---

Tartalom

IRODALMI ÉS KÖZÉLETI REFERENCIÁK
A Bánk bán és a Mic bán-monda kérdése
A magyar történelem idegen kultúrtérben. Kisfaludy Károly Tihamér (1825) című regényének referenciális vonatkozásai
Irodalmi és közéleti referenciák Mikszáth Kálmán prózaírásában
A Bácska-élmény változatai és motívumai Papp Dániel Tündérlak Magyarhonban című novelláskötetében
A magyar történelmi elbeszélés kezdetei Bánátban. Baloghy Imre (Neutrális): A paplak históriája
Herczeg Ferenc és a történelmi regényhagyomány. A "jókaizás" jelensége Herczeg Ferenc életművében
A nevelés és a fegyelmezés csődje. Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

A REFERENCIÁLIS OLVASÁS LEHETŐSÉGEI
Műfaj(típus)-konstruáló fogalmak a vajdasági magyar irodalomban
Az első világháború tematizációja az 1930-as évek vajdasági magyar irodalmában
Átszállások a vajdasági magyar irodalomban
A multikulturalitás és a többnyelvűség balkáni mítoszai
Izsakhár útja. A bibliai történet jelentései Gion Nándor prózaírásában
A limes jelentései Jung Károly költészetében
A barbár legendájának tematizációja Balázs Attila Kinek észak, kinek dél című regényében
A referenciális olvasás lehetőségei
Virtuális irodalomtörténet - versek tükre. Fenyvesi Ottó: Halott vajdaságiakat olvasva
Ünnep(ek) Újvidéken
A Fibonacci-sor az irodalomban. Kontra Ferenc: Angyalok regénye

---

Fülszöveg

Bence Erika, 18 tanulmányból álló kötetének irodalomtudományi kérdésfelvetése, értelmezési horizontja egy tágabb, interdiszplináris. kultúratudományi, antropológiai körbe íródik bele. Ezekben az írásokban textus és irodalmi-társadalmi kontextusai egyszerre kerülnek vizsgálat alá. A tanulmányok a referenciális olvasás lehetőségeit írják körül tizenkilencedik és huszadik századi szövegekben.

A Bánk bán egy folklorizálódott motívumának értelmezése éppúgy izgalmas kultúrtörténeti távlatba kerül, mint a multikulturalitás és a többnyelvűség balkáni mítoszai, ahogyan azok a vajdasági magyar irodalomban megjelennek. Kisfaludy Károly 1825-ös, Tihamér című regényének referenciális vonatkozásait vizsgálva a szerző a két évszázados rálátás távlatából meggyőzően bemutatja, hogy "hogyan működött a történelmi narratíva e változata a magyar irodalom alakulástörténetének adott pillanatában kettős kulturális térben: egyrészt a lovagregény hatása alatt, másrészt az idegen földrajzi- és kulturális tér referenciális aspektusai közepette." A nagy klasszikusok, Mikszáth Kálmán vagy Kosztolányi Dezső írásainak újraértelmezése ugyanúgy maga elé kitűzött feladata a szerzőnek, mint a vajdasági irodalom közelebbi és távolabbi múltjában napvilágot látott szövegeinek megfejtése (Baloghy Imre: A paplak históriája; Herczeg Ferenc regényei; Gion Nándor prózája). A kortárs irodalom jelenségei közül is a saját közösség élethelyzeteihez kapcsolódók foglalkoztatják (a limes jelentései a vajdasági magyar irodalomban; a barbár jelentései Balázs Attila regényében; Fenyvesi Ottó önreflexív Vajdaság-metaforái.)

A könyv szövegei mintát nyújtanak a korszerű olvasói-kutatói magatartásról, módszertani precizitásukkal, tudományos megalapozottságukkal hozzásegítik az olvasót a bennük tárgyalt jelenségek befogadásához, egy árnyalt irodalomkép kialakításához.

Tapodi Zsuzsanna

---