Cankar ma több, mint 30 nyelven olvasható szerte a világban. A szlovén irodalom alkotói közül, Prešeren mellett, leginkább őt fordították idegen nyelvekre, legnagyobb számban csehre, szlovákra, szerbhorvátra, oroszra, németre. Legkorábban is ezekre a nyelvekre kezdték fordítani, 1900 és 1904 között.

...

Pávelt érdeklődése a Hunyadiaknak a délszláv dalokban és a szlovén néphagyományban élő alakja iránt mélyebb szakmai kutatásokra indította; arra az útra volt kiváncsi, melyen Mátyás alakja eljutott a szlovén népdalokba. Kutatási eredményei rokonságot mutatnak S. Rutar, G. Krek, D. Trstenjak s más, a XIX. század második felében alkotó tudósok mitológiai elméletével, mellyel a szlovén népköltés különféle hőseinek filológiai eredetét magyarázták.

A Mátyás motívum iránti érdeklődés, mely Pávelt feltehetően a Mihaszna Markó kiválasztásában vezette, nem az egyedüli ösztönzés. A két Cankar-regényt tartalmazó kötet bevezetőjében az írót bemutatva, a legnagyobb szlovén, sőt, jugoszláv elbeszélőnek nevezi, ezen túl a legjobb szláv klasszikusok közé sorolja, Dosztojevszkij, Turgenyev, Goncsarov, Tolsztoj, Csehov, Gorkij mellé helyezi. Ami a magyar írókkal való összevetést illeti: Cankar szerepét éppolyan forradalmi jelentőségűnek ítéli, mint amilyen a költő Ady Endréé volt a kor magyar irodalmában.

...

Mátyás figurájától eltekintve, Pávelt vonzotta az a mód is, ahogy Cankar beépítette regényébe a folklórmotívumokat. Vonzotta az elbeszélés egyszerűsége, s az alakok reflexiókkal, álommal, fantáziával átszőtt ábrázolása. Pávelt ezt "a néphagyomány modern feldolgozásának" nevezi. Maga Cankar azt állította, hogy meg akarta mutatni: "... hogyan íródik manapság a nemzeti nyelv, és hogy minden elképzelést tiszta, egyszerű formába lehet öltöztetni."

Aztán ott van még Markó alakja is! Vidám és egyben szomorú történet életútjáról, tele komolysággal, tréfával, szatírával. A monda Mihaszna Markóját nyugtalan szelleme hajtja el hazulról. Vidám cimboráival elprédálja apja birtokát, s csavargásai közben találkozik egy aggastyánnal, aki azokról a boldog időkről ábrándozik, mikor még Mátyás király uralkodott. "Azokban az időkben nem volt adó és katonaság, egy évben kétszer termett a föld, soha nem verte el a jég, nem volt se aszály, se árvíz..." És Markó szívében nagy vágy ébred, kívánság, hogy bár térnének vissza ezek az idők. Hinni kezd benne, hogy Mátyás király nem halt meg; nekiindul hát a világnak, hogy megkeresse őt és visszaadja a népnek, hiszen már oly régóta vágyik a boldogság és igazság után.

Pável úgy véli, hogy Markó figurája mesterien megrajzolt, kifejezi a nemzet ezeréves álmát, nyugtalan és lebírhatatlan kívánságát a jobb és a szebb élet után, vágyakozását a boldogságra és igazságra. "És én - folytatja, ezután - aki Markó családjából születtem, fordítás közben is nem egyszer zakatoló, ujjongó-busongó szívvel ismertem benne legközelebbi és legkedvesebb atyámfiára". Ez a személyes azonosulás Markóval lehetett a döntő mozzanat a regény megválasztásában, ez hozta oly közel Pável számára ezt a nosztalgikus történetet.

...

Pável ötven évvel ezelőtti fordítása csaknem érintetlenül kerül az olvasók kezébe, eltekintve néhány apró alaktani és helyesírási változtatástól. Pável nyelvezetének ma már kissé régies a hangzása, de Cankar esetében ez az árnyalatnyi archaizálás inkább erénynek számít. Fordításának értékeit ma éppúgy el kell ismernünk, mint ahogy annak idején számos bírálója tette. Megállapították, hogy munkája nyomán mélyen átélt alkotás született, hogy Cankar művének magas szintre emelt népi beszédét Pável Ágoston szuggesztív alkotóerővel ültette át magyarra, híven követve az író gondolatait, stílusát és szövegének ritmikáját. A fordító születésének 100. évfordulója alkalmából a Mihaszna Markó új kiadást él meg, kétnyelvűt. Abban a meggyőződésben készült ez a kiadvány, hogy Cankarnak az életbe, a szabadságba és a jövendőbe vetett hittel átszőtt műve a mai olvasókhoz is szól.