Fëdor Mihajlovič Dostoevskij
Egy halottas-ház emlékiratai
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
ELSŐ KÖTET.
Bevezetés.
I. A halottas ház.
II. Az első benyomások.
III. Az első benyomások. (Folytatás.)
IV. Az első nap fogságomból.
V. Az első hónap.
VI. Az első hónap folytatása.
VII. Új ismeretségek. - Petrov.
MÁSODIK KÖTET.
VIII. Elszánt emberek. Lukács.
IX. Tomics Izsák. - Fürdő. - Baklusin elbeszélése.
X. Krisztus születésének ünnepe.
XI. A szini előadás.
XII. A kórházban.
XIII. Folytatás.
XIV. Folytatás.
HARMADIK KÖTET.
XV. Aquilina férje. (Elbeszélés.)
XVI. A nyár.
XVII. A fogházi állatok.
XVIII. A követelés.
XIX. A bajtársak.
XX. A szökés.
XXI. Kiszabadulás a várfogházból.
Ismertető
1849-ben Dosztojevszkijt politikai összeesküvésben való részvétele miatt halálra ítélik, amit az utolsó pillanatban kihirdetett cári kegyelem katonai őrizetre változtat. "A holtak házából" az író csak tíz esztendő múlva, 1859-ben szabadul. A regény a személyes tapasztalat hitelével számol be a szibériai fegyenctelepek életéről. Mai szemmel olvasva a művet, nem annyira a benne leírt állapotok (a zsúfolt barakkok, az éjjel-nappal csörgő bilincsek, a káposztalevesben úszkáló csótányok) alig elviselhető nyomorúsága a legmegrázóbb, sokkal inkább annak az embernek a gyötrelme, aki számot ad minderről. Dosztojevszkij csak annyira távolítja el saját személyétől a feljegyzéseket, amennyire a kor irodalmi konvenciói megkövetelik: rövid szerzői előszóban közli, hogy a kéziratot egy Szibériában elhunyt nemesember hagyatékában találta, akit gyilkosság miatt kényszermunkára ítéltek. Maguknak a feljegyzéseknek főhőse viszont nem elsősorban abban különbözik a többiektől, hogy nemesember - más nemesek is vannak a fegyenctelepen -, hanem abban, hogy komolyan vesz bizonyos erkölcsi normákat, amelyeknek pedig itt semmi jelentőségük nincs. A telepen mindent az életben maradás szigorú racionalitása hat át, és ez szinte elképzelhetetlen úgy, hogy az ember ne váljék embergyűlölővé. Ez a tétje a feljegyzéseket papírra vető főhős belső küzdelmének, ez teszi hitelessé tíz éven át nem lankadó kíváncsi figyelmét a többiek iránt, amivel a visszataszító vonások mellett felfedezi az értékeset is, az őrök kijátszásában megnyilatkozó népi furfang megannyi változatát, vagy az emberi méltóságért érzett örök sóvárgás szüntelen - és sokszor torz formákban kiütköző - jelenlétét. Dosztojevszkij művének kivételes jelentősége többek közt éppen abban van, hogy főhőse pontosan látja-ábrázolja a fegyenctelep valamennyi figuráját, mégsem veszíti el a megértés és együttérzés képességét.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu