---

Tartalom

KENDE PÉTER: Előszó
DORNBACH ALAJOS: A pártállam igazságszolgáltatása és a Nagy Imre-per
LITVÁN GYÖRGY: A Nagy Imre-per politikai háttere
RAINER M. JÁNOS: A kihallgatószobától a vesztőhelyig

DOKUMENTUMOK
Határozat az előzetes letartóztatás elrendeléséről
Nagy Imre fellebbezése a legfőbb ügyésznek
Nagy Imre beadványa a legfőbb ügyésznek
Szilágyi József feljegyzése
Vádirat Nagy Imre és társai ellen
Ítélet Szilágyi József perében
Nagy Imre az utolsó szó jogán
Ítélet Nagy Imre és társai perében
Nagy Imre válasza a kegyelemre vonatkozó kérdésre
Jegyzőkönyv a halálbüntetés végrehajtásáról
Az ítélet Nagy Imre és bűntársai ügyében - Az Igazságügyminisztérium közleménye
Történelmi igazságtételt! - A TIB felhívása
Határozat a nyomozás megszüntetéséről Losonczy Géza ügyében
A legfőbb ügyész 1989-es törvényességi óvása
A vádlottakat képviselő ügyvéd védőbeszéde
A Legfelsőbb Bíróság 1989-es határozata
A Nagy Imre-per nemzetközi visszhangja

GYŐRI LÁSZLÓ: A per és a per vádlottjainak bibliográfiája

Rövidítések
Névmutató

---

Előszó

Kereken ötven éve, hogy egy rendkívüli, úgynevezett népbírósági tárgyalás lefolytatása után halálra ítélték Nagy Imrét és három vádlott-társát, a per további öt vádlottjára pedig különböző mértékű, súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki. A jelen kötet tiszteletadás az 1956-os forradalom tragikus sorsú miniszterelnöke és a vele együtt, egyazon titkos perben elítéltek emléke előtt, ugyanakkor kísérlet arra, hogy a per politikai hátterét, eljárásjogi koncepcióját és lefolyásának körülményeit a lehető legnagyobb tényszerűséggel az olvasó elé tárja.

Szélesebb értelemben azonban az 1956. évi népforradalmat követő megtorlás mementója is. A Nagy Imre és nyolc vádlott-társa ellen lefolytatott titkos per ugyanis - amelynek még a tényéről is csak a halálos ítéletek végrehajtása után értesülhetett a magyar közönség és a világközvélemény - csupán egy volt az ugyanakkor, nagy számban, ugyancsak a nyilvánosság háta mögött lefolytatott, terheltek kisebb vagy nagyobb körét felölelő bűnvádi eljárások között, amelyek során több tízezren kerültek bíróság elé a forradalommal kapcsolatos cselekményük vagy magatartásuk miatt. Az 1956 utáni négy-öt évben zajló rendőrségi és bírósági megtorlás központilag irányított rendszerében az 1958. június 16-án lezárult per természetesen különleges helyet foglalt el, mivel vádlottjai a forradalom legismertebb személyiségei közül kerültek ki, elítélésükkel a szovjet ellenőrzés alatt álló kommunista párthatalom "példát akart statuálni", egyszersmind - saját fogalmi rendszere szerint - "csapást mérni" a nyugati imperializmusra, amely felfogása szerint az 1956. évi események hátterében állt. Megjegyzendő azonban, hogy a "példastatuálási" törekvést is csak a fennálló politikai hatalom fogalmainak megfelelően lehet értelmezni, hiszen a megtorlásban részt vevő fővárosi és megyei rendőri és bírói szervek tényleges instruálása korántsem szimbolikus eszközökkel, hanem (mint ezt a Nagy Imre-per esetében szemléltetni fogjuk) a legfelsőbb politikai hatalom felől érkező közvetlen utasításokkal történt. A per utólagos - minden szempontból post factum - "nyilvánossága" is föltehetőleg leginkább arra szolgált, hogy a megtorló hatalom saját fölbiztatott híveinek bosszúszomját kielégítse, s a per lefolytatásáról közzétett politikai tartalmú szöveggel az egyidejűleg folyó többi büntetőeljárást igazolja. Hogy aztán a per kigondolói és végrehajtói végül is kire mértek "csapást", az már más kérdés, a válasz - ötven év távlatából - nyilvánvalóan eltér a bírókat irányító politikai hatalom várakozásaitól.

Az olvasó ebben a kötetben először is három elemzést talál, amelyek közül az első (Dornbach Alajosé) a párt állam igazságszolgáltatási módszereiről, a második (Litván Györgyé) a Nagy Imre-per politikai hátteréről, a harmadik pedig (Rainer M. Jánosé) a per lefolyásáról szól, ideértve annak rendőrségi és más előzményeit is.

Az elemzések nyújtotta áttekintést azután olyan alapdokumentumok egészítik ki, mint a vádirat és az ítélet teljes szövege, továbbá három beadvány (kettő Nagy Imrétől, egy Szilágyi Józseftől), majd Nagy Imrének a tárgyalás végeztével, illetve az utolsó szó jogán elmondott szavai, valamint a kivégzési jegyzőkönyv. Bármily furcsán hangozzék is, a két első alapdokumentum (a vádirat és az ítéletek teljes, eredeti szövege) magyar nyelven mind a mai napig nem volt a nyilvánosság számára hozzáférhető. Teljes per-kötet híján a kapcsolódó többi szöveg is nehezen volt föllelhető.

A per története azonban nem a kivégzéssel ér véget, hiszen az 1989. évi fordulat pillanatában a legfőbb ügyész törvényességi óvása alapján sor került a per újabb tárgyalására; kötetünk tartalmazza mind a törvényességi óvást, mind a Legfelsőbb Bíróság 1989. júliusi felmentő végzését. A kötetet végül kiegészíti a per nemzetközi visszhangjának szemelvényes áttekintése és a perről, illetve annak szereplőiről készült fontosabb munkák bibliográfiája.

A kötet elemző írásaiból világosan kiderül, hogy az 1958. júniusi titkos tárgyalás, amelynek hivatalos kommünikéje június 16-ának éjjelén került a nyilvánosság elé, a Nagy Imre ellen folytatott rendőrségi és bírósági eljárásnak csak az utolsó felvonása volt. Ez az eljárás kisebb-nagyobb szünetekkel több mint másfél éven át folyt. De még a népbírósági tárgyalás sem egyetlen menetben történt: már 1958 februárjában volt egy per-kezdet, amelyet azonban az első tárgyalási nap után megszakítottak; a közös eljárás alá vont tíz terhelt közül egy (Losonczy Géza) már 1957 decemberében, a kihallgatások során elpusztult, egy másodikat pedig (Szilágyi Józsefet), akinek az ügyét menet közben elkülönítették a többiekétől, egy a többinél is titkosabb bírósági procedúra után, 1958 áprilisában ítéltek halálra és végeztek ki.

...

Budapesten, 2008 tavaszán
Kende Péter

---