így határoztak... Következetességük mellettük szól, hisz bűntelennek is nyilvánították. Kultuszát azok a hívek öregbítik, akik az eleve elrendelés előtt is fejet hajtanak. A predestináció tana azonban egy félreértésen alapszik, ezt majd a maga helyén tárgyalni fogjuk.

Teológiája lényegét saját maga fogalmazza meg: Ha száddal Úrnak vallod Jézust, s szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor cselekedeti fáradozások nélkül üdvözülsz, ez Isten ajándéka. Szellemi fáradozásról nem esik szó, tudniillik Pál nincs tisztában ennek Életfontosságú voltával.

Aki hosszúnak találja a róla szóló szentleckét, az lapozza fel a 36. oldalt. Ott ötven pontba szedve megtalálja a tanulmány esszenciáját. A téma iránt érdeklődők olvassák el ezt az átfogó képet nyújtó művet, a tágabb összefüggésekbe helyezéshez pedig vegyék kézbe A szűk kapu című könyvemet.

---