---

Tartalom

Előszó.
I. A teremtés mondája.
II. A tündérek fürdője.
III. Őzike királyfi.
IV. A májacska.
V. A varjútündér.
VI. A negyven sehzáde.
VII. A szélördög.
VIII. Az egyszeri favágó.
IX. A haltündér.
X. A félelem.
XI. A szótlan szultán-kisasszony.
XII. Varázs-turbán, varázs-korbács, varázs-szőnyeg.
XIII. A vén szipirtyó.
XIV. A favágó meg a három lánya.
XV. Türelemkő, türelemkés.
XVI. Rózsa-szépe.
XVII. A két testvér.
XVIII. A peri-tündér palotája.
XIX. A hamupipőke legény.
XX. A varázstükör.
XXI. A jövendőmondó.
XXII. Bahtijár bej.
XXIII. Áhmed aga ördöge.
XXIV. A szultánlány és a dev.
XXV. A nevető és a síró alma.
XXVI. Mese, mese, meskete...

---

Előszó

Valamikor réges-régen, ifjú szívvel, ifjú fejjel, Napkeleten jártam-keltem, félhold nőttét-fogytát lestem; hegyen-völgyön, tengeren túl, hetedhét országon is túl, hold és csillag hazájában, tulipánok országában.

Mesék világába hipp-hopp odaértem, nóták zengő fáját andalogva lestem. Ezeregy nappalnak láttam tündérvárát, ezeregy éjjelnek bűbájos csodáját; rózsák rikítását, fülemülék füttyét, világszép szultán-lány merengő nézését.

Sztambul tündérkertje megnyílott előttem, tétova lépéssel be is merészkedtem. Figyeltem a bülbül búbánatos szavát, álltam a gül-rózsák színes káprázatát; lestem lengő szárnyak tovasuhanását, szellem-szörnyetegek viaskodó harcát.

Azúr-kékes levegőben tündér-perik imbolyognak, kidőlt-bedőlt barlangokban dzsin-szellemek ólálkodnak; kinccsel tetés termeikben, talizmános hegyeikben, dev-ördögök őrizgetik huri-lánykák hív szerelmét.

Mesék országútja hej megnépesedik, tündérek országa szivárványszínt játszik.

Vágtat a sehzáde táltos arany szőrén, rémes dev-asszonyok kunyhójába térvén; hármas út határán ott a pihenője, elvarázsolt lelkek dali megmentője. Ördög anyja lesi jöttét leventéknek, vérre áhítozván negyven dev-legények; fegyverrel, furfanggal, váltig viaskodnak, ártók fajzatjai vesztökbe rohannak.

Szellem száll ki kút mélyéből, föld öléből, tó vizéből, s amit szíved-szád megkíván, ott a varázsasztalkáján. Fellegekig nyúlik feje, mináre a lába keze, felső ajka fel az égig, a másika le a földig. Of-ot ha szólsz megjelenik, másik of-ra meg eltűnik.

Hét rétege van a földnek, hét rétege a mennyégnek, s hol lesülyed legmélyébe, hol felszáll a leghegyébe, padisának vándor fia, három fia legifjabbja. S - húnyd be szemed, nyisd ki szemed - itt eltűnik, ott megéled.

Sárkány őrzi sah leányát, hét leánya legifjabbját; lángot lövell lehellete, hét fejének hét a lelke. Rossz szellem a szolgálója, boszorkány a szószólója; hegy megremeg, föld meghasad, amint toppan egy tapodtat.

Török mesekertnek krónikása lettem, szálló szavainak feljegyzője lettem.

Sztambul napos nappalain, ragyogó nap sugarain, Boszporusznak két partjánál, Jedi-Kule hét tornyánál, mesevirág nyiladozott, mesemadár csattogatott. Sztambul holdas éjjelein, esthomályos sejtelmein, Aranyszarv hűs fodrainál, mangál (tűzhely) izzó parazsánál, müezzinnek szól a szava: Lá-iláhi-ill-Allah.

Boszporuszi tündérvölgyben, csengő nóták ligetjében, szól a szőlő, cseng az alma, barack mintha mosolyogna. Boszporusznak dalos kertje, dalos kertnek peri-berke; ha kivirul a rózsája, fülemüle száll le rája. Boszporusz két partja mellett, mesék fája mesét termett; tündérmesét andalítót, szívet-lelket vidámítót.

Meseország páros bokra, fülemüle és a rózsa; fülemüle neve bülbül, rózsa neve tündérszép gül. Kéz a kézben nótázgatnak, tündérmesét mondogatnak; figyeljetek a hangjára, gül és bülbül szép szavára:

- Hol volt, hol nem, tengeren túl, Csinimácsin országán túl; hold és csillag hazájában, tulipánok országában.

Budapest, 1923 január hava.

---