Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Berkes Tímea

A "végső megoldás" Győr-Moson-Pozsony vármegyében

TARTALOM, BEVEZETŐ


Tartalom


Rövidítések jegyzéke

Bevezetés
  I.
  II.
  III.
  IV.
    A közigazgatás
    A zsidó vezetés
    Egyházak
    A szövetséges hatalmak
  V.

A: A zsidók története
  A:I. Meghatározás
    A:I.1. A meghatározás célja
    A:I.2. A meghatározások
    A:I.3. Kivételek a meghatározottak köréből
    A:I.4. A zsidónak minősülők száma a megyében
    A:1.5. A zsidók elhelyezkedése a területen
  A:II. A zsidónak minősítettek helyzete a német megszállás előtt
    A:II.1. Az első két zsidótörvény megalkotásának oka
    A:II.2. A politikai jogok sérelme
    A:II.3. A terület zsidó lakosságának foglalkozási megoszlása
    A:II.4. A gazdasági "visszaszorítás"
    A:II.5. A harmadik zsidótörvény
    A:II.6. Munkaszolgálat
    A:II.7. Külföldi zsidók
  A:III. A német megszállás után
    A:III.1. A német megszállás célja
    A:III.2. A német megszállás kezdete a vármegyében
    A:III.3. A "zsidókérdés megoldásának" intézményrendszere
    A:III.4. A "végső megoldás" jogi alapja
    A:III.5. A zsidó közösségi jogok sérelme
    A:III.6. A személyi szabadság sérelme a gettózás előtt
    A:III.7. Internálás a megszállás után
    A:III.8. Gettózás, deportálás
    A:III.9. Munkaszolgálat
    A:III.10. Budapesti zsidók gyalogmenete
    A:III.11. A vegyesházasok és mentesítettek gettója
    A:III.12. A tulajdonjog sérelme

B: A nemzsidó környezet
  B:I. A zsidótörvények végrehajtása a környezet szempontjából
    B:I.1. A foglalkozási korlátozások végrehajtása
    B:I.2. A gettózás következményei
    B:I.3. A rendeletek általános következménye
    B:I.4. A zsidók deportálásának következményei
  B:II. A zsidó vagyon
    B:II.1. Lakások
    B:II.2. Üzletek
    B:II.3. Ingóságok
    B:II.4. Földtulajdon
    B:II.5. A "zsidó vagyon" - összegzés
  B:III. A "végső megoldás" költségei
  B:IV. Mentés
  B:V. Az egyházak
    B:V.1. Az egyházi zsidóellenesség eredete
    B:V.2. A magyar keresztény egyházak politikája országos szinten
    B:V.3. A helyi egyházi vezetés
  B:VI. A sajtó
    B:VI.1. A sajtó ellenőrzése
    B:VI.2. A helyi sajtó
    B:VI.3. A propaganda zsidó-képe

C: A felszabadulás után
  C:I. A magyar zsidóság a felszabadulás után
    C:I.1. A zsidó közösség helyzete
    C:I.2. Állami intézkedések
  C:II. A győri és megyei zsidók a háború után
    C:II.1. A veszteségek
    C:II.2. A győri zsidó közösség a felszabadulás után
  C:III. A zsidókérdés újjáéledése

Felhasznált irodalom
  Forráskiadványok
  Feldolgozások

Függelék
  A vármegyében lakó zsidók száma falvanként
  Az izraeliták aránya az egyes foglalkozási ágak keresői között



Bevezető

E dolgozat a "végső megoldás" Győr-Moson-Pozsony vármegyei megvalósulását próbálja meg leírni. A dolgozat célja kettős: minél pontosabban elmondani, hogy mi történt az ott élt zsidókkal; másrészt érzékeltetni, hogy a nemzsidó környezet mindezt hogyan élte meg.

A holokauszt két részre osztotta azokat, akik akkor éltek: zsidónak minősítettek és nemzsidónak minősítettek csoportjára. A két csoport - Magyarországon - az 1930-as évek végétől, végletes formában pedig 1944-1945-ben két külön történetet élt át; e két élménynek közös pontja alig akad. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a holokauszt élménye a mai napig nincs megnyugtató módon feldolgozva.

A zsidónak minősítettek számára a holokauszt önmaguk, rokonaik és barátaik megalázását, megkínzását és megölését, közösségeik szétesését, addigi életformájuk megszűnését jelentette. A zsidók áldozatként való kiválasztásának régi hagyománya van. A "faji" kiválasztás kikerülhetetlensége, az így kiválasztottak teljes megsemmisítésének eszméje és megvalósításának módszere azonban új volt. Ezektől az emberektől az emberhez méltó halál lehetőségét is elvették. A zsidók és nemzsidók szenvedésének összehasonlíthatatlanságát Bibó István is kiemelte. A háború alatt a nemzsidók a halálnak valamilyen ismert alakjával találkoztak; ezzel szemben a zsidók "a tébolynak, a szadizmusnak és az emberek által mesterségesen csinált sűrített Borzalomnak" a különböző változatait ismerték meg.

A nemzsidó környezet azon részének, akik számára a zsidók gettózása és deportálása nem vált személyessé azáltal, hogy általuk szeretett lényeket is érintett, a zsidók eltűnése elsősorban állami rendeletekkel törvényesített lehetőséget jelentett állásaik elfoglalására, házaik és üzleteik kiigénylésére. Egy szűkebb kör, a közigazgatásban dolgozók számára a "végső megoldás" elsősorban megnövekedett terhelést, többletmunkát jelentett, ehhez esetenként, ha az illető döntési helyzetbe került - és került, néha - lelkiismereti probléma is járulhatott.

A két eltérő élmény okozta feszültség 1945 után sem nyert feloldást. A túlélő zsidók számára személyes okokból nem lehetett lezárt az, ami velük történt; emellett a nemzsidó környezethez való viszonyukat is megkérdőjelezte. A holokauszt két okból sem volt lezárt a túlélő - és nagyrészt az azóta született - zsidók számára. Egyrészt a Soá személyes gyászt jelent a számukra, amit esetleg a túlélés miatti önvád súlyosbít. Másrészt ami egyszer már megtörtént, az megismétlődhet; a megismétlődéstől való félelem azonban feloldatlan görcsöket, torzított cselekedeteket és félreérthető beszédet okoz. Ez a félelem összefügg azzal, hogy a holokauszt megkérdőjelezte a nemzsidókkal való kapcsolatukat. Ez különösen súlyos lehetett azoknak a magyar zsidóknak az esetében - és ők alkották a többséget -, akik a magyar nemzet részének tekintették magukat. 1944-45-ben pedig ez a közösség nagyrészt sorsukra hagyta őket. Érdekes, hogy a magyar zsidók zöme mindennek ellenére nem a disszimilációt, esetleg az ország elhagyását választotta.

Ahhoz, hogy a két közösség egymáshoz való viszonya rendeződjön, a nemzsidó környezetnek: a tömeges pusztítást eredményező intézkedéssorozat végrehajtóinak, haszonélvezőinek és passzív szemlélőinek kellett volna önmaguk szerepét tisztázni és a történtekért a rájuk eső felelősséget vállalni. A felelősségvállalásnak össze kellett volna kapcsolódnia az erkölcsi és anyagi jóvátétellel, ami a veszteségek pótolhatatlansága miatt úgyis csak jelképes lehetett volna. Ez nem történt meg megnyugtató módon. Ennek egyik oka, hogy a nemzsidó környezet alapvető élményét, az anyagi javakhoz jutást megkérdőjelezte a túlélőknek az az igénye, hogy legalább részben visszaszerezzék azt, ami az övék volt. Így rögtön 1945 után ismét elkezdődött a kölcsönös sérelmekként átélt élmények sorozata.

...


×