---

Tartalom

Előszó
Rövidítések jegyzéke
Szakkifejezések fordítása
Bevezetés

1. fejezet. Német-Ausztria államberendezkedése (1918-1920)
I. Az 1918. őszi forradalom
II. Az alkotmányos alapkérdések
III. Német-Ausztria államszervezete

2. fejezet. Ausztria nemzetközi jogi viszonyai 1918 és 1933 között
I. A saint-germaini békeszerződés (1919)
II. A genfi egyezmények (1922, 1932)
III. A Németországhoz történő csatlakozás ("Anschluss") kérdése

3. fejezet Az 1920. évi alkotmány és novellái (1925, 1929)
I. Alapvetések
II. A szövetség és a tagállamok viszonya
III. A törvényhozás tagjainak jogállása
IV. A szövetségi törvényhozó szervek
V. A szövetségi közigazgatás
VI. A bíráskodás és az igazságszolgáltatás egyéb szervei
VII. A tagállamok államszervezete
VIII. A jogalkotás rendje (a jogforrások)

4. fejezet Az Osztrák Szövetségi Állam 1934. évi Alkotmánya
I. Az alkotmány létrejötte
II. Az alkotmány jellegzetessége
III. A szövetségi törvényhozás
IV. A szövetségi közigazgatás szervezete és működés
V. A bírósági rendszer
VI. A tagállamok államszervezete és a helyi "önkormányzatok"
VII. A jogalkotás rendje (a jogforrások)
VIII. Az 1934-es alkotmány értékelése

5. fejezet. A német fennhatóság időszaka (1938-1945)
I. Az "Anschluss" végrehajtása
II. A Harmadik Birodalom államszervezetének jellegzetességei
III. Ausztria jogállása a Harmadik Birodalomban

6. fejezet. A négyhatalmi megszállás és az 1955-ös államszerződés
I. Az osztrák állam a négyhatalmi megszállás idején
II. Az államszerződés és a semlegességi nyilatkozat

MELLÉKLET
Az Osztrák Köztársaság 1920. október 1-jei alkotmánya, az 1925-ös és az 1929-es alkotmánynovellával egységes szerkezetbe foglalva (magyar nyelvű fordítás)
Az Osztrák Szövetségi Állam 1934. évi Alkotmánya (magyar nyelvű fordítás)

Hivatkozott irodalom jegyzéke
Tárgymutató
Német nyelvű tartalom

---

Előszó

Az egykori Osztrák Császárság - Európában szinte utolsóként - még dinasztikus állam volt. Összetartó erejét nem egy azonos nemzethez tartozás, hanem az uralkodó személyéhez történő kötődés biztosította. A vesztett háborút követően a dinasztia kényszerű távozásával azonban az összekötő kapocs elpattant. A régi osztrák állam, minden belső ellenállás nélkül, darabjaira hullott szét, egykori területén nemzetállamok alakultak. Ebben a helyzetben még az is kétséges volt, hogy az újonnan létrejött államalakulatok bármelyike egyáltalán áll-e államutódlási viszonyban a régi, dinasztikus Ausztriával. Az állam régi elnevezését végül, részben a békeszerződésből eredő kötelezettségként is, a németek által lakott területek vitték tovább. A kezünkben tartott kötet ennek az államnak a felépítését és működését vizsgálja, a mai független Ausztria létrejöttét jelentő 1955-ös államszerződésig.

Ausztria 1920-ban kibocsátott alkotmánya több, más államok számára is mintául szolgáló alkotmányos konstrukciót tartalmazott, ugyanakkor a 30-as évek elejének krízishelyzetét nem tudta kiheverni. A Szerző munkája ezzel összefüggésben érzékelteti a vesztett háborúból eredő belpolitikai, és alkotmányos válsághelyzeteket. A régió három vesztes államában a háborúból, majd a gazdasági világválságból eredő feszültségek eltérő tendenciákat váltottak ki. Magyarországon egy nem minden szempontból demokratikus kormányzati rendszer jött létre: a forradalmakból eredő káosz ellenreakciójaként az államműködésben már a kezdetektől tekintélyelvi elemek is mutatkoztak. Ez a rendszer azonban a gazdasági világválság következményeit is kibírta, a korlátozott demokrácia az 1944-es katonai összeomlásig fennmaradt. Ausztriában és Németországban 1918 után egy teljesen demokratikus államberendezkedés jött létre, a világválságból eredő nyomás alatt azonban mindkettő megtört. Németországban egy totalitárius kormányzatot vezettek be, Ausztriában pedig - ennek megakadályozása végett - egy tisztán autokrata alkotmányt léptettek életbe.

A 30-as évek autokrata államrendszerei gyakran alkalmaztak hivatásrendi elemeket, amelynek pedig egyik szellemi forrása XI. Piusz pápának az 1931-ben kibocsátott "Quadragesimo anno" kezdetű enciklikája volt. A Szerző azonban ezzel összefüggésben rávilágít arra, hogy a hivatásrendi szerveződés alkalmazásának nem szükségszerű következménye az autokrata kormányzat. Ez az említett pápai enciklikából is levezethető, hiszen XI. Piusz a hivatásrendiséget nem az állam, hanem a társadalom szerveződésében tartja fontosnak, az államforma (a kormányzati rendszer) megválasztását az emberek szabad belátására bízza. Emellett a munkában megfigyelhető az autokrata és a totális állam közötti határvonalak meghúzása is. A Szerző érzékelteti, hogy az autokrata állam nem a totális állam egy szelídebb változata, hanem egy attól különböző kormányzati rendszer. Az 1934-es osztrák alkotmány nem a hitleri Németországban kiépülő kormányzati rendszer irányába tett első lépés volt, hanem egy másik irányba történő elmozdulás kísérlete.

A 30-as évek történelmi helyzetéből eredő érdekességek mellett a munka másik, nagyobb részének, a hatályos alkotmányjog szempontjából is jelentősége van. Ausztria ugyanis azon államok közé tartozik, amelyek a második világháború után nem bocsátottak ki új alkotmányt, így a könyv 1920 és 1933 közötti időszakról szóló fejezete a ma is hatályos osztrák alkotmány alapjait - közte több, mintaértékű alkotmányos konstrukciót - tárgyalja.

Talán a leginkább példaértékű a közjogi bíráskodás kiépítése. A munkából kitűnik, hogy a közigazgatási bíráskodás már a császárság időszakában igen fejlett volt, sőt az alkotmánybíráskodás egyes elemei is megjelentek. Így nem csoda, hogy 1920-ban Ausztriában állítanak fel először Alkotmánybíróságot. Bár párhuzamosan Csehszlovákiában is sor kerül erre, azonban ennek gyökerei is az Osztrák Császárságra vezethetők vissza.

Emellett Ausztria volt Európa egyik első tisztán parlamentáris köztársasága. Az 1920-as alkotmány a teljesen reprezentatív államfő mellett foglalt állást, s a Szövetségi Kormány kizárólag a népképviseleti kamarától állt függésben. További érdekesség, hogy az 1929-es alkotmánynovella, a Weimari Köztársaság mintájára, több fél-prezidenciális elemet iktatott be az osztrák közjogba, amelyek az alkotmány hatályának 1945 utáni fenntartása miatt máig megmaradtak. Németországban egy ezzel ellentétes hatás érvényesült, a bonni alaptörvény az 1933 előtti fél-prezidenciális helyett az Ausztriára 1920 és 1929 között jellemző parlamentáris kormányzati rendszert vezetett be.

Összességében a munkáról elmondható, hogy sok, Magyarországon eddig még nem publikált eredményt tartalmaz, így ajánlom minden érdeklődő olvasó figyelmébe.

Dr. Schanda Balázs

---