---

Tartalom

A FELSŐFOKÚ SZAKKÉPZÉS HELYE A FELSŐOKTATÁSBAN

KIKBŐL LESZNEK AZ IFJÚSÁGSEGÍTŐK? - A SZAKRA JÁRÓK
A kutatás módszere
A megkérdezettek néhány jellemzője
A hallgatók korábbi tanulmányai, nyelvtudás
Munkavégzés
Pályaválasztási motivációk
Családi háttér
Felsőfokú tanulmányok
Intézményi elégedettség
Tervek a jövőre
Szabadidő és életmód
Civil szervezetekkel való kapcsolat
Problémaérzékenység, az ifjúságsegítő munka feltételrendszere

A POTENCIÁLIS MUNKAADÓK - CIVIL SZERVEZETEK - VÉLEMÉNYE

ÖSSZEGZÉS
IRODALOM
SUMMARY

---

Összegzés

Az ifjúságsegítő szakosok túlnyomó többsége nő, s még a nappali tagozatosok átlagéletkora is meghaladja valamelyest a más szakokra járókét: a nappali tagozatosok átlagéletkora 22,7 év, a levelező tagozatosoké 33,1 év, a levelező tagozatosok fele 30 éves vagy idősebb. Ebből arra következtethetünk, hogy többen is vannak közöttük, akik egy-két sikertelen felvételi után valamilyen más szak helyett választották ezt a képzési formát. Ugyanakkor a szakválasztási motivációk sorában a szakmai elkötelezettség is sokaknál alapvető fontosságú.

Az ifjúságsegítő szakosok, ezen belül a nappali tagozatosok között öszszességében hasonló arányban vannak a gimnáziumban és szakközépiskolában végzettek, mint az elsőéves BSc-hallgatók között, körükben azonban kevésbé elterjedtek a 6-8 osztályos gimnáziumok, ami arra utal, hogy kevésbé "elit" gimnáziumokból érkeznek.

Bár a hallgatók 82,8%-a tud valamilyen idegen nyelven, a valamilyen nyelvből legalább középfokú nyelvvizsgával rendelkezők aránya alig egyötödnyi. Ez mindenképpen alacsony értéknek tekinthető, még akkor is, ha a nappali tagozatosok körében az arány kissé kedvezőbb (22,1%). Hasonló megállapításra juthatunk, ha a 2005/2006-os tanévben BSc képzésre felvettek adatait vesszük alapul, hiszen vizsgálatunk szerint az itt tanuló nappali tagozatos hallgatók közel 60%-ának volt legalább középszintű nyelvvizsgája a tanév végén.

A nappali tagozatosok 29,2%, a levelező tagozatosok 55,7%-a jelezte, hogy van munkatapasztalata az ifjúságsegítés terén, de ez gyakran nem munkaviszonyt, hanem valamilyen önkéntes segítői munkát jelent. Az apa iskolai végzettsége szerint az ifjúságsegítő szakosok körében - más hallgatói csoportokhoz képest - felülreprezentáltak az alacsonyabb státuszú hallgatók. Az apa/anya foglalkozását tekintve ugyancsak alacsony azoknak a hallgatóknak az aránya, akiknek a szülei vezető beosztást töltenek be.

A nappali tagozatos ifjúságsegítő szakosok körében a jelenleg kevésbé elterjedt és/vagy drágább vagyontárgyak kisebb mértékben vannak jelen a szülők háztartásában, mint ami a többi nappali tagozatos hallgatóra jellemző, a saját vagyontárgyak esetében azonban jóval kiegyenlítettebb a kép. A levelező tagozatosok ebből a szempontból - nyilvánvalóan elsősorban életkori jellemzőik miatt - kedvezőbb helyzetet mutatnak, mint a nappalisok.

A szociális érzékenység, a másokon való segítés vágya, a fiatalok problémái iránti érzékenység a szakválasztás szempontjai között előkelő helyen végzett, s szerepük abban is megmutatkozik, hogy a leginkább szükségesnek tartott és a tantárgystruktúrában még nagyobb hangsúllyal szerepeltetni vágyott tantárgyak között elsősorban pszichológiai, szociológiai és pedagógiai jellegűek szerepeltek, ugyanakkor igen sokan nagyobb teret adnának a szakmai gyakorlatnak is.

A szakmai gyakorlat szerepe azért is fontos, mert a hallgatók egyharmada kifejezetten prioritásként kezeli, hogy a szakmában el tudjon helyezkedni, jóllehet egyötödük ezt nem szeretné. A hallgatók mintegy fele szívesen folytatna még további tanulmányokat, elsősorban magasabb (BSc-) szinten, s többen is megjelölték a tanulás+munka kombinációt valamilyen formában.

Az adatokból úgy tűnik, hogy a tanulás iránti vágy részben a beteljesületlen álmok miatt fontos, részben a munkanélküliség elkerülését szolgálja. A hallgatók - bár szinte biztosra veszik, hogy el tudják végezni az iskolát - kevés reményt fűznek ahhoz, hogy végzettségüknek megfelelően tudnak majd elhelyezkedni.

Nem véletlen tehát, hogy egytizednyien biztosan, bő egyötödnyien pedig valószínűleg más szakot választanának, ha újra dönthetnének. Ezek a szakok azonban a legtöbb esetben "rokon" szakok, ami a szakterület iránti elköteleződést mutatja. A változtatási szándék mögött bizonyára az is húzódik, hogy a hallgatók egy része csak részben volt tájékozott arról, mire is számíthat tanulmányai során. Különösen a másodévesek tudtak keveset a szakról, s körükben igen magas volt azoknak az aránya, akik közvetlenül a jelentkezés előtt döntöttek a szakválasztásról.

A levelező tagozatosok elégedettebbek a képzés szakmai színvonalával, a két évfolyam közül pedig az elsőévesek az elégedettebbek. Az alacsonyabb elégedettségi értékek azonban nem feltétlenül csupán azzal vannak összefüggésben, hogy a többieknek sok problémájuk van az intézménnyel, a szakkal, hanem azzal is, hogy sok esetben megfelelő információk hiányában és/vagy a vágyott szak helyett vágtak bele ebbe a képzésbe.

A hallgatók - amennyiben kizárólag maguk dönthetnének elhelyezkedésükről - leginkább az önkormányzati és a szociális szférát preferálnák, de sokan dolgoznának szívesen valamely oktatási intézményben. Az elhelyezkedés terén tehát elsősorban az állami, önkormányzati szférában gondolkodnak.

Az ifjúságsegítő szakos hallgatók szabadidős tevékenysége és szórakozási szokásai nem különböznek lényegesen más hallgatói csoportokétól. Kivételt jelent ez alól az alkoholfogyasztás, amelyet - valószínűleg részben a nők magasabb aránya miatt - közülük kevesebben említettek.

A hallgatók 48,1%-a válaszolt úgy, hogy érdekli a politika, ami viszonylag magas értéknek tekinthető. Az "átlagfiatalhoz" képest jobban, a többi hallgatóhoz képest hasonló mértékben kötődnek a civil szférához. A hallgatók 57,0%-a jelezte, hogy van olyan civil szervezet, mozgalom, amelyikkel jelenleg is kapcsolatban áll, vagy a múltban kapcsolatban állt.

Összehasonlítva a Szigeten megkérdezettek és a problémákkal legalább elméleti síkon gyakrabban találkozó ifjúságsegítő szakos hallgatók válaszait, egyértelműen kijelenthetjük, hogy az ifjúságsegítő szakosok problémaérzékenysége magasabb a Szigeten megfordulók fiatalokénál, akik iskolázottságukat és társadalmi-szociális hátterüket tekintve inkább a középosztályhoz tartoznak. Háromnegyedük a mai Magyarország igen nagy problémájának látja a munkanélküliséget, ami azonban nem csupán őket jellemzi, hanem a fiatalok többségét is. Az alkohol- és a drogfogyasztás, valamint a bűnözés minden második ifjúságsegítő szakos hallgató szerint igen nagy probléma.

A hallgatók szerint egy "jó ifjúságsegítőnek" - bizonyos alapismeretek megléte mellett - fontos személyiségvonásokkal is kell rendelkeznie: háromnegyedük a jó kapcsolatteremtő, konfliktusmegoldó képességet nélkülözhetetlennek tartja ehhez a munkához, de csaknem ugyanennyien azt is maximálisan fontosnak tartják, hogy a fiatalokkal foglalkozó személy empátiával viseltessen irántuk. A 2006-os Sziget-kutatásunk szerint egy potenciális célcsoport, a Szigeten megforduló fiatalok válaszai nem különböznek az ifjúságsegítő szakosokétól, ami arra utal, hogy a hallgatók alapvetően jól érzékelik a fiatalokkal hivatásszerűen foglalkozni kívánókkal szemben támasztott igényeket.

---