---

Tartalom

Bévezetés

ELSŐ RÉSZ. A' MAGYAR NYELV TÖRTÉNETEINEK RÖVID RAJZOLATA
Első Szakasz. Nyelvünk régibb történeteinek visgálásában előforduló nehézségek és ezeknek eloszlatására szolgáló eszközök
Második Szakasz. Nyelvünk első kiformáltatása Ázsiában
Harmadik Szakasz. Nyelvünk további történetei Ázsiában
Negyedik Szakasz. Nemzetünk Europába által költözik, mostani lakhelyében megtelepedik, és nyelvünk új költsönözések által bővül
Ötödik Szakasz. Nyelvünk az első Századokban egészszen elhagyatik - Millyen lehetett annak akkori állapotja az első írásbeli maradványok szerént
Hatodik Szakasz. Nyelvünk Árpád fiú maradékaiból való utolsóbb és a' külömböző házakból való számos Királyaink alatt parlagon marad
Hetedik Szakasz. A' Reformatzio behozásával nyelvünk miveltetése munkába vétetik és hirtelen nagy előmeneteleket teszen
Nyóltzadik Szakasz. A' Jezus Társasága a' Deák nyelvet különös pártfogása alá veszi, és ez által nyelvünk előmenetelét hátráltatja
Kilentzedik Szakasz. Mária Terézia uralkodásának közepe felé nyelvünk új mivelőkre talál
Tizedik Szakasz. Honni nyelvünk végre Ország-Gyűlési pártfogásra jut, melly által kimiveltetése nem kevéssé mozdíttatik elő

MÁSODIK RÉSZ. A' NYELVMIVELÉS SZÜKSÉGE
Első Szakasz. Tökélletesedés az emberi Nem tzélja és erre a' Nyelvmivelés szükséges
Második Szakasz. Nyelvünk mivelésére buzdítanak minden műveltebb nemzetek példái. - Olaszok - Frantzok - Angolyok
Harmadik Szakasz. Az előbbeni folytatása; - Németek - Hollandok - Dánok
Negyedik Szakasz. Eleink példája meghatalmaz bennünket az újításokra, nyelvünk mostani állapotja pedig azokat szükségesekké teszi
Ötödik Szakasz. A' nyelvmivelését kötelességünké teszi Nemzetiségünk fentartásának kivánsága
Hatodik Szakasz. A' nyelvmivelés a' valamennyire pallérozott Nemzeteknél az írókat illeti

HARMADIK RÉSZ. A' NYELVMIVELÉSRE SZOLGÁLÓ MÓDOK
Első Szakasz. A' Nyelvmivelésnek módjairól közönségesen és az új szók külömböző nemeikről különösebben
Második Szakasz. Az új gyökér szavakról
Harmadik Szakasz. Az új szavaknak származtatás által való alkotásáról közönségesen és a' törzsökről különösen
Negyedik Szakasz. Az előbbeni folytatása; a' származtatásbeli ragasztékokról a' Nevekre nézve
Ötödik Szakasz. Az előbbeni folytatása; a' származtatásbeli ragasztékokról az igékre és határozókra nézve
Hatodik Szakasz. Az új szók öszszetétel által való alkotásáról
Hetedik Szakasz. Az új szavak költsönözéséről
Nyóltzadik Szakasz. A' szók értelmének elváltoztatásáról
Kilentzedik Szakasz. Az elavult szók felélesztéséről
Tizedik Szakasz. A' vidéki szók közönségessé tételéről
Tizeneggyedik Szakasz. Az új szóllásmódokról. A' nyelveket nem lehet minden tekintetben a' józanokosság szabásai alá vonni
Tizenkettedik Szakasz. A' más nyelvek példája szerént alkotott szóllásokról
Tizenharmadik Szakasz. A' vidéki szóllások terjesztéséről
Tizennegyedik Szakasz. A' régi szóllásformák felélesztéséről

NEGYEDIK RÉSZ. AZ ÚJÍTÁSOKNAK MIKORI HASZNÁLÁSA
Első Szakasz. Az újítások tzéljáról közönségesen és a' nyelv bővítéséről különösen
Második Szakasz. A' Nyelv értelmességéről, határozottságáról
Harmadik Szakasz. A' Nyelv rövidségéről
Negyedik Szakasz. A' Nyelvtisztitásról
Ötödik Szakasz. A' Nyelv Régulásságárúl
Hatodik Szakasz. A' Nyelv szép hangzásáról
Hetedik Szakasz. Az újítások foganatossá tételéről
Nyóltzadik Szakasz. A' Munka bévégzése

---

Bevezetés

Alig kezdé nyelvünk az utolsó három esztendő-tizedben hoszszasan tartott igáját, mellyet a' Deák nyelv vetett volt nyakába, lerázni 's helytelenűl elragadott polgárságát viszszanyerni; midőn azt számos buzgó hazánkfiai a' tudatlan Köznép szájából a' költői és tudományos előadásoknak méltóságára kivánták emelni. De a' mindennapi közbeszéd' söpredékei között elrejtett drága kő, előbbi pallérozottságának alig adá valamelly jelét, úgy hogy a' feltett tzélt elakarván érni, kénytelenek voltak azt megtisztitni, kisimitani. Hozzá is fogtak a' nagy munkához számos részszerint megholt, részszerint még most is élő Tudóssaink. De sokan közüllök ditséretes tűzöktől meg vakítatván, mások a' dologhoz a' szükséges előisméretek nélkűl fogván, megint mások és talám a' legveszedelmesebbek, tsupán az újság tsiklándoztató kedvességétől, vagy valamelly hiú hírvágyástól ösztönöztetvén, újításaikban igen meszsze mentek, a' nyelv ősi természetére nem ügyeltek, és ott mivelték nyelvünket, a' hol nem kellett volna. Igy nyelvünk különös szépsége, természeti 's eredeti tulajdonsága, egész jövendőbeli kimiveltetése, szükséges előmenetele, sőt még maga mostani állapotja, létele a' legnagyobb veszedelemben kezde forogni; úgy látszék, mintha a' készülő Khaósznak azt elkellene nyelni, a' nélkül hogy előre tudhatnék, ha valyon és mi módon gázolhat ki annak sötét torkából. Ezen fenyegetődző romláson, mellyet a' haza sokáig nevetéssel tekintett, sok érdemes hazafiaink megdöbbenének, a' veszélyt 's annak szomorú következéseit ellátván. Hogy azt eloszlathassák, ki kezdének kelni az újítások, kivált a' hibás és ok nélkül való újítások ellen. De ezek is a' vetekedés közben első valóságos tzéljokról egészen megfelejtkeztek, részről pedig tsupán a' megszokott régiség vak szeretetétől indítattak, és így állításaikban igen meszsze mentek; mindent, a' mi új (és gyakran a' régit is újnak vélték) a' nyelvben eggyaránt 's minden külömbség nélkül kárhoztatták; tsak azt állították tiszta, jó, helyes Magyarságnak, mellyet tudatlan Dajkáiktól, vagy elidegenesedett szülőiktől hallottak. Igy eggyik rész, úgy mint a' másik nyelvünkhöz való ditséretes buzgóságától vezéreltetve, vagy legalább annak szine alatt, nyelvünknek és igy egész Nemzetiségünknek nyilván veszedelmén munkálódott szédülésében. A' közönség pedig, maga tulajdon álhatatlansága szerént, hol az egyik, hol a' másik résznek tapsolt, és az azoktól el tanúltt közmondásokat, okoskodásokat untig kiabálván, magagondolatlanúl és büszkén űzte bírói vas hatalmát, a' nélkül hogy a' tárgy nagyságát, nevezetességét, szokott vakságában el nézni, meg fogni tudta volna.

A' hazánkban ekép élesztett tűz mindazáltal hoszszasabb ideig lappangott, tsak imitt amott vetvén szikrát, míg azt eggy fiatal hazánkfia, boszszúálló kívánságától indítatván, merészen és még eddig nem esmért dühösséggel felélesztette. A Mondolat olly esméretes, hogy arról hoszszasan beszélni kár volna. A' Szerzőnek valóságos boszszúálló tzélja kitetszik mind abból, hogy nyilait egyenesen eggy buzgó hazánkfia ellen forditotta, kinek némelly nyelvbeli tévelyedéseit, a' hazai tudományosság és honni nyelvünk több ízléssel leendő miveltetése körül tett számtalan fáradozásai, nagy érdemei könnyen elfelejtetik velünk, mind pedig azon durva, paraszt gorombasággal sértő tzim-metszésből, mellyet hazai Litteraturánk szelíd Gyeniussa örömest borítana örök éjbe, hogy illetlen megfertéztetését a' késő maradék előtt eltitkolja. Egyébbaránt ezen könyvetskében minden újítások eggyaránt nevetségesekké tétetvén, és a jó a' rosztól, a' szép az otsmánytól, a' szükséges a' szükségtelentől nem választatván el, az Ellenfél meg-győzödését nem mozdíthatja elő.

Hasonló mind tzéljára, mind foglalatjára nézve a' Mondolatra nem sokára kijött Felelet. Személyes sértések és a' gunyolásnak néha ugyan elmés, de mindég mérges fullánkjai által ügyekszik az Ellenfélt letiporni és a' Mondolat Szerzőjét különösen, a' Magyar olvasó Község előtt elveszteni. Az elmék a' hasonló írások által tsak jobban felhevülnek és a' hasonlás mindég nagyobb lesz.

Az Ó és Új Magyarnak Szerzője a' két felek között való eggyeztetés eszközlésének szine alatt lép ugyan fel, de ehez vagy nem értvén, vagy indulatja a' hideg fontolást meg nem engedvén, nem sokára tárgyától eltér és eggy szorgalmatos, ügyekező Tudósunknak üldözését árulja el, mint allatomos tzélját.

Ezeken kívül két folyó írásainkban, a' Tudományos Gyűjteményben és a' honni Tudományosságra nézve igen hamar elhunyt Erdélyi Muzéumban több Tudósaink jelentek meg a' tsata piatzon mind a' két részről, ezen valóban Nemzeti és minden tekintetben nevezetes ügyünkről értekezvén. De ezek is hevességekben a' dolgot tsak eggy oldalról tekintették, és a' részre hajlatlanság örve alatt az újitásbeli szabadságnak veres süvegét tévén fel, vagy a' régi sötétségét szerető nyelvbeli Ultra-ságot vévén pártfogások alá, a' kérdés eldöntésére elégségesek nem voltak. Szegény nyelvünk keservesen nyögött merész tsapásaik alatt; és minden pártot nem fogott hazafiak, sőt még a' két felek közűl is a' kevésbe hevesek rettegve 's lelkendezve várták a' tsata kimenetelét, a' dolog bővebb kifejtését és a' kérdés végelhatározását. A' győzedelmesnek dühe, akármellyik legyen is az, kerülhetetlen romlással fenyegeti nyelvünket.

Nagy köszönettel tartozunk tehát azon tudós Küldöttségnek, melly a' Martzibányi Nemzetségnek hazai Litteraturánk előmozdítására tett szerzeményjére ügyel, hogy 1816-dik esztendőre a' következendő jutalomkérdésnek megfejtését tette fel: "Minő tudományos rendszabások szerént kellene 's lehetne új szavakkal és szóllás módokkal a' Magyar nyelvet bővíteni, a' külömbféle Tudományokra 's Mesterségekre nézve?" Igy hazánk Tudóssainak új, szép alkalmatosság nyujtatott arra, hogy e' tárgy körül erejeket megpróbálják; azt, minden pártosságot félre tévén, nyelvünk ditsőségére, hazánk valóságos hasznára és egész Nemzeti kimiveltetésünk kétségben nem hozható előmozdítására, elhatározni igyekezzenek és itéleteket a' Nemzeti Muzéum hathatós szárnyai alatt közre botsájthassák.

Én eggy felöl a' kérdés nevezetességéről, a' meg fejtésben előfordúló nehézségekről, más felől a' kiszabott idő rövidségéről tökélletesen meg lévén győződve, tsak félve fogtam a' munkához. Tsupán honni nyelvünk buzgó szeretete gerjeszthette bennem azon gondolatot, hogy ezen reám nézve új pályán meg jelenjék. A' gondolatból pedig valóságot tsak a' feltett kérdés bővebb megvi'sgálása szülhetett, melly által arról meggyőződtem, hogy az érdemes Küldöttségnek nyelvünk miveltetése körül való gondolatai, az enyimekkel tökélletesen megeggyeznek.

Ebből ugyan is, vélekedésem szerint, kitetszik, hogy a' nyelv új szókkal és szóllás formákkal való gazdagítása kétségbe nem hozatik ugyan, de egyszersmind különösen ohajtatik az is: hogy ezen újítások nyelvünknek különös természete, szembetűnő tulajdonságai és valóságos keleti, a' nyugotti nyelvektől külömböző Kharaktere szerént tétessenek meg. "Elkerülhetetlenül megkivántatnék a' megfejtésben" igy szóll az említett Küldöttség eggy, a' kérdés után vetett rövid, de nyomós jegyzésben "hogy a Magyar nyelv belső történetei, grammatikai alkotmánnya, az Europai tudós nyelveknek példáik és az a' tekintet, hogy a' Magyar nyelv napkeleti nyelv, folyvást szem előtt tartassék." Én semmi tőllem kitelhető fáradságot sem sajnálottam és minden ügyekezetemmel azon voltam, hogy a' kijelentett kívánságoknak megfeleljek. Tsak abban távoztam el azoktól, hogy a' nyelv kimiveltetéséről megállapitott szabásaimat nem szorítottam a' tudományos és mesterségbeli szavakra, szóllás módokra; hanem az egész nyelvre, és annak minden tekintetű kimiveltetésére kiterjeszkedtem. Merész képzetemben egy tökélletes épületet bátorkodtam meg ragadni; vajha gyenge erőm buzgó kivánságomnak megfelelt volna! - Ez talám nem fog nékem vétkűl tulajdonítatni, ha meg gondoljuk, hogy az új szók és szóllás módok akár mellyik különös neme, a' nyelv újítás közönséges törvényeinek szükségeskép' alája vettetik. A' mennyiben mindazáltal a' tudományos és mesterségbéli szók és szóllás módok különös tekintetet érdemlettek, kötelességemnek tartottam azokról különösen értekezni.

Ha valamelly dolgon állaposan akarunk segíteni, szükséges annak mostani és előbbeni állapotját voltaképpen esmérnünk, mellyre nézve ezen értekezésem első részében én is előre botsájtottam nyelvünk történeteinek rövid elő adását, mellyen épűl az egész munkám, de kivált annak második része, hol az újítások és nevezetesen az irók által teendő újítások szükségéről, annál bővebben tartottam kötelességemnek értekezni, minél többen találkoznak hazánkban ollyanok, kik azt kétségben hozzák, és az újításokat, nyelvünk nagy hátráltatására, kárára eggy átaljában tilalmazzák. A' harmadik részben azon módokat veszem szoros vi'sgálat alá, mellyek segítségével gazdagíthatjuk nyelvünket új szavakkal, szóllás formákkal; a' negyedikben végre meg ügyekszem mutatni, mikor és miképpen kell ezen módokkal élnünk, ha azt akarjuk, hogy újításaink tzélunknak megfeleljenek és foganatosok legyenek.

---