Horn János
A földtan és a bányászat Kossuth-, Állami és Széchenyi-díjasai, 1948-1999
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
A Kossuth-, Állami- és Széchenyi-díjak rövid története
A díjakra vonatkozó főbb jogszabályok
A díjak adományozására javaslattevő bizottságok története
A földtan és a bányászat Kossuth-, Állami-és Széchenyi-díjasai (1948-1999)
A korabeli híradásokból
Összesítő táblázatok
Irodalomjegyzék
Előszó
A magyar földtan és bányászat területén 1948-1999. között dolgozóknak tiszteleg ez a könyv.
Ebben az időszakban több politikai erő illetve kormány volt hatalmon, a földtan és főleg a bányászat megítélése nem volt mindig egyforma súlyú. Volt olyan időszak, amikor a bányászat vezető iparág volt, volt, amikor nem. Hol a gazdaságpolitika határozta meg létét, hol az ismert ásványvagyon, hol pedig a gazdaságossági megítélés mondott igent vagy nemet a bányászatra. Az adott időszak kitüntetéseinek, díjainak az adományozása is ezt a hullámot követte.
Tiszteleg ez a könyv mindazoknak az embereknek - a fizikai munkástól a mérnökig, a tudósig - akik embert próbáló munkát végeztek a föld alatt és föld felett. Ezek mögött a díjak mögött olyan emberek állnak, akik küzdelmükről, helytállásukról, kitartásukról bizonyságot adtak a szakma megmaradásáért. Sajnos sokan már nem lehetnek közöttünk.
A kötet tényszerű, természetesen nem is lehet cél bármilyen értékelés. A munkahelyek, foglalkozások tekintetében az átadáskori állapotot tünteti fel. Nem közli a díj adományozása óta betöltött tisztségeket és a kitüntetett személy díjazás óta eltelt időben elért eredményeit, az azóta megszerzett tudományos fokozatát.
A díjak indokolásánál - a terjedelem miatt - rövidítést kellett alkalmazni, de a lényeget változatlanul tartalmazza. Azonos munkáért adományozott megosztott díj esetén az alfabetikus sorrend alapján az indoklás egyszer szerepel, továbbiakban csak a hivatkozás.
Ez az összeállítás is igazolja, hogy az elmúlt több mint félévszázadban a földtan és bányászat területén milyen kiemelkedő értékeket hoztak létre, melyre nemcsak a szakma, hanem hazánk minden állampolgára büszke lehet, de ugyanakkor sajnálattal állapítható meg. hogy az elmúlt évtizedben a szakma megítélése igaztalanul leértékelődött.
Bizton remélem azonban, hogy a jelen és jövő olvasói részére sikerült a díjakon keresztül a magyar történelem sajátos jegyeit magán viselő korszakának, szakmai dokumentumait bemutatni.
Budapest, 2002. március 15.
Dr. Horn János