---

Tartalom

ELŐSZÓ

I. MUNKAJOGI ALAPFOGALMAK AZ UNIÓS JOGBAN ÉS A MAGYAR JOGHARMONIZÁCIÓBAN
1. Munkajogi alapfogalmak az Uniós jogban
1.1. A munkavállaló fogalma az uniós jogban
1.1.1. Szabad mozgás: mely munkavállalók joga?
1.1.2. Egyenlő bánásmód a munkavállalók között
1.1.3. A munkavállaló fogalma a munkafeltételek szabályozásában
1.1.4. Az ILO 198. számú Ajánlása a munkaviszony fogalmáról
1.2. Az önfoglalkoztató (self-employed) fogalma az uniós jogban
1.2.1. Önfoglalkoztatók szabad mozgáshoz való joga
1.2.2. Önfoglalkoztatók és egyenlő bánásmód
1.3. Alapfogalmi kaleidoszkóp az uniós szociális jogban
1.3.1. A sokszínű személyi hatály okai
1.3.2. A változatos személyi hatály következményei
2. A magyar jogharmonizáció fogalmi készlete
2.1. A jogharmonizáció pozitív hatása: minimális jogok
2.1.1. Az egyenlő bánásmód elvének korlátlan érvényesülése
2.1.2. Kiterjesztésre váró munkavédelem
2.1.3. Széles körű társadalombiztosítási jogok
2.1.4. A minimális jogok katalógusának váza
2.2. A munkafeltételek harmonizációjának korlátozott személyi hatálya
 2.2.1. A munkajogi irányelvek korlátozott hatása
2.2.2. A jogharmonizációs módosítások típusai és hatása
2.3. Töredékes fogalmi rendszer
2.3.1. Az alapvető munkajogi fogalmak hiánya és megjelenése
2.3.2. A munkajogi fogalmi rendszer és a polgári jog kapcsolódási pontjai
2.4. Az önfoglalkoztató nem létező fogalma
2.4.1. Terminológiai kérdések
2.4.2. Az önfoglalkoztató fogalma és a jogharmonizáció közötti összefüggés
 2.4.3. Az önfoglalkoztató ‘kreált’ fogalma
 2.4.4. Szükséges egyáltalán az önfoglalkoztató definiálása?

II. A MUNKAVISZONY FOGALMA
3. A munkaviszony fogalma az EU-tagállamokban
3.1. A munkaviszony nyugat-európai szabályozásának tendenciái a 20. században
3.2. A munkaviszony fogalma a nemzeti munkajogokban
3.2.1. A munkaviszony fogalma az angol jogban
3.2.2. A munkaviszony fogalma a francia jogban
3.2.3. A munkaviszony fogalma a német jogban
3.2.4. A munkaviszony fogalma az olasz jogban
3.2.5. A munkaviszony fogalma a spanyol munkajogban
3.2.6. A munkaviszony fogalma a svéd munkajogban
3.2.7. A munkaviszony fogalma egyes kelet-közép-európai EU-tagállamok munkajogában
3.3. A munkaviszony meghatározásának általános sajátosságai az európai munkajogokban
3.3.1. A munkaviszony meghatározásának formája
3.3.2. A minősítő jegyek vizsgálata
4. A munkaviszony fogalma a magyar munkajogban
4.1. Tipikus és atipikus munkajogviszonyok
4.1.1. A tipikus munkaviszony fogalma és normateremtő szerepe
4.1.2. Régi és új atipikus munkaviszonyok
4.1.3. A rugalmasság külső és belső forrásai
4.2. Menekülés a munkajogviszonyból polgári jogviszonyokba
4.2.1. A munkavégzésre irányuló polgári jogviszonyok népszerűségének okai
4.2.2. Az EKHO és a KATA példája
4.2.3. A pénzügypolitika és a munkajog közötti összefüggés
4.2.4. A színlelt szerződések visszaszorításának lehetséges eszközei
4.2.5. A munkavégzésre irányuló polgári jogviszonyok típusai
4.2.6. A színlelt polgári jogi megállapodások típusai
4.3. Közvetett típuskényszer
4.3.1. Típusválasztási szabadság versus típuskényszer
4.3.2. Az 1992. évi Mt. 75/A. §-ának értékelése: a jogviszony minősítésének szempontrendszere
4.3.3. A 2012. évi Mt. szűkszavú szabályai: a színlelt szerződés puszta tilalma
4.4. A munkaviszony fogalma
4.4.1. A jogviszony minősítésének okai
4.4.2. A jogviszony minősítésének korábbi eszközrendszere
4.4.3. A munkaviszony elsődleges és másodlagos minősítő jegyei
4.4.4. A minősítő jegyek értékelése
4.4.5. A munkaviszony fogalma az új Mt.-ben
4.4.6. Elsődleges minősítő jegyek
4.4.7. Másodlagos minősítő jegyek
4.5. A foglalkoztatási jogviszonyok magyar rendszerének jellemzői

III. A MUNKAJOG ÁTALAKULÓ FOGALMI RENDSZERE AZ EURÓPAI UNIÓBAN
5. A gazdaságilag függő munka problematikája az Európai Unióban
5.1. A munkaerő-piaci rugalmasság megjelenése az Európai Unió politikájában
5.2. Supiot-jelentés a munkajog jövőjéről
5.2.1. A hagyományos munkajogi szabályozás válsága
5.2.2. Trendek az önfoglalkoztatásban és jogi szabályozásában
5.2.3. Alárendeltség versus gazdasági függőség koncepciója
5.2.4. ‘Függő’ vállalkozások
5.2.5. A munkajogi védelem kiterjesztésére irányuló törekvések
5.3. Perulli-jelentés
5.4. Wim Kok-jelentés: a flexicurity előfutára
5.5. A gazdaságilag függő munka szerepe a flexicurity koncepciójában
5.5.1. A flexicurity térhódítása: Zöld Könyv a munkajog modernizációjáról
5.5.2. A flexicurity eredete: a holland és a dán modell
5.5.3. A flexicurity koncepciója a Zöld Könyvben
5.5.4. Szürke zóna a munkaviszony és az önfoglalkoztatás között
5.5.5. A rugalmas jogviszonyok káros hatásai
5.5.6. Minimális jogok katalógusa
5.5.7. A flexicurity kritikája
5.5.8. A flexicurity hatása a magyar munkajogra
5.6. A gazdaságilag függő munkavégzés szabályozásának koncepcionális kérdései

IV. A GAZDASÁGILAG FÜGGŐ MUNKAVÉGZÉS SZABÁLYOZÁSA
6. A gazdaságilag függő munkavégzés szabályozása az európai munkajogokban
6.1. A gazdaságilag függő munkavégző kategóriájának szabályozása egyes nemzeti munkajogokban
6.1.1. Az első kísérlet: gazdaságilag függő munka (parasubordinati) az olasz jogban
6.1.2. A quasi munkavállaló kategóriája a német jogban
6.1.3. A "worker" koncepciója az angol jogban
6.1.4. Az "employee shareholder" koncepciója az angol jogban
6.1.5. A gazdaságilag függő, autonóm munkavégző (Trade) kategóriája a spanyol munkajogban
6.1.6. A munkajog hatályának kiterjesztési technikái a francia jogban
6.1.7. Közbenső munkavégzői kategóriák az osztrák társadalombiztosítási és munkajogban
6.1.8. A gazdaságilag függő munka a lengyel Munka Törvénykönyve tervezetében
6.2. A gazdaságilag függő munkavégzés szabályozása Európában
6.2.1. A gazdaságilag függő munkavégzés nemzeti szabályainak közös elemei
6.2.2. A gazdaságilag függő munkavégzés szabályozásának elméleti dilemmái
7. A foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszonyok és a gazdaságilag függő munka magyar szabályozása
7.1. A munkaviszony és az önfoglalkoztatás közötti jogviszonyok elnevezése
7.2. A munkaviszonyhoz hasonló, egyéb foglalkoztatási jogviszonyok közös vonásai
7.3. A munkaviszonyhoz hasonló, egyéb foglalkoztatási jogviszonyok
7.3.1. Ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony
7.3.2. Tanulószerződés
7.3.3. Hivatásos nevelőszülői jogviszony
7.3.4. Prémiumévek program
7.3.5. Közfoglalkoztatási jogviszony
7.3.6. Segítő családtagi jogviszony
7.4. A szürke zónába sorolható speciális jogviszonyok
7.4.1. Bedolgozói (munka)jogviszony
7.4.2. Önálló kereskedelmi ügynöki jogviszony
7.4.3. Személy- vagy vagyonvédelmi tevékenységet ellátó alvállalkozó
7.5. Kísérlet a munkavállalóhoz hasonló jogállású személy szabályozására
7.6. A szürke zónába tartozó munkavégzés szabályozásának eltérő technikái

V. ÖSSZEGZÉS: A GAZDASÁGILAG FÜGGŐ MUNKA SZABÁLYOZÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON
8. A gazdaságilag függő munka szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon
8.1. Munkajogi alapfogalmak az uniós jogban
8.1.1. Egy közösségi fogalom születése
8.1.2. Az egyenlő bánásmód széles hatálya
8.1.3. Munkafeltételek: a nemzeti munkajogi fogalom alkalmazása
8.1.4. Bizonytalanság az önfoglalkoztató fogalma körül
8.1.5. Uniós és nemzeti jogi fogalmak szimbiózisa
8.2. A jogharmonizáció hatása a magyar munkajog fogalmi rendszerére
8.2.1. Munkajogi fogalmak
8.2.2. A minimális jogok katalógusa
8.3. Európai vita a gazdaságilag függő munka szabályozásáról
8.3.1. Az európai vita háttere
8.3.2. A munkajog fogalmi rendszerének válsága
8.4. A munkaviszony fogalma az európai nemzeti munkajogokban
8.4.1. A munkaviszony változó szerepe a munkajogi szabályozásban
8.4.2. A munkaviszony meghatározásának általános sajátosságai az európai munkajogokban
8.5. A munkaviszony fogalma a magyar munkajogban
8.5.1. A munkavégzésre irányuló jogviszonyok magyar rendszere
8.5.2. Menekülés a munkajogból
8.6. A gazdaságilag függő munkavégzés szabályozása az európai munkajogokban
8.7. A gazdaságilag függő munkavégzés szabályozása a magyar munkajogban
8.7.1. A gazdaságilag függő munkavégzés nevesített formái és meghiúsult általános szabálya
8.7.2. A szürke zóna szabályozásának alapkérdései

MELLÉKLETEK
Bibliográfia
Nemzetközi dokumentumok
Jogesetek jegyzéke

---

Előszó

A munkajogviszonyon kívüli, de a tiszta önfoglalkoztatásnál önállótlanabb munkavégzés munkajogi szabályozása több okból is felkeltette az érdeklődésemet. Az utóbbi években az Európai Unió szintjén és szakmai fórumokon a rugalmasság és a biztonság összefüggésében vetették fel, mit kezdjen Európa a munkajog elavult fogalmi rendszerével és ezzel összefüggésben a szürke zónának elnevezett, gazdaságilag függő munkavégzést fedő jogviszonyok csoportjával. Ennek a szakmai vitának az előzménye a közösségi jogalkotásban és az Európai Bíróság esetjogában lelhető fel, ahol a közösségi jogszabályok személyi hatályát igyekeztek tisztázni. A közösségi jog azonban mindmáig képtelen volt megnyugtatóan rendezni az uniós munkajogi szabályok széles hatályát, így a munkajogi alapfogalmak újragondolása a tagállamok, a nemzeti munkajogi jogalkotás feladata maradt.

A nemzeti jogok mozgásteréről és lehetséges modelljeiről széles körű vita bontakozott ki az Unió szintjén, amely számos dokumentumban dolgozta fel ezt a kérdést. Az uniós dokumentumok közül kiemelkedik a Supiot-jelentés és a ‘munkajogi’ Zöld Könyv. A gazdaságilag függő munkavégzéssel és ezzel együtt a munkajog fogalmi rendszervével kapcsolatos vitát erősítették egy felől a gazdasági, társadalmi folyamatok, amelyek eredményeként egyre több ember végez Európában munkát a munkaviszony és az önfoglalkoztatás határvidékén, vagyis egyik klasszikus csoportba sem fér tisztán bele az ő jogviszonyuk. A probléma tömegessé válása tehát kikényszeríti az elméleti és gyakorlati válaszokat erre a gazdaságilag függő munkavégzés által felvetett problémahalmazra. Másfelől egyre több jogrendszerben - így különösen az angol, német, olasz és spanyol munkajogban - születtek külön szabályok, külön jogi kategória a gazdaságilag függő, szürke zónában történő munkavégzésre, amely a többi tagállamban is vitát gerjesztett.

Mindeközben a magyar munkajogban is előtérbe került a rugalmasság kérdése, amelyre jó alkalmat teremtett a jogharmonizáció. Ezzel részben párhuzamosan, már a 90-es évek végétől kezdtek megjelenni olyan ‘egyéb’ foglalkoztatási jogviszonyok, amelyek lényegesen rugalmasabb szabályozást és részben alacsonyabb közterheket kínáltak, mint a munkaviszonyok. A menekülés a munkajogból jelensége szép lassan felkeltette mind a jogalkotó, mind pedig a szakmai közvélemény érdeklődését. Erről tanúskodik az Mt.-nek a színlelt szerződések ellen 2003-ban alkotott szabálya, valamint a 2005-ben rendezett II. Munkajogi Konferencia is, amely a "munkajogból menekülés" kérdéskörét tűzte napirendjére.

Az egyenlő bánásmódra vonatkozó ún. önfoglalkoztató irányelv harmonizációja során találkoztam először a dolgozat tárgyát képező problémával, pontosabban az önfoglalkoztatás definiálásának kérdéskörével. Az irányelv alkalmazása során az volt a közösségi jogi cél, hogy minél szélesebb körben, azaz a lehető legteljesebb hatállyal kerüljön átültetésre a nemzeti jogokban. Ezzel összhangban, a magyar munkajogban - részben az irányelv átvétele miatt - kialakult az önfoglalkoztatásnak egy indokolatlanul széles, szinte parttalan fogalma. Tisztázatlansága okán már akkor zavart, hogy az önfoglalkoztatás homályos gyűjtőfogalommá vált, amelybe minden foglalkoztatást szolgáló jogviszonyt belegyömöszöltek a polgári jogviszonyoktól a segítő családtagig. Mindezek alapján rendkívül érdekes, és a hazai szakirodalomban alig, ám a nyugat-európai szakirodalomban bőségesen feldolgozott, szinte slágertémának tűnt az önfoglalkoztatás és az "egyéb" foglalkoztatási jogviszonyok rendszere és szabályozása.

Attól szép és nehéz feladat a dolgozat címében jelzett kérdés vizsgálata, hogy nagyon sok oldalról lehet megközelíteni a kérdést: nemzetközi és európai uniós jog, munkajog, szociális jog, foglalkoztatáspolitika, közgazdaságtan és szociológia keveredik ebben a komplex problémakörben. A trieri munkajogi szakkönyvtárban ennek a témának legalább olyan terjedelmes a jogi, mint a közgazdaságtani irodalma, de szép számmal találni szociológiai megközelítésű könyveket is. Ezzel szemben a magyar szakirodalmi bázis lényegesen szerényebb, mivel elsősorban jogharmonizációs (irányelvek átvétele), illetve foglalkoztatáspolitikai kérdésként (pl. Flt. támogatás) vetik fel ezt a témát.

A könyv négy részből áll, amelyek az uniós jogalkotással és a magyar jogharmonizációval, az uniós szakpolitikával, a munkaviszony nemzeti munkajogi fogalmával és a gazdaságilag függő munkavégzés nemzeti szabályozásával foglalkoznak. Ugyanakkor nem térünk ki a témakör foglalkoztatáspolitikai, társadalombiztosítási, közgazdasági és szociológiai összefüggéseire, valamint a tiszta önfoglalkoztatás vizsgálatára sem. Valamennyi fejezetben két alapvető kérdést vizsgálok: a fogalmi rendszert és az abba illeszkedő fogalmak definiálását, illetve az így létrejövő munkavégzési kategóriákhoz a munkavállalót megillető jogok megfelelő katalógusának megalkotását. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatánál magyar és külföldi szakirodalmakat, közösségi és nemzeti jogszabályokat dolgoztam fel.

Munkám elkészítéséhez számos kollégám és persze családtagjaim önzetlen segítségére is szükségem volt. Külön köszönettel tartozom Bankó Zoltán, Dudás Katalin, Gellérné Lukács Éva, Horváth István, Hős Nikolett, Kenderes György, Kiss György, Kártyás Gábor, Sylvaine Laloum, Pierra Loi, Petrovics Zoltán és Jeremias Prassl ötleteiért. Továbbá nem tudtam volna ezt a munkát elvégezni a trieri (IAAEG) és a firenzei (EUI) könyvtárak fantasztikus adatbázisai nélkül. Éppen ezért hálás köszönettel tartozom korábbi és jelenlegi munkahelyeimnek, az ELTE és a PPKE jogi karainak, hogy anyagi támogatásukkal lehetővé tették külföldi kutatásaimat, valamint a European University Institute-nak, hogy visiting fellow-ként fél évet kutathattam a fiesolei intézetben.

2013. augusztus
a szerző

---