Balázs Ildikó
Sárospatak kocsmái
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Általános történeti áttekintés
I. fejezet: "A bor kocsmáltatását szabadon gyakorolhatják". Patak legrégebbi kocsmái a kezdetektől a XIX/XX. század fordulójáig
II. fejezet: "Kocsma a Jóvilághoz". A századfordulótól az 1989-es rendszerváltásig
III. fejezet: Búfelejtés, gondűzés - ma. Kocsmanevek az 1989-es rendszerváltástól napjainkig
IV. fejezet: Sárospatak kocsmái a szépirodalomban
V. fejezet: Sárospatak kocsmái Móricz Zsigmond műveiben
A hely szelleme kötelez
Adatközlők
Felhasznált irodalom
Resümee
Előszó
Nem mindennapi könyvet tart kezében a Jámbor Olvasó, művelődéstörténetünk ez ideig meglehetősen perifériára szorított, ám társadalmi súlyát és jelentőségét tekintve annál fontosabb szektorát, a kocsmát, vagy, amiként eleink mondták, a korcsmát és annak társadalmi szerepét vizsgáló munkát. Balázs Ildikó, a Nyíregyházi Főiskola fiatal oktatója Sárospatak kocsmanevei című könyvében nem csupán arra vállalkozott, hogy regisztrálja a "Bodrog-parti Athén" eme népszerű intézményeinek neveit, és jó névtanos módjára megfejtse etimológiájukat, hanem szerencsére arra is, hogy túllépve szakmájának szűkebb keretein, megrajzolja ama művelődéstörténeti-kulturális hátteret, melybe szervesen beilleszkedtek ezen sok negatív társadalmi előítélettel megbélyegzett intézmények.
Pedig, aki valamennyire is járatos az európai művelődéstörténetben, nagyon is jól tudja, hogy a társasági lét mily fontos fórumai voltak azok a közösségi alkalmak, társas összejövetelek, ahol a szellem fáklyáját és a gondolatok tüzét nem csupán a nagy tettekre felbuzduló szándék, de maga a bor is gerjesztette, mintegy új dimenzióba emelvén át a hétköznapok megszürkült világának emberét. A magas szintű szellemi kultúra mindenkor nélkülözhetetlen kelléke volt az európai kultúrkörben kiemelkedő jelentőségű szőlő és bor, melyből kultuszok és művészeti ágak nőttek ki, vallási jelképeknek adott matériát vagy éppen a nagyon is profán emberi magatartások múzsái ihletőjévé lett. Vagyis egyrészt a profán-pogány dionüszikus lét velejárója, másrészt a kereszténység misztériumában jut legfontosabb szakrális szerepéhez. Szent és profán egységesül a borban, a világrend két ellentétes pólusának szinkretizmusa.
Nem meglepő tehát, ha a bornak létrejönnek a profán szentélyei is, a kocsmák, az ivászat ezen archetipikus szektorai, melyeket azonban korántsem csupán az alsóbb néprétegek látogattak. A kocsma az évezredek folyamán mindig is demokratikus intézmény volt, az ellentéteket összebékítő vagy éppen felszító fóruma Bacchus adományának. A Carmina Burana ismeretlen vágáns diákszerzője a taverna demokratikus voltát dicséri, ahol a mámor (és Amor) összehoz és összebékít koldust, diákot, professzort és főurat egyaránt, mert csak a kocsmában lehet egyetértés. Másfelől azonban keresztény etikai szempontból elátkozott intézmény, az ördög találmánya, mely részegeskedésre, paráználkodásra ösztönöz, a főbűnök forrása. Dörögtek is ellene eleget szószéken és traktátusokban egyaránt - vajmi csekély eredménnyel. Az Európa génjeibe évezredeken keresztül beléivódott örökséget nem hogy kitörölni, de még csak megrendíteni sem lehetett. A hieratikus maszk - ahogy Hamvas Béla a bort nevezi - profán szentélyei tovább prosperáltak.
...
Balázs Ildikó könyve ennek a komplex kérdéskörnek a vizsgálatára irányul, s az tárul fel benne, amiről talán a legkevesebbet tudunk: egy szellemi értékekkel telített kisváros, Sárospatak életének mindennapjai - a korcsmák tükrében. Ezek a hétköznapok - ha olvasatom nem csal - mentesek voltak minden sznobériától és undok képmutatástól, s az, ahol a szellem emberei és a kocsisok találkoztak - az volt ama korcsmának titulált demokratikus fogyasztóhelye Bacchus adományának.
Balázs Ildikó fontos művelődéstörténeti szerepet tulajdonít a régi Sárospatak korcsmáinak. Ez az irodalmi idézetekkel, anekdotákkal és történeti szakirodalommal szépen dokumentált áttekintés mindenek előtt arról győzi meg az olvasót, hogy a város hétköznapjaiban organikus létformaként egymás mellett és egymást áthatva különféle kultúrák és társadalmi szintek békültek meg a korcsmák világában, humorban oldván fel valós vagy vélt konfliktusaikat, a hétköznapok számtalan apró bosszúságát. Balázs Ildikó történeti korcsmatúrája egy volt, s mára már letűnt pataki világba kalauzolja a remélt olvasót. Hiába keressük ma már Móricz vagy Krúdy műveinek kocsma-miliőjét, hiába a farsangi Bacchus-játékok utódait, és hiába a fuvarosokat, akiknek lovai békésen várakoztak, miközben gazdáik odabenn napi keresményüknek jócskán a nyakára hágtak. Mindebből legfeljebb nevek maradtak, vagy még azokat is megváltoztatták. De megmaradt a Kollégium és annak szabad szellemisége, megmaradt a Nagykönyvtár, megmaradt a vár, a Rákócziak és Lórántffy Zsuzsanna szellemi öröksége, s megmaradt a város reneszánsz ege, a Bodrog, - és ami a legfontosabb: fennmaradt egy darabja annak az élő szellemi múltnak, melynek egyik-másik értéke éppen a pataki korcsmák füstös lámpái alatt öltött karakterisztikus formát.
János István