---

Tartalom

ELŐSZÓ
Csóti András: Köszöntő - Dr. Vókó György 70 éves

I. KÖZJOG, NEMZETKÖZI JOG, EURÓPAJOG
Bándi Gyula: A környezet büntetőjogi védelme és az európai uniós törekvések
Ervin Belovics: Die geltung des Grundsatzes des Fairen Verfahrens in der Strafverfolgung in Bezug auf die Rechtsprechung des europäischen Gerichtshofes für Menschenrechte und des Verfassungsgerichts von Ungarn
Csongor Herke: The Main Rules Concerning Prosecutors in the hungarian Criminal Procedure Law
Kovács Péter: A Nemzetközi Büntetőbíróság hivatkozásai az Emberi Jogok Európai és Amerikaközi Bírósága joggyakorlatára
Kovács Tamás: A magyar katonai jogi és hadijogi társaság biennális konferenciái
Lajtár István: A kiberbiztonság szerepe a kiskorúakat érintő ügyészi jogalkalmazásban
Mészáros Ádám - Kiss Anna: A büntetőeljárás hatékonysága
Polt Péter: Az Európai Unió ügyészi szerve: az Eurojust
Schanda Balázs: A vallás szabad gyakorlásának joga sajátos élethelyzetekben
Sinku Pál: Az általános forgalmi adóra elkövetett költségvetési csalások elleni hatékony fellépés eljárásjogi eszköztára
Mihály Tóth: Current Challenges in Fighting Economic Crimes
András Zs. Varga: Constitutional Identity and Judgements of the ECTHR

II. BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS, BÖRTÖNÜGY
Lőrincz József: Miért zsúfoltak a magyar börtönök?
Mezey Barna: Adalékok a büntetés-végrehajtás szereplőinek történetéhez
József Pallo: Plans, Hopes and Stresses in Hungarian Prison Legislation
Ruzsonyi Péter: Az ítélet: halálig tartó élet
Szűcs András: Egy jól bevált jogintézmény - az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása

III. JOGTÖRTÉNET, KÁNONJOG
Szabó István: A proporcionalitás elvének érvényesülése a király büntetőjogi védelménél
Szuromi Szabolcs Anzelm: Az előzetes vizsgálat mint az egyházi büntetőeljárás lefolytatásának előfeltétele

IV. KRIMINOLÓGIA, RENDÉSZET
A. Tünde Barabás: Victims of Burglary
Finszter Géza: Rendészeti stratégiák
Korinek László: Kriminológia és pönológia
Nagy László Tibor: A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés intézménye a hazai jogrendszerben
Virág György: Úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér...

V. MAGÁNJOG, NEMZETKÖZI MAGÁNJOG
László Burián: Bemerkungen zu Ausgewählten Fragen des Konzepts zum Entwurf Eines Neuen Ipr-Gesetzes
Csehi Zoltán: Idegen ingó dolog a Btk.-ban és az új Polgári Törvénykönyvben
Harsági Viktória: Quo vadis kollektív igényérvényesítés?
Vókó György műveinek bibliográfiája

A kötet szerzői

---

Előszó

Vókó György professzor, aki a Pécs melletti Magyaregregyen született hetven évvel ezelőtt, kihívásokban bővelkedő, eredményes életutat tudhat magáénak.

Egész pályafutása azt mutatja, útkereső ember, sosem elégedett meg az elért sikerekkel, folyamatosan kereste a kihívásokat, sok mindent próbált, és számos tapasztalatot szerzett az élet különböző területein. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy választása, amelynek nyomán a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult, jó döntés volt, hiszen ettől kezdve a jog egész életében meghatározó szerepet játszott. A jogalkalmazás több területét megismerve döntött végül az ügyészi munka mellett, vállalva ezzel a költözködést, változásokat és az új feladatokat, amelyek elől sosem futamodott meg. Szakmai, jogalkalmazói pályája mellett az évek folyamán tudományos érdeklődése is egyre erősödött. Így az ügyészi szervezetből az elhivatott kevesek között szerzett tudományos fokozatot 1991-ben, amikor A büntetés-végrehajtás törvényességének és hatékonyságának tényezői című disszertációjának megvédésével elnyerte az MTA állam- és jogtudományok kandidátusa címet. Látható tehát, hogy ez időre a szakmai érdeklődés és tudományos kíváncsiság - amelyek egyértelműen a büntetés-végrehajtás területén mutatkoztak meg a leginkább - sikeresen ötvöződött egymással, meghozva első gyümölcseit.

Munkája elismeréseképpen 1992-ben osztályvezető ügyésszé nevezték ki, majd 1999-től a Legfőbb Ügyészség újjáalakult Büntetés-végrehajtási Felügyeleti Önálló Osztályát vezette, ez egyben az általa művelt szakterület elismerését is megmutatta. 2001-től a Legfőbb Ügyészség Büntetés-végrehajtási Törvényességi Felügyeleti és Jogvédelmi Önálló Osztályának vezetői tisztségét látta el. Eközben folyamatosan kamatoztatta tudását a felsőoktatásban és a kutatói munkában is. 1991-től büntetőeljárási jogot és büntetés-végrehajtási jogot oktatott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, valamint alma materében, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1994-től docensként. 1997-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán kezdett oktatni, először docensként, majd 2004-től a Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék vezetőjeként. 2000-ben sikerrel habilitált a Pécsi Tudományegyetemen, ahol szakterületén Bűn és büntetés: a büntetőjog eszköztára és lehetőségei a bűnözés visszaszorítására, a büntetés-végrehajtási jogharmonizáció címmel tartotta meg előadását. 2004-ben egyetemi tanári kinevezést nyert.

Bárhonnan nézzük, már az eddigi életút is irigylésre méltó. A szakma gyakorlása mellett végzett elmélyült tudományos munka, az oktatás, a hallgatókkal való foglalkozás, mind-mind más területen igényli az érintett készségét, képességét, amellett hogy hatalmas mértékű munkabírást is követel. Ami egyrészről irigylésre méltó, az a másik oldalról csodálatra méltó is egyben. S nem szabad megfeledkezni az emberi oldalról sem, ami szükségeltetik ahhoz, hogy a munkatársak, beosztottak, hallgatók és a főnökök mindannyian azt érezhessék, a szakma, a tudomány művelése mellett megtalálható az a munkatárs, főnök, tanár és beosztott, aki odafigyel a többiekre, akihez fordulni lehet kérdésekkel, kérésekkel, aki rögtön siet, ha segíteni kell bárkinek. Mindezen feladatok teljesítése együtt, egy embertől, szinte lehetetlennek tűnő kívánalom. Ám Vókó György képes volt megtalálni azt az egyensúlyt, amely hozzásegítette ahhoz, hogy minden élethelyzetben ember, barát, kolléga és szerető férj maradhasson.

Tudományos pályafutásának eddigi csúcsa a 2012-ben elnyert, a Magyar Tudományos Akadémia jog- és államtudományok doktora cím. Értekezése a Bűnelkövetők jogkorlátozása jogállamban címet viselte. Ezt követően nevezte ki a legfőbb ügyész igazgatónak az Országos Kriminológiai Intézetbe, amelyet azóta is nagy bölcsességgel vezet.

Mindezeken felül jut ideje arra is, hogy aktív részese legyen a szakmai közéletnek. Így számos tudományos szervezet alapítója vagy tagja, a többi között az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottság Büntetés-végrehajtási Jogi Albizottság elnöke; a Magyar Börtönügyi Társaság alapító és elnökségi tagja, a Jogi Szakosztály vezetője, az Etikai Bizottság elnöke; a Magyar Büntetőjogi Társaság alapító és elnökségi tagja; a Magyar Jogász Egylet Büntetés- végrehajtási Jogi Országos Szakosztályának elnöke; a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja; az Ügyészek Országos Egyesületének alapító tagja, Etikai Bizottságának elnöke; a Magyar Kriminológiai Társaság alapító tagja; a Iustum Aequum Salutare tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának társelnöke; a Börtönügyi Szemle, a Bűnügyi Szemle és az Ügyészek Lapja szerkesztőbizottságának tagja; az Ügyészségi Szemle főszerkesztője; a Katonai és Hadijogi Szemle szerkesztőségi tagja. Szakértőként közreműködik az MTA Magyar Akkreditációs Bizottságában, valamint a Kodifikációs Bizottságban.

Törzstagként és témavezetőként vesz részt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskolájában, témavezető a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolában, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolában. Négy neves egykori doktorandusszal büszkélkedhet.

Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el az évek folyamán. Így csak az utóbbi évekről szólva 2001-ben Kozma Sándor-díjat, 2003-ban Pro meritis iuris ob memoriam Francisci Deák díjat, 2010-ben Finkey Ferenc-díjat kapott, 2011-ben elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, valamint Pázmány Péter-éremmel tüntették ki, 2012-ben pedig a Pro facultate Érdemérem Aranyfokozatával ismerték el tevékenységét.

Professzor úr mögött tehát valóban hosszú és gazdag életpálya áll, amit a szakmai sikerek mellett példamutató emberi, kollegiális viselkedése jellemez. Ez is közrejátszik abban, hogy mennyire szeretik és tisztelik kollégái, barátai.

Reményeink szerint ezt a megbecsültséget és szeretetet tükrözi jelen kötet is, amelyet a magyar felsőoktatás és kutatás két kiemelkedő reprezentánsa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Országos Kriminológiai Intézet közös kiadásban jelentet meg. Ezt mutatják azok az írások is, amelynek szerzői tanulmányaikkal járultak hozzá az ünnepi kötethez, illetve mindazok munkája, akik közreműködtek abban, hogy létrejöhessen ez a kiadvány.

Köszöntőnk elfogulatlan zárásaként álljon itt egy független, de annál kritikusabb személynek, egy joghallgatónak az egyetemi oktatókat minősítő egyik fórumon anonim módon közzétett bejegyzése, illusztrálandó professzor úr oktatói munkásságának megbecsültségét: "A legjobb és legkedvesebb tanár a büntetőjog tanszéken! A gyakorlati órák nála a legjobbak. Vizsgán kedves és segítőkész. Az előadásain érezni azt a hatalmas tudást és alázatot, amelyet a tudomány és a hallgatók felé tanúsít; hiszen mindig közvetlen és megértő. Remélem, hogy még sokáig fog tanítani. Isten éltesse sokáig a professzor urat erőben és egészségben!"

Ennél szebb szavakkal mi sem köszönthetnénk professzor urat. Így csatlakozva az előbbi gondolatokhoz, a kötet szerkesztői, szerzői, és a két intézmény minden dolgozója nevében kívánjuk, hogy Isten éltesse hetvenedik születésnapja alkalmából Vókó Györgyöt!

Budapest, 2016. szeptember 23.
A Szerkesztők

---