Kivonat a "Községi Közlöny" pályázatának eldöntésére felkért bíráló bizottság jelentéséből.

"Egy község útja a boldogulás felé." A czime első pillanatra sejteti, hogy a szerző nem valamely különleges szakkérdés fejtegetését tüzte ki czéljául, hanem a község életét a maga egészében kivánta rajzolni úgy, hogy a kép minden irányban példagyanánt szolgálhasson.

Ezt a feladatát a szerző ritka ismerettel, odaadó tárgyszeretettel, s feltűnő irói tehetséggel oldotta meg.

Konczepcziójának központja a községi jegyző, s azt irja meg: milyennek kell lennie a jegyzőnek az irodában és az életben, hogy a községet a boldogulás útján vezesse előre.

Szerző figyelmét semmi sem kerüli el, ami fejtegetése köréhez tartozik. Jellemzi a népet, melynek a jegyző vezetője, ismerteti a feladatokat, melyeket a hivatal s az élet szabnak a jegyző elé, felsorolja a módokat, melyek a lakosság szellemi mivelődésének és anyagi jólétének előmozdítására s a népnek a titkon terjedő téveszméktől való megóvására kinálkoznak.

Előadása mindvégig élvezetes, gyakran megkapó s minden részletében finom izlésű, müvelt lelkű iróra valló. E mellett tanuskodik fenkölt felfogása, választékos, emelkedett, a tárgyhoz simuló nyelvezete.

S a munka nemcsak tárgya, irodalmi értéke által legelső, hanem terjedelmére nézve is, ami lehetővé tette, hogy a szerző a rendkívül gazdag tárgy mellett is kerek egészet tudott alkotni.

Ez a munka oly szép sikert jelent, hogy emellett a pályázat numerikus eredménye teljesen eltünik. A pályamü a biráló bizottságra a lehető legjobb benyomást tette, ugy hogy a birálat eredménye nem lehetett kétséges.

A bíráló bizottsága 200 koronás pályadijat egyhangulag a 9. számú, "Egy község útja a boldogulás felé" czimet viselő munkának itélte oda, melynek jeligéje: "Az érdemel csak életet, szabadságot, ki azt naponta meghóditni kényte1en" (Göthe.)

Egyuttal indíttatva érezte magát a bizottság ama véleményének is kifejezést adni, hogy a pályanyertes mű a "Községi Közlöny"-ben való közzététel mellett a külön füzetben való kiadásra s minél szélesebb körben való terjesztésre is érdemes volna.

Nem dicsekvéskép idézem a biráló bízottság jelentésének szerény munkámra vonatkozó részét, hanem ezzel annak könyvalakban történt kiadását kivánom igazolni. - Ha a biráló bizottság, - élén Széll Ignácz államtitkár úr Ő méltóságával, - pályamunkámat füzetben leendő kiadatásra s minél szélesebb körben való terjesztésre érdemesnek találta, - úgy kell, hogy annak becse legyen, s mulasztást követnék el, ha azzal szegény közigazgatási irodalmunkat nem gyarapitanám. -

Kötelességet véltem tehát teljesiteni jelen füzet kiadásával. -

A könyv szíves fogadtatása elé pedig teljes bizalommal nézek, mert tudom, hogy olvasóinak zömét a közigazgatási tisztviselők, különösen a községi jegyzői kar tagjai képezik, kiknek országa az én országom. - Velök egy uton járok, egy czélért harczolok. Czélunk szent, mert az nem más, mint édes Magyar hazánk nagyságának, fényének emelése, népének boldogítása.

E küzdelemhez csak egy fegyverünk van, de nehéz es hatalmas, mert neve: a becsületes munka, s karunk eleg erős e nehéz fegyver hordozására s emelésére, mert izmainkat megedzette a hazaszeretet. -

Kis-Kér, 1897 évi april hó 19-én.
Maár József.