---

Tartalom

ELSŐ KÖNYV: KRISZTUS JÓ HÍRE

1. ORSZÁG ÉS EGYHÁZ
2. SZERETET ÉS SZENTHÁROMSÁG
3. SZERET-E MINDEN EMBERT AZ ISTEN?
4. SZERETET ÉS MEGHÍVÁS
5. SZERETET ÉS KIVÁLASZTÁS
6. SZERETET ÉS GONDOSKODÁS
7. SZERETET ÉS ELŐRERENDELÉS
8. AZ ISTENI AKARAT MŰKÖDÉSE BENNÜNK
9. A SZEMÉLYVÁLOGATÁS ÉS A KÜLÖNBSÉGTEVÉS IDEGEN A SZERETETTŐL
10. MIRE IRÁNYUL ISTEN AKARATA?
11. AZ ÖRÖMHÍR
12. AZ ÍGÉRET
13. AZ ÖRÖKSÉG
14. A REMÉNY

MÁSODIK KÖNYV: KRISZTUS TÖRVÉNYE

15. A MÓZESI ÉS A JÉZUSI TÖRVÉNY
16. PÁLFORDULÁS, AVAGY A JÉZUSI TÖRVÉNY ÉRVÉNYESÍTŐJE
17. A KÖRÜLMETÉLÉS ÉS A JERUZSÁLEMI ZSINAT
18. A MÓZESI HAGYOMÁNYOK ÉS A JERUZSÁLEMI ZSINAT
19. HELYZETKÉP HÚSZ ÉVVEL A FELTÁMADÁS UTÁN
20. KÖRÜLMETÉLÉS
21. ÉTEL- ÉS EGYÉB OBSZERVANCIÁK
22. HARC A TÖRVÉNY CSELEKEDETEI ELLEN
23. A GALATA LEVÉL A TÖRVÉNY ELLEN ÉS MELLETT
24. A HÁROM NAGY LEVÉL A TÖRVÉNY ELLEN ÉS MELLETT
25. A RÓMAI FOGSÁG LEVELEI
26. ŐSEGYHÁZI KRITIKA
27. A "PÁLI TANÍTÁST" JELÖLŐ KIFEJEZÉSKÉSZLET

HARMADIK KÖNYV: KRISZTUS KERESZTJE

28. A KERESZTHALÁL TÉNYE
29. A PÁL ELŐTTI GOLGOTA-ÉRTELMEZÉS
30. A KERESZTHALÁL OKA
31. AZ ATYA MOTÍVUMAI
32. A FIÚ MOTÍVUMAI
33. A KERESZTHALÁL CÉLJA
34. AZ EMBERISÉG EGYETEMES BŰNÁLLAPOTA
35. AZ ÁTEREDŐ BŰN
36. AZ ÁTEREDŐ BŰN EREJE KRISZTUS ELŐTT ÉS UTÁN
37. A GOLGOTA KIMENTI AZ EMBERT
38. ÁTEREDŐ ÉS HAGYOMÁNYOS ISTENNEKTETSZÉS
39. A CSELEKEDETEK DICSÉRETE
40. MEGMENTÉS
41. MEGVÁLTÁS
42. ÚJ TEREMTÉS
43. A KOZMOSZ ÉS AZ EMBERALATTI VILÁG ÜDVÖZÜLÉSE
44. ÖSSZEBÉKÍTÉS
45. NEM HARAGRA RENDELT MINKET AZ ISTEN!
46. AJÁNDÉK - KEGYELMEZÉSBŐL
47. MI INDÍTJA ISTENT AJÁNDÉKOZÁSRA?
48. A KHARISZ MAGYARRA FORDÍTÁSÁNAK KIS TÖRTÉNETE
49. A PÁLI SZÓTÉRIOLÓGIA

NEGYEDIK KÖNYV: KRISZTUS HŰSÉGE

50. BIRTOKOS ESETET TALÁLUNK MELLETTE
51. ELÖLJÁRÓ KÖTI ISTENHEZ/JÉZUSHOZ
52. BIRTOKOS ESET KÖTI ISTENHEZ/JÉZUSHOZ
53. EREDMÉNYEINK PRÓBÁJA
54. JÉZUS HŰSÉGE - BIRTOKVISZONY NÉLKÜL
55. A JÉZUSI HŰSÉG
56. ISTEN HŰSÉGE - IGEI ÉS MELLÉKNÉVI ALAKKAL
57. HITÜNK TÁRGYA
58. HITÜNK MEGMENTŐ EREJE
59. CSELEKEDETEKBEN KIBONTAKOZÓ HITÜNK
60. HIT ÉS TUDÁS
61. HIT ÉS KINYILATKOZTATÁS
62. KINYILATKOZTATÁS ÉS BÖLCSESSÉG
63. HIT ÉS ÉSZ
64. HIT ÉS BIZALOM
65. HIT ÉS AJÁNDÉK
66. HIT ÉS MEGGYŐZŐDÉS

ÖTÖDIK KÖNYV: KRISZTUS LELKE

67. ERŐT ÉS ÉLETET ADÓ LÉLEK
68. A VIZSGÁLÓ-KUTATÓ ÉRTELEM LELKE
69. A HASZNÁLNI AKARÁS, A SZOLGÁLÁS LELKE
70. A TEVÉKENY SZERETET LELKE
71. AZ ELVISELŐ SZERETET LELKE
72. LÉTAZONOSSÁGBA KERÜLÜNK A SZENTLÉLEKKEL
73. A LÉLEK BENNÜNK, VAGY MI A LÉLEKBEN?
74. A LÉLEK MUNKÁJA BENNÜNK
75. A LÉLEK IMÁDKOZIK BENNÜNK
76. NAGYBETŰS ÉS KISBETŰS PNEUMA
77. SÁTÁNI PNEUMÁK
78. AZ EMBERI PNEUMA
79. A SZENTHÁROMSÁGI PNEUMA

HATODIK KÖNYV: ERÉNY-E AZ ENGEDELMESSÉG?

80. AZ ENGEDELMESSÉG FOGALMA
81. A MEGGYŐZŐDÉS AVAGY AZ ENGEDETLENSÉG ORSZÁGA
82. AZ ENGEDELMESSÉG-ALÁRENDELŐDÉS JÉZUS AJKÁN
83. PÁLI ALAPÁLLÁS: VANNAK FELSŐBBSÉGEK
84. ENGEDELMESSÉG A CSALÁDBAN
85. ENGEDELMESSÉG A TÁRSADALOMBAN
86. ENGEDELMESSÉG AZ ÁLLAMHATALOMNAK
87. ENGEDELMESSÉG AZ EGYHÁZBAN
88. ÍGÉRSZ-E ENGEDELMESSÉGET NEKEM ÉS UTÓDAIMNAK?
89. TERMINOLÓGIÁT TISZTÁZÁS

HETEDIK KÖNYV: EGYETLEN SZÖVETSÉG?

90. SZÖVETSÉGBEN LEHETÜNK ISTENNEL?
91. VERTIKÁLIS ÉS HORIZONTÁLIS SZÖVETSÉG
92. A HORIZONTÁLIS SZÖVETSÉG SZEMÉLYEI
93. NEM AKARTA ELTÖRÖLNI A TÓRÁT
94. PRÓFÉTAI NÉPET NEVELT
95. KIKTŐL VÉTETIK EL AZ ISTEN ORSZÁGA?
96. AZ EGYHÁZ - SZÖVETSÉG A SZÖVETSÉGEN BELÜL
97. KÉT SZÖVETSÉGGONDOT NEM ISMERŐ SZERZŐ
98. HA NEM ÚGY TÖRTÉNTEK VOLNA A DOLGOK
99. A ZSIDÓKERESZTÉNY SZÉLSŐJOBB GALÁCIÁBA LÁTOGAT
100. A LÁTOGATÁS SZÖVETSÉGTEOLÓGIAI KÖVETKEZMÉNYEI
101. ÚJ SZÖVETSÉG AZ ÉN VÉREMBEN
102. SZŰZET MEGŐRZÉS KORINTUSBAN
103. MEGSZÜLETIK A TERMINOLÓGIA IS
104. UGYANAZ IRGALMAS VÁLTOZATBAN
105. A GYŐZTES EGYHÁZ
106. A JÉZUSI ÉS PÁLI SZÖVETSÉGTAN
107. A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉL
108. AZ APOSTOLI ATYÁKTÓL A KONSTANTINI FORDULATIG
109. BARNABÁS LEVELE
110. JÉZUSI HANGMEGÜTÉS A 2. SZÁZAD KÖZEPÉN: SZ. JUSZTINOSZ VÉRTANÚ
111. SZÖVETSÉGTEOLÓGIAI TANULSÁGOK
112. A BOKOR ÉS A SZÖVETSÉG

---

Előszó

Aki Istenről beszél, attól elvárják, hogy az ember érdekében, az ember javára beszéljen Róla. A vallások Istenről beszélnek. Az ember érdekében, az ember javára beszélnek-e a vallások Istenről?

Aki söprűt vesz a kezébe, annak illik először saját háza előtt söpörnie. A keresztény vallásban születtem, katolikusnak. Ma is abba tartozom. A keresztény vallás s ezen belül a katolikus hitvallás az ember érdekében és javára tanítja-e azt, amit tanít? Mindenekelőtt ezt kell megkérdeznem.

Ki tanít az ember érdekében s annak javára? Az, aki nem akar senkinek sem kiváltságokat biztosítani. Az, aki nem tesz hátrányos megkülönböztetéseket egyetlen ember, embercsoport kárára sem. Isten nem személyválogató, az ember se legyen személyválogató, ha jót akar magának Istenétől. Az Újszövetségben hat ízben találkozunk a "személyválogatás" (proszópolémpszisz) szócsaládjával, [ApCsel 10,34; Róm 2,11; Ef 6,9; Kol 3, 25; Jak 2,1.9] melynek szavai eddigelé a kereszténység előtti és a Biblián kívüli görög nyelvben nem találhatók. Jó volt az indulásunk.

A folytatás már kevésbé volt jó, mert kétezer esztendős történetünk végeredménye, hogy a keresztény valláshoz tartozók adják a kiváltságos szituációban lévők döntő többségét. Vitatható, hogy ez mennyire következménye a kereszténység által felnevelt társadalmak rátermettségének. De nem vitatható, hogy jelen kiváltságaink birtokába tömeggyilkosságok révén jutottunk, e kiváltságok megszerzése és megtartása érdekében folytatott háborúkkal.

E keresztény kultúrkört az Egyház nevelte, s ez az Egyház arra a Jézusra hivatkozik, aki Isten Országáról beszélt, melynek alkotmányát az emberiség közös kincseként számon tartott aranyszabály adja: Ne tedd embertársadnak, amit nem kívánsz magadnak! A keresztény kultúrkörnek és nevelőjének, az Egyháznak maradéktalanul vissza kell találnia önnön eredetéhez, a kiváltságokat nem ismerő jézusi Ország gondolatához. Ezt kívánja tőle mindenekelőtt jézusi eredete. De ezt kívánja az a keresztény kultúrkörön belül megszületett felvilágosodás is, amely nem kevés esetben agnósztikusoktól és ateistáktól megfogalmazva írta a legújabb kor egére az ember örök (és egyúttal jézusi) eszményeit: a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget. Ezt kívánja tőle végezetül a jelen is, amelyben kultúrkörünkön túlmenően is egyre nyilvánvalóbb és egyre kívánatosabb a gondolkodó és felelős ember számára az az étosz, hogy minden ember számára biztosítanunk kell az emberhez méltó élet feltételeit, hogy minden ember odaférhessen az élet asztalához.

Jézus a világ világosságának, a föld sójának akarta a maga tanítványait. Ezek mai megfelelői, az Egyház tagjai - summás ítélettel - aligha tekinthetők annak. Sőt, nem egyszer a világ világosabb az Egyháznál, pl. ha a felvilágosodásra és a korabeli (s nem ritkán mai is) egyházi tekintélyelvűségre gondolunk. S ami nagyobb baj: nem is tudjuk feltétlenül, hogy már eléggé régen nem vagyunk se világosság, se só.

Hol s mikor vétettük el a csilingelést? Azt hiszem, nagyon korán. "Övéi nem fogadták be" - mondja a szeretett tanítvány Jézusról. [Jn 1,11] Ítéletmondás nélkül - nem elítélésről beszélek - nem jutunk előre. Feltétlen feltétele ez annak a metanoiának, amely nélkül az Isten Országa nem lehetséges. A páli teológiáról beszélni kívánó jelen munkám nem kevesebbet tesz kérdésbe, mint azt, hogy nem vétette-e el már maga Pál is a kezdet kezdetén a csilingelést.

Köszönetet mondok Bokor-beli testvéreimnek, hogy az elmúlt évtizedek során segítettek keresni a választ a fenti kérdésre. Még inkább kifejezem hálámat azok iránt, akik segítettek a folyamatosan megszülető válaszok gépelésében és terjesztésében az elmúlt nehéz és veszélyes időkben, most pedig ugyancsak áldozatos segítségükkel lehetővé teszik, hogy ez a munka nyomtatásban is napvilágot láthasson.

Kelt Óbudavárott, 1994 augusztusában.
A szerző

---