A fogoly Bibó István vallomásai az 1956-os forradalomról
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ (KENDE PÉTER)
BEVEZETÉS (KENEDI JÁNOS)
I. FEJEZET (1956. OKTÓBER 23-TÓL NOVEMBER 4-IG)
A forradalom alatt
Kihallgatási jegyzőkönyvek
1957. május 24. - Önéletrajz, '56-os tevékenység (október 30-ig)
1957. május 25. - Tevékenysége október 31-én és november 1-jén
1957. május 27. - Miniszterré választása (november 2.), MTA-gyűlés (november 3.), november 4-én a Parlamentben
II. FEJEZET (1956. NOVEMBER 4-TŐL DECEMBER 8-IG)
Távirat az Egyesült Államok elnökének
Magyarok!
Követ Úr!
Expozé a magyarországi helyzetről
Tervezet a magyar kérdés kompromisszumos megoldására
Miniszterelnök Úr!
Kiegészítés az 1956. november 6-án kelt expozéhoz és tervezethez
Kihallgatási jegyzőkönyvek
1957. május 29. - Politikai célkitűzések, a november 4-ei nyilatkozat tartalma és célja
1957. augusztus 29. - Az Expozé és a Tervezet gondolatmenete és célja
1958. január 21. - A forradalom tényleges erői és célja (Expozé)
1958. január 22. - A Tervezet kül- és belpolitikai koncepciója
1958. január 27. - Alkotmányozási elképzelések
1958. január 29. - Gazdasági-társadalmi berendezkedés
1957. június 14. - A november 4-ei felhívás funkciója
1957. június 18. - Látogatás és nyilatkozat az USA követségén
1957. augusztus 13. - Az amerikai kapcsolat
1957. május 31. - Francia kapcsolat (Turbet-Delof)
1958. január 20. - "Követ Úr!" című expozé
1957. június 13. - Göncz és Regéczy szerepe; angol kapcsolat (Cope); Strasbourg-i komité
1957. augusztus 15. - Indiai kapcsolat és közvetítés
1957. június 3 - A Tervezet terjesztése
1957. július 5. - Levél Nagy Imréhez
III. FEJEZET (1956. DECEMBER 8-TÓL 1957. JANUÁR 7-IG)
Nyilatkozat Magyarország állami, társadalmi és gazdasági rendjének alapelveiről és a politikai kibontakozás útjáról
Levél a Demokrata Néppárthoz
Kihallgatási jegyzőkönyvek
1957. június 5. - Illegális koalíció, december 8-ai nyilatkozat
1957. június 6. - Illegális koalíció, indiai közvetítés
1957. június 7. - Indiai tárgyalások
1957. június 11. - Indiai tárgyalások (Rahman)
1957. június 12. - Indiai tárgyalások (Menon)
IV. FEJEZET (1957. JANUÁR-MÁJUS 23)
Emlékirat. Magyarország helyzete és a világhelyzet
Kihallgatási jegyzőkönyvek
1957. július 8. - "A magyar helyzet és a világhelyzet" című cikk; Kovács Béla, Antall József
1958. március 3. - Göncz szerepe és tevékenysége
JEGYZETEK
TÁJÉKOZTATÓ A "BIBÓ ISTVÁN ÉS TÁRSAI" PER ÍTÉLETÉRŐL ÉS A KÖNYV FORRÁSAIRÓL (KENEDI JÁNOS)
Előszó
Az életben oly sokáig hallgatásra ítélt Bibó István a halála óta eltelt több mint másfél évtizedben kiadványok sorozatában elevenedett meg. Ezeknek egy része Bibó István 1949 előtt kiadott vagy mindvégig kiadatlanul maradt s szerzőjük halálakor már úgyszólván fellelhetetlen tudományos munkáiból, illetve politikai elaborátumaiból állt össze. Egy másik részét a Bibó Istvánra vonatkozó visszaemlékezések, az életét és tevékenységét dokumentáló iratok, illetve a vele folytatott beszélgetések képezik. De egyre gazdagabb a Bibó István munkásságát és gondolati hagyatékát elemző disszertációs, illetve esszéirodalom is, amelyből lemérhető e nagy magyar politikai gondolkodó közvetlen (kortársaira tett) és közvetett, azaz a következő generációkban jelentkező szellemi hatása.
Az 1956-os Intézet tavaly egy vaskos dokumentumkötettel járult hozzá Bibó István életútjának és tevékenységének jobb megismeréséhez. E kötet alapját a Bibó Istvánnal 1977-78-ban készített terjedelmes, magnószalagon megőrzött interjúk képezték. De Bibó életének valamennyi korszakát további, személyes vagy hivatalos dokumentumok is illusztrálták, ideértve az 1958. évi letartóztatására és elítélésére vonatkozó hatósági iratokat is.
Ez utóbbi dokumentumanyag azonban a Bibó elfogatásakor, hosszadalmas kihallgatásakor, majd elítélésekor keletkezett terjedelmes iratcsomónak csak egy csekély töredékét tette ki, s noha az ügyészi kihallgatás jegyzőkönyvének és a Bibó-perben hozott ítélet szövegének közzétételével az életrajzi kötet az akkori meghurcolás névleges motívumait és politikai hangszerelését tárgyszerűen fölvázolta, még homályban maradt, ami e kritikus életszakaszt személyes próbatétellé is tette: vagyis a rendőrségi-belügyi fogság hónapjaiban elszenvedett ismételt és hosszadalmas kihallgatás, annak inkvizíciós hangneme és a rabtartók sajátos észjárását követő tematikája.
Kenedi János beleérző kutatómunkájának köszönhetjük, hogy e próbatétel tárgyszerű dokumentációja összeállt, s hogy azt a jelen kötetben az olvasó kezébe adhatjuk. Hézagot tölt ki ez a kötet, amely mint ilyen természetesen az Életút dokumentumokban összeállítás szerves folytatása, kiegészítő fejezete is.
Nemcsak Bibó életének, hanem életművének is mellőzhetetlen, szerves része az 1957-ben kezdődött börtönperiódus, s ezen belül is elsősorban az ellene és társai (Göncz Árpád, Regéczy-Nagy László) ellen lefolytatott rendőrhatósági vizsgálat és a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa által lefolytatott per.
A Bibó-Göncz-féle per minden bizonnyal a legjelentősebb '56-os politikai per volt a Nagy Imre-per mellett. A vádlottak személyi és politikai súlyán túl ennek két összefüggő fő oka van.
Bibó István volt az utolsó Nagy Imre-kormány egyetlen olyan minisztere, aki november 4-e után is aktív maradt, sőt, aki éppen ekkor élte életének politikailag egyik legtevékenyebb időszakát. Ezekben a hetekben fogalmazta meg és juttatta Nyugatra a magyar forradalommal kapcsolatos álláspontját és megoldási javaslatait, amelyek a szovjet-magyar vezetés éktelen bosszúságára életben tartották az 1956 utáni "magyar kérdést" sőt új megvilágításba is helyezték azt.
A vizsgálat és a per kettős célja az volt, hogy a szó "orwelli" értelmében megsemmisítse a forradalom céljainak és eszméinek talán legmarkánsabb megfogalmazóját és kompromittálja azt a két magyar politikust (Bibó Istvánt és Göncz Árpádot), aki a nemzet és a megdöntött törvényes kormány nevében felvette a kapcsolatot a három nyugati nagyhatalom és India budapesti diplomatáival, tudósította a világot a magyarországi helyzetről és reális javaslatokat sugallt "a világ botrányává" lett magyar kérdés kompromisszumos megoldására.
Talán nem szükségtelen az olvasót előre figyelmeztetni arra, hogy milyen szokatlan műfajú könyvet vesz a kezébe. Az eredeti kihallgatási anyag, a maga végeláthatatlan ismétlődéseivel és mások ügyeibe is átkalandozó kérdéseivel sok száz gépelt oldalra rúg. A kötet összeállítása előtt mindenekelőtt arról kellett dönteni, hogy a kihallgatások próbatételét időrendben vagy tematikai csoportosításban szemléltessük. Akár így, akár úgy, mindenképpen csak dokumentumválogatás alapján tehettük.
A Kenedi János által alkalmazott válogatási módszer műfaji újításnak is tekinthető, de olyan, amelyet a tárgy jellege szinte magától értetődően sugallt. Bibó Istvánt a forradalom leverésében segédkező magyar kormányzat belügyi hatóságai olyan cselekményekért vonták kérdőre, amelyek szinte kivétel nélkül írásokban fejeződtek ki. Ezeknek az írásoknak egy része - falragaszokon vagy külföldi lapokban - nyilvánosan megjelent, más része feljegyzés, illetve szűkebb körben forgó vagy külföldre csempészett memorandum állapotában maradt s mint ilyen vált vád tárgyává. Szerzőjüket azonban mindegyik esetben elsősorban a szövegre vonatkozóan, annak tartalmáról és jelentéséről, a szerző által adott értelmezéséről kérdezték, s kiegészítőleg persze arról is, hogy e szövegek miként s kiknek a körében kaptak publicitást. Ilyeténképpen természetszerűleg kínálkozott a kihallgatási anyagnak az inkriminált szövegek szerinti csoportosítása. Ennek megfelelően válik szét az anyag négy fejezetre, amint ez alább a tartalomjegyzékből kitűnik.
Tekintve, hogy a kihallgatások, s ennek tükörképeként kötetünk fejezetei is 1956-ban vagy közvetlenül utána írt szövegek köré csoportosulnak, az olvasó könnyebb eligazodásához célszerűnek látszott a szóbanforgó szövegek beiktatása a kötetbe, annak ellenére, hogy ezek egyike sem ismeretlen, különféle, ma már könnyen megszerezhető kiadványokban az olvasó valamennyiükhöz hozzáférhet, egyikhez-másikhoz több kiadásban is. Úgy gondoltuk azonban, hogy a kihallgatási anyag olvasását és megítélését megkönnyíti, ha mindjárt kéznél vannak a vád tárgyává tett szövegek is. így tehát mindegyik fejezetben először is ezek a szövegek olvashatók (a nagyobb szemléletesség kedvéért ezeket bekeretezve találja az olvasó), majd ezt követik a vonatkozó kihallgatási jegyzőkönyvek.
...
Kende Péter
Az 1956-os Intézet
Kuratóriumának elnöke