---

Tartalom

GAZDASÁG- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK
László Péter Sándor: Hadiút volt-e a "Nagy Selyemút?"
Makó Pál és Tóth Evelin: Aknaszlatina - a sókristály kincsének lelőhelye Kárpátalján
Balogh Ildikó: Turulmadár, vereckei emlékmű (Kárpátalja művészettörténeti emlékei 1896-ból és azok későbbi sorsa)
Pápay Boróka-Tímea: Nagyvárad az 1896-os millenniumi ünnepség vetületében
Blénesi Enikő: A millenniumi ünnepségek és a székelyudvarhelyi kisiparosság helyzete
Köváry Gyöngyi: A Vígszínház és az átalakuló magyar színjátszás (1896-1900)
Szöllősi János: A Ferenc József híd genezise. Hídavatás 1896-ban
Kovács Áron: Közlekedés mint fejlődés záloga - Magyarország közlekedéstörténelmi áttekintése az 1880-1910 közötti időszakról
Frisnyák Zsuzsa: A vasút fénykora. Az ipari forradalom csúcspontja Magyarországon

MILLENNIUMI ARCKÉPEK
Lanstyák Enikő: Fadrusz János, a dualizmus korának szobrásza
Marczell Erika: Szinnyei József
Vass Szabina és Dolinai Zsuzsanna: Janka Sándor és Lehoczky Tivadar a millennium megszervezésében betöltött szerepe. Millenniumi alkotások
Bihari Csaba: Janka Sándor, a millenniumi megemlékezések kezdeményezője
Tőtös Áron és Nagy Erzsébet: Daday József nagyváradi műlakatos és toronyórás (A céhes ipartól a gépiparig)
Tot Mária Terézia és Kazinczy Szilveszter: Dudás Gyula életműve, munkássága és az általa szerkesztett Bács-Bodrog Vármegye egyetemes Monográfiájának keletkezése
Berencsik Szabolcs: Benczúr Gyula festőművész életművének szerepe a XIX. század utolsó harmadának történelmi szellemébe
Rudolf Mihály: Magyar Millenniumi Építész Géniuszok

---

Előszó

Kedves Olvasó!

Immáron tizenkét esztendeje hagyomány, hogy Alapítványunk megrendezi nyári egyetemét valamely elszakított, magyarlakta országrészben. Az is hagyomány, hogy a részt vevő fiatalok pályaműveket adnak be az adott nyári egyetem témakörében, mint ahogy az is, hogy a pályaműveket egy kis kötetben kiadjuk.

A 2012. évi nyári találkozó dolgozatai kaptak helyet e kötetben. A helyszín Lendva, a három éves "A magyar ipari és technológiai forradalom" elnevezésű nyári egyetem sorozat utolsó állomása. Vendvidék, vagy más néven a Muraköz eddig még nem adott helyt rendezvényeinknek, pedig szépségével, csekély számú, de annál színesebb hagyományokkal rendelkező magyar lakosságával erre nagyon is rászolgál.

Ha nemzetpolitikát emlegetnek a televízióban, vagy újságban, elsősorban Erdély, Felvidék kerül szóba. Szlovéniáról ritkán esik szó. Ennek több oka is van. Egyik a fent említett kicsiny lélekszám, másik pedig az itt élő kisebbségi sorban élők relatíve jó politikai - gazdasági helyzete. Még a kicsiny Szlovéniában is elenyésző számúnak tekinthető magyarságnak - az isztriai olasz kisebbség mellett - alanyi jogon képviselői hely jár a ljubljanai parlamentben, a szlovén állam pedig támogatja a kisebbségi intézményeket. Így a mindenkori magyar közvélemény nyugodtan hátradől és legyint, itt minden rendben. Valóban rendben van azonban minden? Valóban rendben van, hogy a vendvidéki magyarság száma évről évre zsugorodik?

A Muraköz - ellentétben az iparosodott és gazdag Felvidékkel - a Magyar Királyság egy eldugott kis szeglete volt, két megye, Vas és Zala osztozkodott rajta, városias települése csak a határmenti Muraszombat volt. Az első világháborút követő zavaros időkben tiszavirág életű függetlenséget is élvezett, majd a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a későbbi Jugoszláviához, majd ennek felbomlása után Szlovéniához került. A Muraközben élők békés, szorgalmas emberek, a magyarok mellett a már száz esztendeje is többségben lévő vend (szlovén) lakosság mindig hűséges volt a Magyar Királysághoz, és a vidék uraihoz, mindenekelőtt az Esterházy hercegekhez, Batthyány grófokhoz.

Kérem, olvassák szeretettel a következő oldalakat, ahol a Muraköz mellett Erdély, Felvidék, Kárpátalja, a Bácska és a valaha volt büszke Magyar Királyság valamennyi tája megjelenik egy-egy ott született és világhírűvé vált hazánkfia, egy-egy nevezetes város, vagy híres találmány, esetleg ipari emlék képében 1896-ból, a millennium évéből, mely évet Zala György, Lendva szülöttje is emlékezetessé tett a magyar honfoglaló hősök megörökítésével.

Ne felejtsük el, ez a nemzet, ez a haza messze számarányán túl adott a nagyvilágnak kiművelt emberfőket. Egyesek idehaza váltak naggyá, mások messzi földre vitték tudásukat és vele Magyarországot is. Mi, utódaik munkálkodjunk úgy, hogy méltók legyünk hozzájuk.

Kellemes olvasást kívánok.

Tisztelettel: Dr. Kopp Kristóf,
a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány kuratóriumának elnöke

---