Ligeti Ernő
A néger hősszerelmes
TARTALOM, UTÓSZÓ
Tartalom
I. FEJEZET. AZ AFRIKAI FEHÉR VARÁZSLÓ
II. FEJEZET. KITÉPETT SARJAK
III. FEJEZET. IFJÚKOR
IV. FEJEZET. LONDONBAN
V. FEJEZET. A CSAVARGÓ
VI. FEJEZET. AZ ELSŐ SIKER
VII. FEJEZET. ISMÉT AMERIKÁBAN
VIII. FEJEZET. ISMÉT ELÖLRŐL
IX. FEJEZET. "YOUR HAND, DESDEMONA"
X. FEJEZET. UJABB HÖLGY A LÁTHATÁRON
XI. FEJEZET. PÁRISBAN
XII. FEJEZET. NEHÁNY LEVÉL
XIII. FEJEZET. IRA est FUROR BREVIS
XIV. FEJEZET. A GYŐZELEM UTJA
XV. FEJEZET. SHAKESPEARE KÉTÉRTELMÜSÉGE
XVI. FEJEZET. NEHÁNY ÉVVEL KÉSŐBB
XVII. FEJEZET. OROSZORSZÁGBAN
XVIII. FEJEZET. BOLHASZINHÁZ
XIX. FEJEZET. SAM ROBESON ÉLETFILOZÓFIÁJA
UTÓSZÓ.
Utószó
Könyvem új kiadásával kapcsolatosan válaszolok azokra a kérdésekre, amelyeket olvasóim intéztek hozzám. Az egyik: hogy jutott eszembe nekem, aki írói pályámon úgyszólván minden regényemben a kisebbségi magyar társadalom életét írtam meg, hogy merész kanyarulattal visszaforduljak a régmultba és új regényem hősévé épen egy tizenkilencedik századbeli néger színészt avassak. A másik: meddig valóság ez a könyv és meddig kitalálás; hol támaszkodom a történelem tényeire és hol szólítom segítségre a képzelőtehetséget? Ira Aldridgenek sokan a nevét sem hallották és akik ismerik, azoknak sem áll módjukban ellenőrizni a történések hitelességét, egyszóval az átlag olvasó idegenül tapogatódzik e területen és így történhetett, hogy nem is egy olvasóm megkockáztatta a kérdést, (noha én még a nagyobb élethűség kedvéért Barabás Miklós rajzát is közlöm a műben), hogy élt-e egyáltalában ez a bizonyos lra Aldridge.
Az első kérdésre az a feleletem, hogy könyvem nem elhajlás eddigi témaérdeklődésemtől, ez a mű végzetesen kisebbségi és talán nem is juthatott volna megírni annak, aki nem él maga is kisebbségi sorsban és nem látja azt a tragikus és csakis finom lelki műszerekkel kitapintható helyzetet, amelybe egy kisebbségi ember vagy nép a többségi néppel szemben kerül. Azoknál az íróknál is, akik mögött már egy hosszú élet termékeny oeuvreje áll, kielemezhető bizonyos állandó lírai mag, amelyből a látszólag a legkülönbözőbb természetű és kereszteződésű vegetációk sarjadzanak. Nálam a kisebbségi érzés jelenti a csírázásra kész lírai magot és önmagamhoz maradtam hű, amikor ezt a könyvet megírtam. Egy másik ösztönző erő lra Aldridge regényes figurájából sugárzott ki. Ma, amikor egész civilizációnkban érezhető a néger kultúra beszivárgása - miként a Goncourtok idejében az ázsiai befolyás, japán, kínai volt érezhető - ma, amikor a fekete emberiség népi energiáival mind teljesebben vívja meg szabadságharcát az egyenjoguság elismertetése felé - Ira Aldridgeban a készülő néger szabadságharc legjellegzetesebb előőrsét ismertem fel, hiszen Ira Aldridge már közel száz évvel ezelőtt világhírre tett szert és nem remélt szellemi eredetiségről tett bizonyságot. A jazz, a rag-time, a néger plasztika, a néger spiritualek, a négerségből átszivárgott kaktusz kultúra divatjának idején - e legutóbbira egy termékeny beszélgetés során Supka Géza dr. barátom figyelmeztetett - különös varázzsal volt reám épen ennek az emberfölöttien nagy Shakespeare-színésznek egy új kultúrát elindító alakja. A harmadik meggondolás, amely e könyv megírására késztetett: az önként kínálkozó alkalom összevetni a multat a jelennel. Ira Aldridge arra a gyönyörű színházi korszakra emlékezteti az olvasót, amikor Shakespeare a tömegek valósága volt s amikor a karzaton, földszinti padsorokban, előadás alatt úgy olvasták a shakespearei szövegkönyvet, mint meggyőződéses zenészek talán még ma is az ellenőrzés mohó kivánságából a magukkal hozott partiturát lapozgatják.
Ami a második kérdést illeti, Ira Aldridgere első sorban régi magyar írások figyelmeztettek. Nem azért emelem ki, mert, hogy magyar forrásmunkákhoz könnyebb volt hozzáférkőznöm, inkább azért, mert csodálatosképen Aldridgevel egész Európában magyar földön foglalkoztak a legtöbbet. Kitűnő anyagot kaptam a könyvhöz Rakodczay Pál Egressy Gábor és kora című munkájában, ahol Rakodczay Egressynek hosszú Aldridge tanulmányát közli. Rakodczaynak sikerült a néger színművésznek egy német bárónőnek ajándékozott önéletrajzát is megszereznie, ebből állította össze megfellebbezhetetlen pontossággal a néger Aldridge kétes és vitatott személyi adatait. Ezt a bizonyára rendkívüli értékes önéletrajzot kerestem Rakodczay Pálnak a Magyar Nemzeti Múzeumban elhelyezett hagyatékában is, de fájdalom, nem találtam meg, úgy látszik, veszendőbe ment. Jókai, Kertbeny, Gyulai Pál, régi hírlapok feljegyzései, az Ira Aldridge budapesti vendégszereplései alkalmából átadott emlékalbum meggyőztek arról, hogy nem túloztam el Ira Aldridge jelentőségét, amikor őt egy vonalba helyeztem Dessoirral, Ristorival, Rossival és a többi egykorú nagy színészekkel. Hálás köszönetemet fejezem itt ki Pataki József úrnak, a budapesti Nemzeti Színház kiváló könyvtárosának, aki több izben értékes útbaigazítással szolgált.
Rendkívül sokat köszönhetek az óceántúli néger írók s a Fisk University előzékenységének. A néger írók Ira Aldridge amerikai életének feltárásánál Európában eddig nem ismert anyagot bocsájtottak a rendelkezésemre. Hogy összeköttetést találhattam velük, Reményi József clevelandi egyetemi tanáré az érdem, - ő levelezett velük helyettem és hívta fel figyelmüket, hogy miben töröm a fejemet voltaképen. Hálás köszönetem neki is. Ugyancsak Amerikából kaptam meg Ira Aldridge oroszországi útjára vonatkozó részleteket is és ott figyelmeztettek Chester feljegyzéseire is, amelyeket jól felhasználhattam.
Természetesen Ira Aldridge életfolytonosságában sok hézag mutatkozik még ezek után is, amelyeket csak belső átvilágítás módszerével tudtam áthidalni. Aldridge hármas szerelmi vonatkozásaira csak utalásokat kaptam, regényem cselekményét itt a köznapi igazság helyett a művészi igazság síkjára kellett áttennem. A Dumasval, Keannel, az orosz cárral, Mrs. Kendallal való találkozások azonban nem nyugszanak kitaláláson és nem önkényes, művészi megoldást kereső feltevés az sem, hogy Aldridge épen a lodzi gettóban végezte hányatott életét. Regényt írtam, nem tagadom, legalább is azt akartam írni, de életleírást is pótol egyelőre a könyvem, mert még összefoglalóan, széles vonalvezetéssel - tudtommal - senki meg nem írta a történetet.