---

Tartalom

BEVEZETŐ

KENDE PÉTER-MINK ANDRÁS: KISGAZDÁK, PARASZTPÁRTIAK ÉS AZ 1956-OS FORRADALOM
Pártay Tivadar: "1956-ban a kisgazdapárt nem készített pártprogramot, nem volt időnk erre"
Vörös Vince: "A további tárgyalás azonban Kádárékkal soha nem jött létre"
Horváth János: "Menet közben alakult, formálódott és intézményesedett a párt"
Futó Dezső: "Kis ország vagyunk, kis szemetünk van, de az tartós"
Kelemen Sándor: "Mindenki munkát kért, szerettek volna valamit csinálni"
S. Szabó Ferenc: "Mindent az idő rövidsége határozott meg"

MINK ANDRÁS: KERESZTÉNY POLITIKAI PÁRTOK ÉS AZ 1956-OS FORRADALOM
Keresztes Sándor: "Mi 1956-ban éppen csak életjelt adtunk magunkról"
Matheovits Ferenc: "Kérem, mi mindig azt néztük, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja mit csinál"

KOVÁCS ANDRÁS: A MAGYAR SZOCIÁLDEMOKRÁCIA ÉS AZ 1956-OS FORRADALOM
Révész András: "1956-ban szociáldemokrata alternatíva nem merült fel"
Fischer József: "Szervezkedés nem volt, csak beszélgettünk"
Erdei István: "Szeptember 27-én tehát az Orsó utcába mentem"

FÜGGELÉK
Litván György: A Nagy Imre-féle MSZMP
Kádár János 1956. november 1-jei rádióbeszéde (Az MSZMP alakuló nyilatkozata)
Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. november 11-i ülésének jegyzőkönyve
Részlet a Kerekasztal-beszélgetésből
Haraszti Sándor 1957. április 19-i kihallgatási jegyzőkönyve
Horváth Márton 1957. május 6-i írásbeli tanúvallomása
Horváth Márton 1957. május 15-i tanúkihallgatási jegyzőkönyve [Részlet]
Kivonat Szántó Zoltán 1957. május 27-i tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből
Gáspár Sándor 1957. június 19-i tanúkihallgatási jegyzőkönyve

A KÖTETBEN SZEREPLŐ INTERJÚK ADATAI
NÉVMUTATÓ
ANNOTÁLT NÉVJEGYZÉK

---

Bevezetés

Ez a kötet harmadik s egyben utolsó darabja annak a sorozatnak, amely az 1956-os Intézet Oral History Archívumában őrzött életútinterjúkból nyújt tematikus válogatást az Intézet és az MTA Jelenkortörténeti Bizottság együttműködésének keretében. Az előző két kötet az 1956-os munkástanács-vezetők, illetve a fegyveres felkelők visszaemlékezéseit tette közzé. Elmondható, hogy e három gyűjtemény a magyar forradalom három legfőbb erőtényezőjének szerepét vizsgálja a legilletékesebb személyek emlékeinek tükrében.

A jelen gyűjtemény az 1956-ban létezett politikai pártok vezetőinek e pártok forradalom alatti megalakulásáról, illetve újjászervezéséről és működéséről szóló emlékezéseit tartalmazza. Aligha szükséges külön hangsúlyoznunk e műfaj jelentőségét a téma kutatásában. Jóllehet a forradalom első hetében pártalakulásra alig került sor, és a spontánul alakuló tipikusan forradalmi szervezetek (nemzeti bizottmányok, forradalmi bizottságok, munkástanácsok, diákbizottságok stb.) egy részében mindvégig elég erős hangulat volt a "pártosodás" ellen, mint amely megbonthatja az azokban a napokban mindennél többre tartott nemzeti egységet, mégsem kétséges, hogy az oly sok áldozattal kivívott nemzeti függetlenség és demokratikus rend megszilárdulásához nélkülözhetetlen volt a pártok révén kifejezésre jutó politikai pluralizmus és folytonosság.

Az 1947-1948-ban erőszakosan felszámolt demokratikus pártok elhallgattatott vagy bebörtönzött vezetői, mint Kovács Béla, Kéthly Anna vagy Bibó István, sok társukkal együtt csak az újjászületett pártok útján térhettek vissza a politikai életbe, s alkothatták meg Nagy Imre utolsó, koalíciós kabinetjét. És csak ily módon kapcsolódhattak be a demokratikus megújulásba azok a keresztény pártok is, amelyek a továbbiakban - feltehetően - kiszélesítették volna az 1945-1947-ből örökölt négypárti demokratikus keretet. Végül nem mellékes körülmény az sem, hogy az október 23-a körüli napokban keletkezett valamennyi felhívásban, kiáltványban kiemelt helyen szerepelt a többpártrendszeren alapuló parlamenti demokrácia követelése.

Minderre köztudomásúan csak a szabadság utolsó napjaiban vagy óráiban kerülhetett sor, s ezzel függ össze az is, hogy e rövid életű pártok megalakulásának körülményeiről és működéséről, belső feszültségeiről vagy terveiről - a többnyire sebtében összeállított programnyilatkozatokat leszámítva - alig maradtak fenn hiteles dokumentumok. Ennek következtében az 1956-os pártok történetével - Izsák Lajos néhány publikációján kívül - a történetírás is igen keveset foglalkozott. A különböző pártokban készített jegyzőkönyvek vagy hivatalos feljegyzések hiánya (ilyenek a lázas napokban néha nem is készültek vagy utólag - elővigyázatosságból - megsemmisítették őket) még inkább fokozza a történtekkel kapcsolatos visszaemlékezések jelentőségét. Ma már ezek jelentik az egyedüli nagyobb, hiteles forrásegyüttest, annak ellenére, hogy jól tudjuk: az emlékezet kisebb nagyobb kihagyásai vagy torzításai a legjobb szándék mellett is elkerülhetetlenek.

Az itt közölt, pontosabban felhasznált interjúk legnagyobbrészt kevéssel a rendszerváltás előtt, 1986 és 1988 között készültek, olyan pillanatban tehát, amikor interjúalanyaink már mertek a múltról beszélni, s amikor, még nem sejtve a pártállami rendszer küszöbön álló összeomlását, a rendőrségi és egyéb dokumentumok közeli feltárulását, velük együtt arra törekedtünk, hogy megpróbáljuk minél pontosabban rekonstruálni és a jövő számára megörökíteni a történteket. Ugyancsak nem sejthették azt sem, hogy hamarosan ismét - immár másodszor is - megnyílik számukra a visszatérési lehetőség a politikába, s így mondandójukat nem befolyásolták az esetleges újabb ambíciók vagy pártbeli ellentétek. Az olvasónak mindenesetre figyelembe kell vennie a visszaemlékezés időpontját, amely természetesen meghatározza az elbeszélés hangnemét, s amely tapasztalatunk szerint a közelmúltban viszonylag a legjobb, legnyugodtabb és legkevésbé torzító pillanat volt.

Lényeges körülmény az is, hogy az interjúk - az Oral History Archívum eredeti célkitűzéseinek megfelelően - eredetileg átfogják a teljes életutat, és általában több száz oldalnyi terjedelműek. (Nem tartalmazzák viszont a kérdezett rendszerváltás utáni pályáját, amely többeknél ismét a pártpolitika felé kanyarodott.) Kötetünkben ezeket az életútinterjúkat rövidítve, szerkesztett formában adjuk közre, természetesen megőrizve nem csupán a pontos tartalmat, de a szóhasználatot is. Az olvasó megtalálja minden visszaemlékező tömör életrajzát, de a közölt elbeszélés az 1956-ban történtekre koncentrál.

A kötet négy fejezetből áll: az első a kisgazda- és parasztpárti politikusok, a második a különböző keresztény pártok vezetői, a harmadik a szociáldemokraták, végül a negyedik a Nagy Imre-féle MSZMP megalakítói által adott visszatekintéseket tartalmazza. Ennél az utolsó, függelékként jelölt fejezetnél - mivel a forradalom és az utolsó előtti napon létrejött koalíció Nagy Imre-féle irányzatától nem akartunk eltekinteni - kényszerűen el kellett térnünk a kötet műfaji alapelvétől, mivel a Kerekasztal-beszélgetésnek nevezett csoportos visszaemlékezésen kívül itt nem rendelkezünk interjúkkal, s ez a hiány többé nem is pótolható. Fennmaradtak viszont a tárgyra vonatkozó 1957-es kihallgatási jegyzőkönyvek és egyéb utólagos pártdokumentumok, s mivel új források előkerülése immár nem várható, feltétlenül érdemesnek láttuk ezek közzétételét.

Minden fejezet élén, a visszaemlékezések csokra előtt, az illető pártok történetét és történeti irodalmát áttekintő bevezető tanulmány áll, a szövegek utalásainak megértését pedig lapalji jegyzetek segítik. A kötet végén az általános névmutatón kívül az olvasó a fontosabb személyek rövid életrajzát is megtalálja.

A szerkesztők kegyelettel gondolnak a magyar demokrácia itt szereplő, kitartó és áldozatos harcosaira, és köszönetet mondanak a megszólaló személyeknek, illetve azok esetében - sajnos, máris sokan vannak -, akik már nem érhették meg e könyv megjelenését, azoknak a hozzátartozóknak, jogutódoknak, akik hozzájárultak az interjúrészletek közléséhez, s ezzel lehetővé tették, hogy olyan információk is napvilágra kerüljenek, amelyek más forrásból nem lettek volna megismerhetőek.

A szerkesztőbizottság

---