Iskolatörténeti adattár
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELSŐ KÖTET
Előszó
Azon művek czimjegyzéke, melyekből az iskolatörténeti regeszták gyüjtettek
A ref. fő- és középiskolákra vonatkozó, teljes szövegben nyomtatásban megjelent okiratok regesztái. 1522-1905
Betüsoros hely-, név- és tárgymutató
MÁSODIK KÖTET
A wittenbergi akadémián járt magyar tanulók társaságának anyakönyve 1555-1608
A debreczeni református főiskola törvényei s az ezeket aláirt tanulók névsora
I. Törvények 1657-ből
II. A törvényeknek aláirt tanulók névsora 1588-1792
III. A törvényeket aláirt, de az iskolán kivül lakó tanulók névsora 1753-1792
Komáromi Ábrahám István komáromi iskolaigazgató bizonyítványa Komáromi Csipkés György tanulmányi előmeneteléről, melylyel őt felsőbb iskolákra ajánlja. 1646 junius 12.
Kocsi János tiszántúli püspök a zilahi iskolában három évig szorgalmasan rektoroskodott Baczoni Mátét, aki külföldi akadémiákra indul, ezek tanárainak ajánlja. 1706 május 17.
Hely- és névmutató
Előszó
Annak a nagyfontosságú szerepnek, eseményekben gazdag története, melyet magyar református közoktatásunk, hazánk kulturális fejlődésére négyszázadon keresztül gyakorolt, még mindig nincs kimerítően feltárva, pedig az állami mindenhatóság után rohanó anyagias korunk előtt, megszivlelésre méltó példákat tár fel előttünk, annyi küzdéssel és szenvedéssel, valamint dicsőséggel teljes küzdelmes multunk. Igaz ugyan, hogy-a millénium alkalmából középiskoláink történetét szakférfiak megirták, de épen ezek hívják fel az érdeklődők figyelmét arra, hogy azoknak hézagait töltsük ki, s tegyük közzé mindazt, ami tanubizonysága tanító egyházunk azon kiváló sajátságának, mellyel a közoktatás és művelődés ügyét mindenkor felkarolta. És ha ezen iskolatörténeti emlékeket összegyűjthetjük, s Adattár-unkban közzétehetjük, míg egyrészről szép emlékoszlopokat állítunk fel velük multunkról, addig másrészről mindmegannyi emlékeztető jel lesz az, annak igazolására, hogy mily kiváló szolgálatot teljesítettek iskoláink mindenkor, hazánk közoktatásügyének előbbrevitelében.
Érezte ennek szükségét tanáregyesületünk, s midőn dr. Imre Sándor tagtársunk az 1904. évi pápai közgyülésen az iskolatörténeti adatok összegyüjtését és kiadását indítványozta, megbízta indítványozót, hogy javaslatát indokaival együtt terjessze a központi igazgatóság elé, egyben kimondta, hogy az eszmét elvben helyesli, s azt a következő közgyülésen érdemileg tárgyalni fogja. Az 1905. évi budapesti közgyülés azután 13. jegyzőkönyvi száma alatt elhatározta egy Iskolatörténeti Adattár kiadását s elrendelte, hogy annak első kötetébe a református fő- és középiskolák történetére vonatkozólag, nyomtatásban eddig szétszórva megjelent okiratok regesztái gyüjtessenek össze, s hogy ez a munka minél előbb elkészülhessen: Balogh Ferencz, Váró Ferencz, dr. Török István, Zsoldos Benő, Kis Ernő, Borsos István, dr. Imre Sándor, Bernáth Lajos, Marton Sándor, dr. Pruzsinszky Pál, dr. Barcsa János, Révész Kálmán, Thury Etele és Pokoly József tagokból álló bizottságot választott és megbizta a központi igazgatóságot, hogy nevezett tagtársakat egyenként kérje fel, mely folyóiratokat, tudományos gyűjteményeket hajlandók a regeszták összeállítása végett gondosan feldolgozni. Fájdalommal kell megemlítenem, hogy Balogh Ferencz, dr. Imre Sándor, Pokoly József, dr. Pruzsinszky Pál, Révész Kálmán, Zsoldos Benő és Váró Ferencz más téren való elfoglaltságuk miatt a regeszták gyűjtésében nem vehettek részt. Midőn tehát a központi igazgatóság az Iskolatörténeti Adattár szerkesztését csekélységemre bízta, arra törekedtem, hogy új erőket nyerjek meg a munkára az elveszített munkatársak helyett, s így sikerült azután Bodrogi János, Csutak Vilmos, dr. Dékáni Kálmán, Fazakas József, Fóris Miklós és dr. Kristóf György tagtársakat, az ügy érdekében, az erdélyi iskolák történetére vonatkozólag közzétett anyag, összegyűjtésére megnyerni, melyért fogadják ők is, a többi munkatársakkal együtt, hálás köszönetemet.
A munkatársak ajánlkozása után szétosztottuk azon műveket, amelyekből reményltük, hogy bennük tárgyunkra vonatkozólag valamit találunk és összeállítottunk azokról egy jegyzéket, melyet a VI. lapon ide is felvettünk, hogy a kutató láthassa, mit talál itt együtt. Nem állítjuk, hogy másutt, mint ezen jegyzékben összeírt művekben, nem jelentek meg iskoláink történetére vonatkozó okiratok; nem áltatjuk magunkat azzal sem, hogy gyűjteményünk teljes, de igyekeztünk lehetőleg mindent felkutatni és felkerestük mindazt, amiről csak gondoltuk, hogy találunk bennük valamit, jegyzékünket azonban teljesebbé nem tehettük.
Minden munkatárs, az általa gyűjtött regesztákat egy külön lapra irta, melyen legelől áll a keltezés, azután az okirat rövid tartalma, majd a közlés helye, a munka kötet-, vagy év- és lapszáma, végül a gyűjtő neve. Ezt azért kellett minden egyes adatnál felvenni, mert fizikai lehetetlenség volt, a szerkesztőnek minden egyes regeszta hitelességét megállapítani, s szükség volt rá, hogy mindenki maga viselje a felelősséget a saját regesztáiért. És daczára annak, hogy a beküldött anyagot gondosan áttanulmányoztam és abból többet félre tettem, mint amennyit itt kiadunk, mert megállapítható volt, hogy azok nem fő- és középiskoláink történetére vonatkoznak, mégis maradtak ebben olyan regeszták, amelyek nem okiratok rövid kivonatai, hanem életrajzokra utalnak, mint amelyekben egyes iskoláink történetére vonatkozó adatok olvashatók. Mentse ki hát felvételüket ezen körülmény. Bizonyára lesznek sokan, akik hálásak lesznek érte.
Az Iskolatörténeti Adattár következő füzeteibe, a nyomtatásban még eddig meg nem jelent anya- és jegyzőkönyvek, eredeti levelezések, adomány- és alapító-oklevelek, tantervek, törvények, szóval fő- és középiskoláink szellemi és anyagi életére vonatkozó mindennemű emlékek publikáczióját vettük fel. Minden adatot az eredeti nyelven közlünk, hogy gyüjteményünknek forrásmunkai értékét biztosítsuk. Kérem azért az igen tisztelt munkatárs urakat, hogy közlésre szánt közleményeiket a diplomatika kívánalmai szerint, a rövidítések, jelek megfejtésével, az értelemnek megfelelő pontozással, a XVII. századon inneni magyar nyelvü vonatkozásuakat mai helyesírással, tehát nem betüszerinti másolatban, küldjék be czimemre Pápára.
Nagy munkára vállalkoztunk: felkutatni mindazt, ami fényt és dicsőséget vet református közoktatásunk múltjára. De ne csüggedjünk el. Tárjuk fel levéltáraink ajtajait és hozzuk napfényre azokból négyszázadra visszamutató iskoláink megismerésére mindazt, amivel azok hazánk művelődésére, oly hosszú időn keresztül irányító befolyást gyakoroltak. Gyűjtsük össze, s adjuk ki egymásután emlékeinket, szedjük össze maradékainkat, nehogy örökre megsemmisüljenek azok, s Kátó szavai szerint, ez által is homályosabb legyen a múlt, sivárabb a jelen és kétesebb a jövő, mert nagy erkölcsi és művelődéstörténeti igazságokra tanítják majdan azok, az elfogulatlan olvasót. Ezenkívül az a czél is vezéreljen bennünket, hogy amink van, azt gyűjtsük össze és adjuk ki magunk, mert így lassanként majd együtt lesznek az első sorban minket érdeklő adatok, s velük egy hatalmas emlékoszlopot állíthatunk fel, mely a maga némaságában is, csengő hangon beszél, iskoláinknak tettekben gazdag fényes múltjáról.
Almádi, 1906 augusztus 21.
Thury Etele