---

Tartalom

Bevezetés

1. A személynévi helynevek általános elméleti kérdései
1.1. A személynévi helynévadás az európai nyelvekben
1.2. A személynévi helynévadás folyamata és az etimológiai hitelesség
1.3. A személynévfajták jelentkezése a helynevekben
1.4. A személynévi helynevek strukturális kérdései
1.5. A személynév-gyakoriság és a helynévadás összefüggései

2. A történeti helynév-tipológia és a személynévi helynévadás

3. Formáns nélkül alakult személynévi helynevek
3.1. A névtípus helye a magyar helynévrendszerben
3.2. A névtípus helye a Kárpát-medencében élő népek helynévrendszerében
3.3. A névtípus kronológiája és ami körülötte lehetett
3.4. A névtípus történeti forrásértéke
3.5. A formáns nélküli személynévi helynévadás kognitív-pragmatikai tényezői
3.6. A formáns nélküli személynévi helynévadás és a helynévfajták
3.7. A személynévfajták jelentkezése a formáns nélkül alakult személynévi helynevekben
3.8. A formáns nélküli személynévi helynévadás megítélésének nehézségei

4. Helynévképzővel alakult személynévi helynevek
4.1. A személynévfajták a helynévképzővel alakult helynevekben
4.2. A képzőelemek funkcionális kérdései: helynév- vagy személynévképző?
4.3. A képzővel alakult személynévi helynevek változásviszonyai

5. Összetétellel alakult személynévi helynevek
5.1. Földrajzi köznévi utótagú személynévi helynevek
5.1.1. A névtípus kronológiai jellemzői
5.1.2. Az összetett személynévi helynévadás kognitív-pragmatikai tényezői
5.1.3. Személynévfajták a földrajzi köznévi utótagú helynevekben
5.2. Helynévi utótagú személynévi helynevek

6. Záró gondolatok

Irodalom
Névmutató

---

Bevezetés

A Személynévadás és személynévhasználat az ómagyar korban című, 2016-ban közreadott munkámban a személynevek rendszerének általános névelméleti problematikáját, illetőleg az egyes személynévfajták elkülönítésének lehetőségeit és azok történeti alakulásának kérdését igyekeztem tisztázni, kitérve arra is, miként vesznek részt az egyes személynévfajták egyedeinek létrehozásában a helynevek. Jelen kötetben a személynév-történeti monográfia közvetlen folytatásaként azt mutatom be, hogyan terjednek ki a személynevek rendszerösszefüggései a helynévrendszerre is, azaz a helyneveknek azokkal a gazdagon burjánzó típusaival foglalkozom, amelyek személynévi lexémát tartalmaznak. A két kötet ilyen módon szerves egységet alkot, amihez az is hozzájárul, hogy maguk a személynevek nemcsak az előbbi, tehát a személynévrendszerrel és személynévhasználattal foglalkozó munkában, hanem a személynévi helynévadás kérdéseit tárgyaló, itt következő fejezetekben is nagy hangsúlyt kapnak.

A személyneveket a középpontba helyező tárgyalási módot több körülmény is indokolttá teszi, de közülük itt most csupán egy általános névelméleti és egy a magyar névtörténettel közvetlenebbül is kapcsolatban álló tényezőt emelek ki. Az általam választott megközelítést egyrészt az támogatja, hogy a két kétségtelenül ősi tulajdonnévfajta, a személynevek és a helynevek közül az elsődleges, elemibb névfajtának nagy valószínűséggel a személyneveket tekinthetjük (lásd ehhez pl. VAN L ANGENDONCK 2007: 202). Ez a feltételezés azzal a megfigyeléssel van összefüggésben, hogy az emberek megnevezésére kétségkívül alapvetőbb emberi igény mutatkozik, mint a helyek megnevezésére. De a személynevekre alapozó tárgyalásmód mellett szólhat másrészt az a specifikusan a magyar névrendszerrel kapcsolatos körülmény is, hogy a magyar személynévtörténetben - amint ezt a fent említett munkámban részletezően is kifejtettem - a honfoglalással és a Kárpát-medencében történő letelepedéssel együtt járó terület- és kultúraváltás jelentős rendszerbeli átalakulásokat eredményezett. Ezek közül kétségkívül a kulturális tényezők hatottak a személynévrendszerre erőteljesebben, ami főképpen a keresztény, egyházi személynévkincs dinamikus előretörésében nyilvánult meg. A személynévrendszerben ily módon elsősorban kulturális okok miatt bekövetkező struktúraváltás következménye aztán némi időbeli késéssel természetesen a helynévrendszerben is megmutatkozik. Ugyancsak tükröződik később a helynévadásban a személynévrendszert érintő újabb strukturális átrendeződés is: a családnévnek mint nexusjelölő személynévfajtának a kialakulása, illetve az ezzel lényegében együtt járó személynévszerkezeteknek a használata. Úgy vélem, hogy ezek az összefüggések együttesen kellően alátámasztják annak a tárgyalási módnak az indokoltságát, amit e két egymásra épülő munkában alkalmaztam.

Vizsgálatom szemléletbeli koherenciájára törekedve - a személynév-történeti kötethez hasonlóan - a személynévi alapú helynévadás kérdését is funkcionális elméleti keretben taglalom. A funkcionális nyelvszemlélet alaptételeinek bemutatását e helyütt nem tartom feladatomnak (ennek legutóbbi összefoglalásaihoz lásd pl. L ADÁNYI -T OLCSVAI 2008, illetve egy speciális kérdéskör kapcsán L ADÁNYI 2007: 21-28), arra azonban feltétlenül rá kívánok mutatni, hogy ez a nyelvszemlélet a helynévkutatás hagyományaival jól összeegyeztethető. A névtani vizsgálatok zömének funkcionális megközelítését több tudományelméleti elv követése is igazolja: a valós nyelvhasználatból származó adatok felhasználása, illetve ebből is adódóan az empirikus vizsgálatok alapvető és kézenfekvő volta a névkutatást mindig is jellemezte csakúgy, mint az általánosítás szándéka (amit a tapasztalati tényekből kiindulva a kutató induktív módon tesz meg) vagy éppen a tipológiai érdeklődés. A nyelvi elemek funkcionális és formai komponensének összefüggéseire a névrendszertani vizsgálatokban szintén jellemzően nagy hangsúly esik, és a névkutatók a magyarázataikban rendre nyelven kívüli tényezőket is igyekeznek figyelembe venni (H OFFMANN 2015: 13-14, de lásd még ehhez 2012, illetve 2014b: 7-9, 15-16 is).

A funkcionális megközelítést alkalmazva azonban a személynévi helynévadás feltérképezésekor egyúttal azt a célt is szem előtt tartom, hogy az itt kifejtettek a téma tudománytörténeti előzményeivel is összevethetők, illetve részben összeegyeztethetők, összekapcsolhatók legyenek, hiszen munkámban a személynévi eredetű helynevek jellegzetességeit az e témakörben született korábbi állásfoglalásokra is reflektálva kívánom bemutatni. Mivel pedig a helynévtörténeti szakirodalom a személynevek helynevekbeli szerepét rendszerint a névstruktúrákra építve járja körül, e kötet vázának kijelölésekor magam is ezt a keretet választottam. Az egyes névszerkezetek bemutatása során ugyanakkor éppen a funkcionális szemlélethez - s egyúttal a személynévhasználat kérdéseihez - illeszkedő megközelítés révén igyekszem a személynévi helynevek problematikáját a korábbiaktól részben eltérő, új megvilágításba helyezni.

...

---