Tartalom

Előszó

A szótárakat általában szakemberek állítják össze, nyelvészek, lexikográfusok, ellenben meglehetősen ritkán fordul elő az, hogy valaki a saját nyelvének szavait kezdje el gyűjteni, és mintegy belülről, nyelvhasználóként szótárkészítésre szánja el magát. Bizonyos szlengszótárak esetében ez talán egy kicsit gyakrabban előfordul, hiszen diák mindenki volt, így egy diáknyelvi szótár összeállítása akár érdekes játék is lehet, vagy a katonai szlengről is készültek olyan gyűjtemények, amelyeket készítőjük katonai évei ihlettek.

A börtönszleng azonban nem ilyen szlengtípus, beszélői tényleg csak a legritkább esetben szoktak nyelvi anyaggyűjtésbe kezdeni. Különösen nem jellemző, hogy az igazán súlyos, több évtizedes büntetésüket töltő elítéltek, az egykor a bűnözést életcélnak tekintő nehézfiúk töltsék börtönbeli éveiket saját maguk és környezetük szavainak, kifejezéseinek feljegyezgetésével és egy eljövendő szótár álmának dédelgetésével.

A Sittesduma ebből a szempontból mindenképpen kivételes szótár, ugyanis anyagának összegyűjtője Gégény János, vagy ahogy társai ismerik Kacsa, a magyarországi büntetés-végrehajtás legrégibb még használt törzsszámával rendelkező rabja, aki jelenleg is harminc és fél éves börtönbüntetését tölti Sátoraljaújhelyen. Szókincsgyűjtői szerepében Gégény János méltó utódja egy több mint kétszáz éve élt, püspöki oltalmat kérő fogolynak, Kovács Jánosnak, akinek a nevét az őrizte meg az utókor számára, hogy 1775. szeptember 28-án tollba mondta a manapság Piarista szójegyzék címen emlegetett egyik legelső magyar tolvajnyelvi emlék hetven kifejezését, melyekből egy 18. századi zsivány nyelve bontakozik ki előttünk. A Piarista szójegyzék-hez hasonlóan egy fogvatartott börtönszlengjét mutatja be a Sittesduma című szótár is, melynek lapjain Gégény János eddigi huszonnyolc börtönévének több mint százszor több szócikkből álló gyűjteménye sorjázik.

Ebből a szótárból a börtön világa tárul fel a maga nyers valóságában, megmutatva mindent, amin a jóérzésű olvasó joggal elszörnyedhet. Ezen a sötét képen semmit sem szépítettünk, mert egy szótár (különösen egy szlengszótár) - ha nem egyszerűen szórakoztató "lepkegyűjteménye" kíván lenni színes és mulatságos szavaknak, hanem a nyelvi valóságot akarja tudományos pontosságra törekedve bemutatni - nem tehet mást. Amint ezt Baudouin de Courtenay réges-rég megfogalmazta, egy jó szótár "a lehetőségekhez mérten tükrözi az adott nép való életét és valóságos nézeteit. Ha az élet vad és komor, a gyűjtőnek vagy szerkesztőnek bele kell törődnie e szomorú ténybe, s nincs joga azt szépíteni vagy éppen elhallgatni. (...) A lexikográfus nem nyirbálhatja meg, nem herélheti ki az élő nyelvet. (...) Ha a nyelvben léteznek az »illetlen« szavak, az »utcai zsargon ocsmányságai«, a tárgyilagosság ezeknek a felvételét is előírja, bármennyire méltatlankodnak is emiatt a képmutatók, a Tartuffe-ök".

A Sittesduma nem tartalmaz minden szót és kifejezést, amit Gégény János összegyűjtött. Ennek egyik legfőbb oka maga a szótár forma. Mint minden szótár, a Sittesduma is kiszakítja a szavakat a valódi beszédből, amikor betűrendbe állítja őket, ezért a szótár elkészítőjének döntenie kell, hogy vajon a gyűjteményébe került szavak, kifejezések önmagukban is szlengnek minősülnek-e, vagy kiemelve őket természetes környezetükből, szócikkekbe zárva, ezt már nem tudják megmutatni. A szleng/nem szleng határának meghúzása, egy-egy szó bekerülésének vagy kihagyásának eldöntése nem egyszerű feladat. A börtönben éveket, évtizedeket eltöltő, a börtönkörülményekhez alkalmazkodott (reszocializálódott, prizonizálódott) embereknek fogva tartásuk alatt csak az egymás közötti és a hivatalos beszédhelyzet között kell választaniuk, ezért minden kifejezés és szó, amit egymás közötti beszélgetéseikben használnak (különösen, ha ez a kifejezés témájában a börtönhöz kapcsolódik, vagy épp a börtönben hallották először), a rabok számára szlengnek minősül, hiszen a fogvatartottak esetében ezek mind a börtön szlengben mint egyféle sajátos beszédmódban fordulnak elő.

Végső soron tehát minden elítéltek között használt börtönbeli nyelvi fordulat a börtön szleng részét alkothatja (függetlenül attól, hogy mások, a börtön falain kívüli civilek ismerik-e őket, akár ugyanabban a jelentésben, mint a rabok), de a szótáríró ezekből válogatni kénytelen bizonyos - esetleg akár önkényesnek látszó, szubjektív - szempontok alapján. Ezt a válogatást nem kerülhetjük el: az elítéltek által szlengnek érzett, a szlengbeszédben a szövegkörnyezetük okán szlenggé váló szavak közül csak azokat vehetjük fel a szótárba, amelyek saját közegükből kiemelve is magukban hordozzák a "szlengség" nehezen meghatározható ízét, hangulatát, és többnyire ki kell hagynunk azokat a szavakat, amelyeket a börtönszlenget nem beszélő civilek köznyelvinek vagy éppen nyelvjárási alaknak éreznének.

A Sittesduma a kihagyott anyag ellenére is a terjedelmesebb magyar szlengszótárak közé tartozik, és 7890 szócikkével a legterjedelmesebb magyar börtön szleng szó tár. Ennek is köszönhetően remélhetőleg megfelelő mélységben és hitelességgel mutatja be a közelmúlt és napjaink börtönszlengjét, hasznára és okulására szolgálhat a börtönnel és annak nyelvével megismerkedni akaró érdeklődőknek és a szakembereknek, legyenek azok nyelvészek, antropológusok, pszichológusok vagy éppen a büntetés-végrehajtás dolgozói.

...

Debrecen, 2015. október 30.
Kis Tamás