Nagy Töhötöm
Napló, 1945-46
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
A szerkesztő előszava
A napló (1945-46)
A naplóállomány kimutatása, jelezve a hiányzó időszakokat, valamint a meglévők őrzési helyét a 2016. évi állapot szerint
FÜGGELÉK
1. Nagy Töhötöm zsebnaptárbejegyzései 1945. dec. 19-től 1946. febr. 3-ig
2. Katolikus és református lelkipásztorok közös nyilatkozata 1945. febr. 9-én
3. Márton Áron erdélyi püspök és Pakocs Károly helynök írásos beszámolója
3.1. Pakocs Károly helynök írása Márton Áron nevében és megbízásából, 1945. szept. 25-én
3.2. Márton Áron összefoglaló írása, 1946. jan. 10.
4. P. Kerkai levele Mindszenty érsekhez a köztársasági államforma kérdésének ügyében, 1946. jan. 28.
5. Nagy Töhötöm beszámolója a B. P. Oszokin SZEB szovjet politikai tanácsadóval 1946. máj. 25-én folytatott beszélgetéséről
6. Dokumentumok a KALOT-nak a magyar kommunistákhoz, az oroszokhoz és Mindszenty bíboroshoz való viszonyáról (1946)
6.1. Meggyesi Sándor: Az oroszok felé való közeledés módszerei, egyes lépéseink, eddigi eredményeink, a jövő kibontakozása, 1946. febr. 5.
6.2. Kerkai/Meggyesi: Bizalmas memorandum az AC Ifjúsági Titkárságának és a KALOT-mozgalom vezetőségének nézeteltéréséről a MIOT körüli vita tárgyában
6.3. Bálint József összefoglalója a KALOT és a többi ifjúsági szervezet viszonyáról
6.4. Mindszenty bíboros megrovó levele P. Kerkainak 1946. márc. 26-án
6.5. P. Kerkai igazoló válasza Mindszenty prímás levelére 1946. márc. 31-én
6.6. P. Nagy Töhötöm levele P. Kerkainak Rómából, 1946. máj. 3.
6.7. Bánáss László veszprémi apostoli kormányzó KALOT mellett kiálló körlevele 1946. máj. 6-án egyházmegyéje plébánosaihoz
6.8. Mindszenty bíboros újabb feddő, igazoló jelentést kérő levele P. Kerkaihoz, 1946. jún. 8-án
6.9. Mindszenty prímás KALOT-ot elítélő levele a püspöki kar többi tagjához, 1946. jún. 8-án
6.10. P. Kerkai Jenő válasza Mindszenty prímásnak 1946. jún. 13-án
6.11. P. Kerkai Jenőnek a KALOT díszgyűlésen elhangzott beszéde, 1946. jún. 10.
6.12. Mindszenty bíboros igazoló jelentést hiányoló levele P. Kerkaihoz, 1946. jún. 20.
6.13. P. Kerkai június 22-én kelt válasza Mindszenty bíboros jún. 20-i levelére
6.14. Részlet Mindszenty bíboros P. Borbély István jezsuita provinciálishoz írt, jún. 23-án kelt leveléből
6.15. P. Nagy Töhötöm 1946. jún. 24-i keltezésű igazoló jelentése Mindszenty bíboros részére a MIOT-ban való részvételről és a modus vivendire törekvő politikáról
6.16. A feloszlatott és újjáalakulást tervező KALOT vezetőinek levele Mindszenty bíboroshoz 1946. szept. 2-án
6.17. P. Borbély István magyar provinciális igazoló jelentése a jezsuita rend római vezetése számára, 1946. november
NÉVMUTATÓ
Nagy Töhötöm hagyatékából beszkennelt dokumentum-fotokópiák jegyzéke:
1. Illegális utazásokhoz használt valódi és hamis igazolványok/papírok
2. Angelo Rotta nuncius megbízólevele P. Nagy számára Csernisov városparancsnokhoz, 1945. márc. 10.
3. Mindszenty József levele Habsburg Ottóhoz, 1945. szept. 22.
4. P. Leiber levele Nagy Töhötömnek XII. Piusz megbízásából: a Szentszék kész tárgyalni a szovjetekkel, 1946. márc.18.
5. Nagy Töhötöm vatikáni szolgálati (diplomáciai) útlevele 1946-ból
6. Két oldal Nagy Töhötöm 1945-ös zsebnaptárából
Előszó
Az igen változatos életutat befutó egykor jezsuita páter, Nagy Töhötöm élete majdnem egy évtizeden át szorosan összekapcsolódott a KALOT sorsával. Annak a katolikus agrárifjúsági mozgalomnak a sorsával, amelyről Balogh Margit történész méltán állítja monográfiájában, hogy "a modern kori magyar történelem páratlanul sikeres mozgalma" volt. Ez, a P. Kerkai Jenő jezsuita szerzetes által 1935-ben elindított, a parasztság felemelését célul kitűző szociális, kulturális szerveződés - sok áldozatos munkatárs segítségével - néhány év alatt szinte kivirágzott: a második világháború gátlóan ható következményei ellenére a negyvenes évek közepén már százezres nagyságrendű tagságot számlált, 20 népfőiskolán képezte a fiatalokat, több lapot jelentetett meg (a nemzetiségek nyelvén is!), kulturális és sportrendezvényeket, szövetkezetet szervezett, lelkes fiataljai révén sok száz falu életét hatotta át, s keltett reményt arra, hogy a félfeudális körülmények között élő magyar agrárnépességet ki lehet emelni a gazdasági, kulturális elmaradottságból; és mindezt egyház társadalmi tanítására: XIII. Leo pápa és XI. Piusz pápák szociális enciklikáira építve tette.
Ennek a virágzó mozgalomnak a léte látszott veszélybe kerülni a front közeledtével. A mozgalom vezetői úgy látták, hiába a mozgalom szociális jellege, a várható orosz megszállás a KALOT felszámolását eredményezheti. Ekkor, 1944 késő őszén döntött úgy a vezetőség, hogy P. Nagy, a KALOT második számú egyházi vezetője és az egyik vezető világi munkatárs, Ugrin József, próbáljanak meg - átjutva a frontvonalon - kapcsolatba lépni a Vörös Hadsereg parancsnokságával, és bemutatva a mozgalmat, kieszközölni az engedélyt a további működésre. Kalandos küldetésük, amelyről Nagy Az arcvonalon való átszökés naplójában számolt be, végül is sikerrel járt. Legalábbis kezdetben ez volt a látszat.
A későbbi időszak eseményeit megörökítő napló azonban rávilágít arra, hogy nem volt ilyen egyszerű a helyzet. Nem csupán azért, mivel a háború roppant pusztítása miatt eleinte még a mindennapi élet megszervezése is nehézségekbe ütközött, hanem azért is, mivel a magyar kommunista vezetők kezdettől fogva gyanakodva és ellenszenvvel figyelték és akadályozni kívánták az általuk konkurenciának tekintett katolikus parasztifjúsági mozgalmat.
A KALOT iránytóinak és Demokrata Néppárt velük kapcsolatban álló vezetőinek az volt a meggyőződése, hogy háború folytán kialakult geopolitikai helyzet, az orosz megszállás, és ennek következében a kommunista térnyerés olyan tartósnak ígérkező tények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Nagy Töhötöm 1945-46-ban ötször szökött át határokon át illegálisan (többnyire hamis igazolványokkal, álnéven) Rómába, s útjain számos tekintélyes személyiséggel találkozott: vatikáni és világi diplomatákkal, magas rangú amerikai katonákkal, hírszerzőkkel, emigrációban élő magyarokkal és különböző országból származó rendtársakkal vitatta meg a magyar helyzetet. E beszélgetések zöme azt a véleményt erősítette meg benne, hogy hosszú távú orosz és kommunista dominanciával kell számolni, és ilyen körülmények között kell megteremteni az egyház számára az életlehetőséget. Ahogy egy amerikai tiszt mondta Nagynak: "a magyarok haragudhatnak a szovjetre, de nem lehetnek vele haragban".
A hivatalos egyházi vezetés azonban, főként az 1945 őszén az esztergomi érseki széket elfoglaló Mindszenty József hercegprímás, aki magát nemcsak egyházi, hanem közjogi vezetőnek is tartotta, az adott helyzetet csak átmenetinek vélte, s azzal számolt, hogy a nyugati szövetségesek rövid időn belül egy újabb háborúval kiszorítják az oroszokat Kelet-Európából. Ezért velük szemben a merev szembenállásra helyezkedett, minden egyezkedést, tárgyalást elutasított.
Nagy Töhötöm azonban (együtt P. Kerkaival, több jezsuita rendtárssal és a Demokrata Néppárt Barankovics-féle szárnyával) úgy gondolta, hogy modus vivendire kell törekedni, vagyis - röviden fogalmazva - meg kell teremteni az együttélés lehetőségeit az elvek feladása nélkül, nem utolsó sorban az "aki időt nyer, életet nyer" elv alapján. Nagy annyira meg volt győződve a modus vivendi szükségességéről, hogy még közvetíteni is próbált a Szovjet és Szentszék között. A kezdeti, ígéretesnek tűnő eredmények után azonban erősebbnek mutatkozott a világi politikában a magyar kommunisták ellenállása; egyházi, főként magyar egyházi vonalon pedig a merev szembenállás.
Az eredmény a KALOT megszűnése lett és Nagy Töhötöm eltávolítása Magyarországról, sőt Európából 1946 végén.
E viharos két év eseményeit, küzdelmeit örökíti meg a lentebb olvasható napló, amely - kis kihagyással - tulajdonképp folytatása Az arcvonalon való átszökés naplójának. A két napló közötti időszakot Nagy rövid zsebnaptárbejegyzései hidalják át. Minthogy azonban ezek stílusukban erősen eltérnek a naplóbejegyzésektől, ezért ezeket zsebnaptárbejegyzéseket a naplót követő Függelékben tesszük közé, azok számára, akiket e napok történései is érdekelnek.
A Függelékben helyeztünk el olyan fellelhető dokumentumokat, amelyekre vagy hivatkozik a napló írója, vagy pedig tartalmilag szorosan kapcsolódnak a naplóban megörökített eseményekhez. Ezek között több olyan is található, amelyek eddig még nem jelentek meg nyomtatásban, mint például Márton Áron gyulafehérvári püspök 1946 elején kelt beszámolója az erdélyi magyarság akkori helyzetéről és a Népi Szövetség megalakulásának körülményeiről vagy P. Borbély István jezsuita tartományfőnök a rendi vezetésnek szánt 1946. végi igazoló jelentése Mindszenty bíboros és KALOT viszonyának kiéleződéséről. És akadnak e dokumentumok között olyan iratok, amelyeket 1945-46-ben ugyan publikáltak, de azóta nehezen fellelhetők, például a részben Nagy Töhötöm által szervezett, 1945. februári úttörő jellegű katolikus-református találkozó zárónyilatkozata vagy pedig P. Kerkai Jenő záróbeszéde a KALOT 1946. jún. 10-i jubileumi díszgyűlésén). - Úgy véljük, ezek a Függelékben közzétett dokumentumok jól kiegészítik a naplót, segítik annak megértését és értelmezését, s részben igazolják hitelességét.
...