---

Tartalom

Előszó

1. Az idő a magánjogban mint téma
2. Az idő jelentősége
3. A Ptk. egyes részeinek időképe
4. Néhány értelmezési kérdés az idővel kapcsolatban
4.1. Lehetetlenülés ideje
4.2. Érvénytelenség érvényesítésének ideje
4.3. Felfüggesztő feltétel időtartama
4.4. Ajándék visszakövetelésének időkorlátja
4.5. Kártérítési igény időkorlátja
4.6. Engedményezésről történő értesítés határideje
4.7. Szavatosság érvényesítésének ideje
5. Szerződési szabadság és annak időbeli korlátai
5.1. FIDIC
5.2. A Polgári Törvénykönyv
5.3. Ésszerű időn belül történő joggyakorlás kívánalma
5.4. Összefoglalás
6. Nemzetközi magánjog és eljárásjog
6.1. Apaság vélelmének megdöntése
6.2. Statutumváltás és idő
6.3. A kisgyerek tartózkodásának az ideje
6.4. Az időtlen tulajdonjog
6.5. Határozott időre kötött házasságról
7. Alaki jog
7.1. Cégalapítás ideje
7.2. Perbeli legitimáció időhatározottsága
7.3. Kereset és fellebbezés időhatározottsága
7.4. A keresetlevél késedelmes benyújtásáról
8. Az anyagi jog alaki korlátozása
9. A jogszabályok időbeli kollíziójának problematikája
9.1. Bevezetés
9.2. Elméleti alapok
9.3. Európajogi esetek
9.4. Záró gondolatok
10. Objektív - szubjektív idő
10.1. Kárbehatás és a kárészlelés időkülönbsége
10.2. Apaság ideje
10.3. Óvadék és bérlet
10.4. Szavatosság nyugvása
10.5. Telekkönyvi elbirtoklás
11. Alkotmánybíróság és magánjogi idő
12. Záró gondolatok

Inhaltsverzeichnis
  Der Zeitbegriff im Zivilgesetzbuch und die Zeitauffassung in unserem Privatrecht

Der Zeitbegriff im ungarischen Zivilgesetzbuch und die Zeitauffassung des ungarischen Privatrechts
  1. Die Zeit im Privatrecht
  2. Das Zeitbild in den einzelnen Teilen des ungarischen ZGB
  3. Weitere Untersuchungen

---

Előszó

A hagyományos magánjogi dogmatika - és szakirodalom - az időtényezőnek a magánjogi jogviszonyok egyes létszakában tulajdonít jelentéstartalmat, vagy azt az igény érvényesíthetőségével kapcsolja össze, esetenként az idő folyását sui generis jogi tényként kezeli. Van olyan nézet is, amely szerint az időnek a magánjogi jogviszonyokban a hozzáfűzött joghatás ad jelentést. Csehi Zoltán dolgozata a magánjog idődimenzióját az alanyi jog immanens lételemének, az alanyi jog idejének tekinti, hiszen még a személyiségi és dologi alanyi jogok időtlensége is az időtényező sajátos aspektusa, miként a Windscheid által először használt Anspruch is csak az, amely átlényegíti ugyan az alanyi jog idődimenzióját, de annak továbbra is vezérlő ereje marad. A tanulmány újdonsága és eredetisége azonban nemcsak a magánjogi idő dogmatikai megközelítésében, hanem az elemzés komplexitásában is szembetűnő.

A szerző a dolgozat témát elemző első részében a polgári alanyi jogok időtényezőit a Ptk. rendszerébe ágyazottan vizsgálja, kimutatva, hogy a Ptk. egyes részeinek időképe hat eltérő, különböző időfelfogást tételez. Az idő-dimenzió ilyen relációkban való feltárása a szakirodalomban merőben új, egyúttal alkalmas a gyakorlat megtámogatására és a kutatás továbbfejlesztésére is.

Az írás talán legszembetűnőbb eredetisége a következő, az időfaktort egyes tényálláskörökben interpretáló fejezet, amelyben - egyebek között - a szerző éles - és helytálló - kritikával illeti a jogalkalmazási gyakorlatot, egyúttal azt konstruktív - részben a bírói jogfejlesztés körébe tartozó, részben de lege ferenda tartalmú - ajánlásaival megtámogatja.

A dolgozat következő része a szerződési szabadság időfékeit, időkorlátait elemzi, a vizsgálatba beemelve a magánjogi idő dimenzióit átrendező közjogi időt, amelynek során olyan keretszabályokban megfogalmazott idő-relációkat vizsgál, mint a "kellő idő", a "felkészülési idő", a "lehető legrövidebb idő", a "körülmények által indokolt idő", az "általában megszabott idő" stb., és ezek egyetlen tényállásba sűrítésére, az "ésszerű időn belüliség" időfaktorára tesz javaslatot.

A magánjog "totalitás igényének" megfelelően és a kutatás komplexitásának az igényével elemzi az alanyi jog időaspektusát a következő fejezetben a szerző a nemzetközi magánjog tárgykörében. Csehi Zoltán egyes, extra-különleges tényállások kiválasztásával eredeti módon mutat rá arra, hogy az idő hogy nyomul be a kollíziós jogba, és hogy az időbeliség az, amely kizökkenti a nemzetközi magánjogi tényállást eredeti állapotából. A fejezeten araszolva - éspedig nemcsak a mondanivaló, de a történetek izgalmassága miatt is - mintha csak Shakespeare-t olvasná az ember: "Kizökkent az idő, óh kárhozat, /Hogy én születtem helyrehozni azt."

A dolgozat nem lenne teljes, ha a szerző nem vizsgálná a Windscheid által deprocesszualizált anyagi magánjog mellett az alaki magánjog időképét. Ez a fejezet megintcsak "kemény" bírálata a bírói jognak, feltárva annak ellentmondásait az ún. "hivatali idő" és a modernebb technikai eszközök - így a fax és az email - összefüggésében, e körben helyesen kérdőre vonva az Alkotmánybíróság jogalkotó helyetti kompetenciáját is. A szerző rámutat arra, hogy a korábbi évszázadok kommunikációs szintjére felépített eljárásjogi szabályok bírói értelmezése a 21. század kommunikációs közegében teljességgel elfogadhatatlan. Annak érdekében, hogy az anyagi jog érvényesülését az alaki jog ne korlátozza, konstruktív és teleológikus értelmezési szabály alkalmazását ajánlja.

A jogszabályok időbeli kollíziójáról szóló fejezetben Csehi Zoltán a magánjog legkülönbözőbb intézményrendszereiből - a tulajdonjog, a szerzői jog, a gazdasági társaságok joga köréből - meríti az időkollízió törvényileg rendezetlen tényállásait, és ezekre vetíti a magánjog-tudomány időközi jogra vonatkozó elméleti tételeit, majd ezeket veti össze - konkrét európajogi jogesetek kapcsán - az európai autonóm jogértelmezés által helyesnek tartott jogalkalmazással. A fejezet talán legfőbb értéke az arra való implicit figyelemfelhívás, hogy a frissen elfogadott új Polgári Törvénykönyv átmeneti szabályainak megalkotása során a törvényhozónak szigorúan az időközi jogra vonatkozó magánjogi dogmatika mentén kell eljárnia.

A dolgozat súlyos gondolatokban gazdag következő fejezete a természettudomány objektív időfaktorának szubjektív magánjogi nézőpontjait elemzi. A górcső alá vett különös tényállások kapcsán - mint amilyenek pl. a kárbehatás és a kár manifesztációja közötti, sokszor évtizedes Latenzperiode, vagy az apaság ideje, vagy éppen a hibás teljesítés körében a hiba-ok és az észlelés időeltolódása, stb. - a szerző a kettős, objektív-szubjektív időfelfogás mellett érvel, és nézete szerint ezek együttességét kell a jognak a maga rendszereiben tükröznie.

A magánjog-közjog eltérő időfelfogásának kollízióját jeleníti meg a dolgozat - a zárógondolatok előtti - utolsó fejezete, amelyben a szerző a napnál is világosabban kimutatja, hogy a magánjog helyenként téves időfelfogása teljesen fölöslegesen alapjogi problémává "tupírozódik", és alkotmányossági beavatkozáshoz vezet az, ami magánjogi útra tartozik.

Csehi Zoltán magánjogunk időfelfogásáról szóló dolgozata önálló, új, eredeti alkotás, amelyben a magánjog szinte valamennyi intézményrendszerén át bemutatja a szerző, hogy a magánjogi idő - amely dogmatikailag felfogásában az alanyi jog immanens eleme - hogy válik elevenné az anyagi és alaki magánjogban, továbbá a nemzetközi magánjogban, és hogy olykor hogyan szabadul ki az alanyi jog fogságából és kel önálló életre, továbbá hogy azt hogyan befolyásolja az alapjogi és az európajogi gondolkodás, végül hogy a magánjog idő-dimenziójának átfogó elemzése más összefüggésekkel együtt milyen módon segíti a jogmegvalósulás és a jogalkalmazás folyamatát. Teljes szakmai meggyőződéssel ajánlom a dolgozatot publikálásra, mert az megjelenésre méltó és érdemes. Mindenekelőtt segíti az elméletet a téma további kutatásában, orientálja, sőt egyenesen helyes irányba befolyásolhatja a bírói jogot, a jogalkalmazási gyakorlatot, a doktorandusz-képzés hasznos forrásanyagává válhat, de az alapképzésben is - a felsőbb évfolyamos hallgatók számára - komoly írásos segédlet lehet az elmélyültebb magánjogi képzésben.

Budapest, 2013. február 23.

Dr. LÁBADY Tamás CSc
egyetemi docens
volt alkotmánybíró
ny. ítélőtáblai elnök és
címzetes kúriai bíró

---