---

Tartalom

Előszó
1. A favágó
2. A bajvívó
3. Az árvácska
4. Allem-Kallem
5. A smaragd Anka meg a sehzáde
6. Uzun-csársi, a dev-flú.
7. A szegény leány meséje
8. Miszlinke, Pakelinke, Gárginke
9. Az árvalány papucsa
10. A három testvér
11. A szatócs árvája
12. A kosárkötő meg a karavánja
13. Mese a tarfejűről
14. Zöldike, a tündérmadár
15. Az elvarázsolt nefelejts
16. A majom-dev
17. Murád sáh
18. A favágó meg a farkas
19. Csali-mese

---

Előszó

Elárvult kis tündérszigetje szép nagy Magyarországunknak. Duna vize folyja körül, hármas ország határolja, idegenjét idegennek, testvér népét magyaroknak. Vaskapunknak szirtjei közt, ott rejtőzik a kis sziget, magyar nevén Uj-Orsova, török nevén Adakále.

Jártamban-keltemben, mesét-mondát kerestemben, betévedtem a kertjébe, ciprusok zöld ligetjébe, bülbül-madár danájára, gül-rózsáknak virúltára. Bülbül-madár szókat szólott, még a szellő is hallgatott, úgy figyeltek a szavára, mesék elmúlt világjára. Tollba vettem nótáikat, lejegyeztem mondáikat, ráültem egy paripára, mesék bűvös táltosára. Meseország birodalmát, mind bejártam zege-zugát, padisának szerájáig, dev-ördögök barlangjáig. Peri-tündér fel-felszállong, varázsgalamb nagyot sikong; hős sehzáde (padisa fia) vándorúton, vezérjével hármas úton, keresi a szíve vágyát, padisának szultán-lányát.

Adakále meséiből, török mesék gyöngyeiből, kis füzetkénk ékesedjék, Allah neve dícsértessék.

Budapest, 1922. év július hava.
K. I.

---