Boros János
Etika és politika
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ
AZ MSZP SZÉLSŐJOBBOLDALI PÁRT
A FIDESZ ÉS MAGYARORSZÁG POLITIKAI SORSÁRÓL
A rendszerváltást erős kézzel, racionálisan, a múlt árnyaival nem vitatkozva, a jövő felé tekintve kell végrehajtani
AZ MSZP ÖNGÓLJAI
ERKÖLCS ÉS DEMOKRÁCIA
A DEMOKRÁCIA MI VAGYUNK
MINDANNYIUNK DEMOKRÁCIÁJA FELÉ
DEMOKRÁCIA ÉS KÉPZELŐERŐ
GYÜLEKEZÉSI SZABADSÁG ÉS BIZTONSÁGÉRZET
A DEMOKRÁCIA ÉS A POLITIKUS
EURÓPAI AZONOSSÁGTUDAT
Vita Habermasszal
ETIKA ÉS POLITIKA
VÉDŐBESZÉD EGY KÉPZELETGAZDAG DEMOKRÁCIÁÉRT
November végén az Amerikai Egyesült Államok minden évben önmagát ünnepli
QUO VADIS, EU?
Az európai alkotmánytervezet a demokrácia félreértése
FÖLÜLRŐL ÉRKEZŐ DEMOKRÁCIA?
Az európai alkotmánytervezetről
A TÍZDOLLÁROS ARCA
Kétszázötven éve született Alexander Hamilton
ALKOTMÁNYOZÁS - TELJES ERŐBEDOBÁSSAL
Csak a később születettek, nem a volt szolgák alkothatják meg a szabadság földjét
COHN-BENDIT, A BRÜSSZELI ZÖLDEK BÜSZKESÉGE
A képviselő pedofil hajlamait tárgyalja a Spiegel és a Frankfurter Allgemeine Zeitung
ALKOHOL, NOBEL-DÍJ ÉS AZ ÖT ODAÉGETETT FASÍROZOTT
Karakterképek Martin Schulzról, az Európai Parlament baloldali elnökéről egy a Spiegelben közölt cikk nyomán
A SZABADSÁG ÁRA
Transzatlanti szerződés és individuális szabadság
LEHETŐSÉGEK VAGY KORLÁTOK?
Érvek a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség mellett
EGY NEVES ÚJSÁG ELTÉVELYEDÉSE
Honnan ez a demokratikus játékszabályokat megkérdőjelező nagyképűség?
A DEMOKRATIKUS MORÁL DILEMMÁI
Barack Obama: Embereket kínoztunk. Bűnöző-e egy állam, ha az ellene irányuló bűnözés ellen védekezve maga is bűnt követ el?
A FEKETÉKET LELÖVIK, UGYE?
Hétköznapi rasszizmus Mélyamerikában?
IZRAELI VAGY ZSIDÓ?
A Zeit kérdése, lehet egy ország egyszerre zsidó és demokratikus?
A SPIEGEL VIZSGÁLATA AUSCHWITZ FELDOLGOZÁSÁRÓL
A frankfurti bíróság összesen 1060 eljárást indított, és majdnem mind ítélet nélkül ért véget
PÉNZT VAGY FORRADALMAT!
A megvásárolt lázadás Ukrajnában
KIÚT A SZOLGASÁGBÓL
Hetven éve jelent meg Friedrich August von Hayek műve, "Út a szolgasághoz"
AMERIKA ROMLÁSA?
A nagyszerű alapelvek nem romlandók - csak néhány ember, aki visszaél hatalmával
NEM VAGYUNK MULTIKULTURÁLIS TÁRSADALOM
Orbán Viktor és a Frankfurter Allgemeine Zeitung
MONOKULTURÁLIS MULTIKULTURALIZMUS
Közös nyelv és közös elkötelezettségek nélkül nem lehet egy országot összetartani
LENIN EMBERE VOLT AZ ERŐSZAK FŐPAPJA
MULTIKULTURALIZMUS: POLGÁRHÁBORÚS IDEOLÓGIA
Minden demokrácia megalapozója és létrehozója a szabad, tetteiért felelősséget viselő polgár
A TI FEGYVEREITEK ELŐL IS MENEKÜLÜNK
CIPRASZ, A GÖRÖG: "NINCS TITKOS TERVÜNK"
A baloldali populizmus példája
EURÓPA ANYJA?
Angela Merkel magányos döntése Európa jövőjéről
KERÍTÉS ÉS DEMOKRÁCIA
ANGÉLA ANYÁTÓL ERDOGAN SZULTÁNIG
Hol vannak a demokrácia németországi változatának kiegyenlítő és védekező mechanizmusai?
A MEGALÁZKODÁS MINTAORSZÁGA
A német vezeklés nem vezethet Európa és a demokrácia föladásához
EGY MÁSIK NÉMETORSZÁG
JOBB, MINT PANAMA?
A Die Zeit szerint az Egyesült Államok a 3. helyen áll az adóparadicsomok világranglistáján
A POLITIKA MINT BŰVÉSZET
Angela Merkel német kancellár száznyolcvan fokos fordulata
AMERIKA NEM KERESZTAPA
Egy félreértés anatómiája
A DEMOKRÁCIA ÖNVÉDELME
Válasz a Présház folyóirat kérdéseire
AMERIKA NAGY ORSZÁG
Jegyzet az elnökválasztás megértéséhez
A BURGHEATER ESETE A DEMOKRÁCIÁVAL ÉS AZ ADÓZÁSSAL
KETTŐS HATÁS: KETTŐS MORÁL?
Alkalmazhatja a morális cselekvésre törekvő a kettős hatás elvét?
Előszó
Számomra a demokrácia személyes érintettség kérdése. Úgy vélem, akkor lesz demokrácia, ha a legtöbb ember így fogja felfogni. 1982-ben azért hagytam el huszonévesen Magyarországot, mert nem kívántam itt szocializálódni, nem akartam azon szörnyűség egy példányává válni, amit akkoriban "szocialista embertípusnak" neveztek. Nyugati, szabad ember akartam lenni. Meg akartam érteni a közösségi-társadalmi emberré válás történetét, értelmét és kikerülhetetlenségét, többek közt ezért is tanultam filozófiát a legszabadabb régi demokratikus országokban, Svájcban és az Egyesült Államokban. Ott értettem meg, és láttam meg sok-sok ember példáján, hogy a demokrácia életmód, az együttélés legjobb fajtája, amiért érdemes élni és tevékenykedni. Demokratává váltam, azzá szocializálódtam. Amilyen a svájci és az amerikai emberek többsége.
A demokrácia a kereszténység hagyományának nagyszerű modern verziója, a mindenki iránti szeretetkötelesség jogi és politikai együttélési formákba öntése. Svájcban tapasztaltam, hogy az emberek személyes életének része saját biztonságos, emberi demokratikus politikai rendszerük mindennapi fenntartása. Amerikában láttam, hogy az emberek nagy meggyőződéssel hisznek abban, hogy a világ minden más országánál jobb országban élnek, és sok ember életében láttam megvalósulni azt, amit Dewey demokratikus életmódnak nevezett.
1990-ben reményekkel telten tértem haza, első döbbenetem, hogy milyen sikeres volt a kommunizmus nevelő munkája: úton-útfélen a "posztszocialista típust" példázó alakokba botlottam. Üdítő volt azokkal találkozni, akik nem engedték eltörni a gerincüket, szép számmal voltak ők is.
Kinti élményeimről, itteni esélyeinkről beszélve a leggyakrabban azt a reakciót kaptam, "ugyan, nem tudod, hol élünk?". "A demokraták naivak", hangzott másoktól, és utaltak arra a hitetlenkedésre, amelyet amerikai látogatók tanúsítottak az itteni bonyolult életvitellel és politikai szövevényességgel szemben. Pedig a demokraták nem naivak, pusztán leegyszerűsítik az életet azzal, hogy mindenkinek a maga kezébe és felelősségébe adják saját életét, azzal a kéréssel, hogy keresse ő maga saját értelmét, életének megalkotását, anélkül hogy azt másokra kényszerítené. A modern demokrácia az egyének önoptimalizálásának világa, a magunk által felismert saját feladat közege, és nem a sült galamb várása.
Huszonöt év alatt nem kerültünk sokkal közelebb a demokrácia ideális megvalósításához, de ideális demokrácia sehol nincs. Amerikában több mint két évszázaddal ezelőtt rabszolgatartók hozták létre az alkotmányt, készen állt a formális demokrácia, de milyen messze voltak még az eszmei megvalósulástól! Ez az alkotmány kétszáz éve neveli az ottani embereket, teszi őket polgárokká, hiteti el velük, hogy ők annak létrehozói, és mivel el is hiszik, tényleges létrehozóivá és polgáraivá válnak. Magyarországon ugyan messze vagyunk még egy jól működő demokráciától, de egyre távolodunk a totalitarizmustól, miközben csökkenő számban, de még köztünk élnek annak egykori támogatói is.
Ez a könyv az elmúlt másfél évtizedben (2002-2016) íródott rövid politikai, politikai-etikai, demokráciaelméleti írásaim egy részét tartalmazza, perszonalista demokratikus elkötelezettségem manifesztációit. Egy részük napilapokban jelent meg, de van köztük első megjelenés is. Annak elősegítésére törekedtem, hogy a világnak ebben a régiójában növekedjék a társadalmi igazságosság, kialakuljon a valódi demokrácia. A demokrácia feltétele, hogy a benne élők komolyan veszik annak alapelveit, hogy morális és jogi értelemben valamennyien a demokrácia létrehozói vagyunk, és ezért személyes elköteleződéssel tartozunk. Ha ténylegesen vállaljuk a morális felelősséget, akkor a demokrácia személyesen meg is érint bennünket: állandóan tevékenykednünk kell érte, és mivel tevékenységünk nem érdek-, hanem morális alapú, mindazok támadásával, sőt gyalázkodásával is számolnunk kell, akik nem morális alapból lépnek be a politikai diskurzusba, hanem saját egyéni vagy csoportérdekeik érvényesítése érdekében. Ahogy a morálisan cselekvőnek nem szabad törődnie a hátráltató körülményekkel, a politikával visszaélők acsarkodásával sem szabad foglalkoznia annak, aki állampolgárként egy jobb és érdekmentes demokratikus együttélés mellett száll síkra.
Írásaimat újraolvasva meglepődöm, hogy mennyit változott a világ, és benne a magam véleménye is. 1989 után jó másfél-két évtizedig azt hittem, racionális érveléssel, nyílt kommunikációval, a politikai erők erre való biztatásával jobb, működő demokráciát hozhatunk létre. Az elvvel most is egyetértek, még ha az átmeneti idő más képet tár is elénk. Feltételeztem, hogy az egykori kommunista párttagokkal is lehet beszélgetni, ők is képesek a demokráciára. Morális, demokráciaelméleti és -megvalósíthatósági indokok miatt elvitattam tőlük, hogy szerepet vállalhatnak a politikában, de feltételeztem, hogy holdudvari értelmiségijeikkel a demokrácia körülményei közt nyílt vitákat lehet folytatni. Elvártam volna, hogy csendesebbre veszik hangjukat, és örülnek, hogy nem kell a csengőfrásztól tartaniuk, melyet legutoljára e tájon éppen ők vagy közvetlen politikai elődeik gerjesztettek, és amelynek közvetlenül köszönhetik mai kiemelkedő anyagi gazdagságukat. Szerettem volna elavultnak hinni a gyermekkoromban ismételgetett népi bölcsességet, hogy aki egyszer kommunista volt, abból ember többé nem lesz. A tört gerinc nem képes összeforrni. Szabad emberként, senki tányérját nem nyalva, a beszélgetés, a demokrácia érdekében írtam például azóta anyagi okok miatt megszűnt, a gerinctörtek vagy szellemi örököseik által fenntartott napilapban, amelyben, utólag belátom, nem kellett volna. De e lapban megjelent írásaim is a demokráciát szolgálták, és talán az azt olvasók fejében elhelyeztek egy-két eszmét, amely nem hagyta őket nyugodni.
Az egykori kommunistákkal való beszélgetéseket, komolyan vételüket különösen is sajnálom. Valóban olyan visszavonhatatlanul elvesztették az adott szó becsületét, az ígéret megtartásának etikáját, az emberi mivolt feltételeit, hogy semmiféle dialógusra nem látok lehetőséget velük. Utólag be kellett látnom, igaza van annak a vezető akadémikusnak, aki felvetésemre, hogy ezekkel a politikai erőkkel együtt kell demokráciát létrehoznunk, azt válaszolta, nem lehet velük beszélni, ki kell őket szavazni. Ez azóta megtörtént. Hosszú távon nemcsak demokráciát, de semmiféle politikát és együttélést sem lehet hazugságokra, rágalmakra, történelemhamisításra alapozni.
Németországban a 2010-es években kezdtek arról beszélni, hogy a háború után valójában az egész nemzetiszocialista politikai vezető réteget átemelték a szövetségi köztársaság apparátusába. Most, hogy kihaltak, a maiak nagy bátorsággal a néhány még élő auschwitzi segédlegényen verik el a port, és tisztítják történelmi lelkiismeretüket. Néhány aggastyánt bíróság elé állítanak, sajnálkozva, hogy a többivel, míg éltek, nem ezt tették. Nem tehették, mert azok voltak hatalmon, ők pedig erőtlenek, együttfutók voltak. Korábbi korokban ezt a viselkedésmódot gyávaságnak nevezték. Az egykori vezető kommunisták, pártfunkcionáriusok Magyarországon is ügyesen átmentették hatalmukat, vagyonra tettek szert, és mint korábban a kommunizmust, most a demokráciát akarják a többi embernek elmagyarázni, és a politikai színteret továbbra is uralni. Hányan futnak még mindig együtt velük!
Írásaimban az adott szóra, az ígéret megtartására, az igazságosságra, a nyílt beszédre, a hatalmat mellőző kommunikációra épülő demokráciát támogatom. Demokrácia, alkotmány, jogalkotás, politikai igazságosság, jogi egyenlőség csak ezekre az erényekre alapozva lehet tartós. A szövegek tanúi lehetnek egy korszaknak, amikor Európa peremén egy kis ország népe végre, történelmében először a valódi szabadság lehetőségét kapta. A felsorolt értékeket folyamatosan belső és külső ellenség próbálja szétrágni, ahol is a belső ellenség nemcsak itt van köztünk, de itt van bennünk magunkban is. Akkor például, amikor pozícióba kerülve nem az igazságosság elveit próbáljuk érvényesíteni, hanem saját egyéni esélyünket megragadni, hogy anyagilag, politikailag feljebb kerüljünk. Ahelyett, hogy folyamatosan a közösségi és társadalmi igazságosság lehetőségeit és érvényesítését keresnénk. A demokrácia legjobb létrehozója, megerősítője és védője a folyamatos nyílt beszéd, az igazságosság kimondása. Ahogy Richard Rorty mondta, az igazság nehezen érthető fogalom, és rengeteg értelmezése van. De az igazságosságról mindannyian tudjuk, hogy micsoda, és nem kell róla sokat magyarázkodni. Az igazságosságról nem, de megvalósításáról igen. Igazságosság, etikai alapú jogalkotás nélkül, az erről való egyenes beszéd kerülésével nem lesz itt demokrácia. Ám ha senki nem hagyja magát félrevezetni, ha mindenki saját és környezete szabadságával, erényességével és jólelkűségével törődik, akkor jó úton fogunk a demokrácia felé haladni. Az egyik első lépés, hogy megpróbáljuk néven nevezni a dolgokat, egyértelműen, kettős morál és félelem nélkül. A kettős morál lehetetlenségéről és nem-létezéséről szól a kötetet záró tanulmány.