---

Tartalom

BEVEZETÉS

AUCTOR ANTE PORTAS
  Szerzőfogalmak a kortárs irodalmi, kulturális diskurzusban
    Szerző-esszencializmus és szerző-szkepticizmus - érvek, ideológia
    A jelen lévő és a hiányzó szerző
    Szerző-tulajdonítás - a Shakespeare-eset
    Kézirat, szövegváltozatok
    Az implicit szerző aktualitása
A BABITS-PRÓZA RÉTEGEI
  (Közelítési lehetőségek)
HADI-ESZTÉTIKA, TERMÉKENY NYELVZAVAR
  Első világháborús irodalmunkról
A MODERNSÉG ALTERNATÍVÁI
  Magyar női irodalom a 20. század első felében
AZ ESSZÉ MINT MŰFAJ ÉS TÍPUS
  Az esszéről
  Az "esszéregényről"
NEMZEDÉKPROBLÉMÁK, IRODALOMTÖRTÉNET, KRITIKA SZERB ANTAL ÉS KORTÁRSAI
  Nemzedékproblémák
  Ady-probléma
  A vázolt kérdések helye Szerb Antal magyar irodalomtörténeti és kritikai munkáiban
VÁNDORLÓ TAPASZTALAT, REGÉNYIDŐ
  Kassák Lajos: Egy ember élete
KETTŐS TOPOGRÁFIA
  Márai Sándor: Helyrajz
EGYMÁST FOLYTATÓ ÖNÉLETÍRÁSOK
  A két háború közötti magyar autobiográfia kérdéséhez
  Egy műforma beszédképessége
  "Személyesség", "formátlanság", regény
  Emlékezéspoétika és önéletírás
A NYUGAT ÉS AZ ÖNÉLETÍRÁS
KÖLTÉSZET, ÉLET, TÖRTÉNET
  Somlyó György: Önéletrajzaimból
A "SZEMÉLYES IRODALOM" MINT EPIKAI HAGYOMÁNY

---

Fülszöveg

Személyes irodalom, epikai hagyomány. Vajon van-e ellentmondás e két szempont között? Könyvemmel azt igyekszem bizonyítani, hogy nincsen, legfeljebb termékeny feszültség. Az én személyes közlései az önéletrajzi és önírás típusú megnyilatkozások körében egyszerre magánjellegű és nyilvános, saját és idegen, egyedi és közösségi dokumentumokként állnak elénk: élettörténeti narratívak, írásban megformált emlékezések, melyek az emlékeknek és egyszersmind az emlékezetnek is reprezentációi. Mindez személyes, ám ha a reprezentáció technikájáról beszélünk, akkor egyszerre túllépünk a személyesen: a prózapoétika feltételrendszere felé. Ennek létmódja pedig alapvetően történeti. Az elbeszélés hagyományvilágának esztétikai valóságában, mindenkori "használattörténetében" létesülés és folytatás, irodalmi példa és ellenbeszéd találkozik. E dinamikában az önéletírás legsajátabb egyediségei a személyiség jeleként, de az irodalmiság jeleként is működésbe lépnek. Irányok és hagyományvonalak jönnek létre, versengő és kereszteződő mintázatokkal, műfajtörténeti tekintetben egymást folytató önéletrajzokkal. Mindez idővel monolit struktúrák létrejöttéhez és gépies mintakövetéshez is vezethetne, mely az utánzás révén végképp kiküszöböli az egyediség személyiségfeltáró reménységét; az alapító szövegeket pedig visszamenőleg is megfosztja az autentikus megnyilvánítás esélyétől. Olykor talán valóban ez történik - könyvem azonban jellemzően nem ilyen szövegekkel és hagyományvonalakkal foglalkozik.

Mekis D. János

---