---

Tartalom

Beköszöntő
DARÁK Péter: 500 éves Werbőczy Hármaskönyve
ZLINSZKY János: Mit jelképez ma Werbőczy?
LÁBADY Tamás: A személyiségi jogok forrásai a Tripartitumban
VARGA Zs. András: A közjogi autonómia előképe a Tripartitumban
ANDRÁSI Dorottya: Werbőczy Tripartitumának horvát recepciója (Ivan Pergošić Decretuma és a Tripartitum modern-kori recepciójának aktualitásai)
BÓDI Stefánia: A Szent Korona-eszme jelentősége a magyar közjogi gondolkodásban, különös tekintettel Werbőczy Tripartitumára
CSEHI Zoltán: Werbőczy és a zálogos telek, mint ingóság - adalékok az ingó-ingatlan felosztáshoz, az ingatlan szerzéséhez egykor és napjainkban
CSINK Lóránt: Mit tanulhatunk Werbőczytől? Gondolatok a történelem aktualitásáról
HOMOKI-NAGY Mária: A magyar szerződési jog fejlődése a késő rendiség korában
JAKAB Éva: Glosszák a Tripartitumhoz
KLICSU László: Szemelvények az adózás történetéből. Adóprivilégiumtól különadókig
LESZKOVEN László: A Hármaskönyv tanítása és az új magyar polgári jog - gondolatok a polgári jog alapvető elveiről, avagy: miként szólna a királyi ítélőmester a 2013. évi V. törvényt olvasva?
P. SZABÓ Béla: A Hármaskönyv egy 17. századi németalföldi sikerkönyvben
SZABÓ István: Történeti alkotmány a polgári korban
SZILÁGYI Csaba: Bíró és ítélet a Hármaskönyv prológusában
VÖLGYESI Levente: A magyar rendi szabadságeszme fejlődése, különös tekintettel a Hármaskönyvben fellelhető szabályozásra

---

Bevezető

Tisztelt Olvasó!

A magyar nemzetet egyben tartó szellemi erőket a történelem sokszor kíméletlen erői sem képesek feledtetni, ennek jó példája, amiként a II. világháború utáni politikai és ideológia erők a teljes magyar múlt átírására tettek kísérletet. Werbőczy István és műve, a Hármaskönyv, évtizedeken keresztül a történelemszemlélet tudatos torzításának kiemelt célpontja, s így áldozata lett, és ezt az állítást sajnos a rendszerváltást követően sem tehetjük teljesen múlt időbe. A Szentkorona-tan mellett talán Werbőczy Hármaskönyve említhető azon szellemi kötőerők közt, amelyek a magyar nemzetet még a legviharosabb időkben is, idegen uralom és idegen ideológiák alatt képesek voltak egyben tartani. Werbőczy szobrát le lehetett dönteni, a Hármaskönyv tételeit lehetett feledtetni, a történelmi tudatot lehetett manipulálni, de egy nemzetet évszázadokon át egyben tartó erőt véglegesen nem lehet eltörölni. A magyar történelem hiteles értelmezése napjaink egyik legnagyobb kihívása, amely nem valósítható meg a nemzeti szellemet alakító személyek és művek ismerete nélkül. A múlt valós megismerése nélkül az egyén és a nemzet önbecsülése csak ingatag alapokon áll. Egyetemünk hitvallása szerint nekünk oktatóknak a tudás olyan magasabb szintézisén kell munkálkodnunk, amelynek a mélyén az ember lelkébe vésett igazságvágy kielégítésének lehetősége rejlik. Ez viszont nem alapítható hamis és torzított eszmékre. Az 1514-ben, nem sokkal a mohácsi tragédia előtt elkészített Hármaskönyvben a magyar nemzeti vátesz megnyilvánulását látjuk, amely a valós és élő jogot, a magyar nemzet szokásjogát foglalta egységbe és jelenítette meg az írás és a könyv közvetítő és megőrző kultúrájával. Mintha előre lehetett volna látni azt, hogy az európai államok közt is az egyik legjelentősebb, a magyar királyság szétesése után a nemzet túlélésére és megmentésére olyan erős hálóra lesz szükség, amely magát a társadalmat összeköti és irányítja, mindennapjainak és életének közösen elfogadott szabályozását adja. Ennek az írásba foglalt szabályrendszernek különös értéke sajátos magyar karaktere, mivel nem másolat és nem átvétel, nem más nép jogának recepciója vagy átalakítása, hanem az önálló nemzeti jogalkotó erő megnyilvánulása, és ezzel az önálló nemzeti lét identitásának megjelenítője. A Hármaskönyv a magyar jogélet mindennapjainak szabályaiból, a szokásból csiszolódott a törvény normájává. Olyan erő, amely 1848-ig magánjogunk legfőbb kútfőjének számított, "törvény erejű szokás"-nak, amely a törvény erejét formálisan nem kapta meg születésekor, 1514-ben, de a századok megadták számára. Születésekor ugyan a törvény erejével nem ruházták fel, kiemelkedő súlyát azonban éppen ez adja. Anélkül vált a magyar jogélet meghatározó forrásává, hogy bármiféle állami kényszer állt volna mögötte. A "törvény erejű szokás" a magyar jogfejlődés olyan sajátos intézménye volt, amely több évszázados időtávlatokban stabilitást biztosított. Alkalmazása nem egyszer a magyar territóriumokon is túlnyúlt, jogot adva más népek számára is. Ismerjük a kritikákat és ismerjük azt az ideológiai szembenállást is, amit Werbőczy és műve kiváltott, talán jobban ismerjük, mit magát az opust. Ahhoz, hogy Werbőczyt és művét értékelni tudjuk, elengedhetetlen a megismerése és megértése, valamint a korunk viszonyai között történő kritikai értékelése.

Karunk ünnepi konferenciával tisztelgett az 500 éve született Hármaskönyv és alkotója előtt. A konferencián elhangzott előadások megjelentetésével célunk az, hogy a nemzeti jog történelmi megismerésének ezt a kincsét az egyetemi hallgatóságnak és más érdeklődő olvasóknak bemutassuk. Ezt a feladatot nem bízhattuk másokra, hiszen a mi nemes terhünk a kultúránk valós értékeinek felfedése és a következő nemzedék részére történő továbbadása. Grosschmid a Hármaskönyvet a nemzeti jog "hiszekegyének" nevezte, amely az intézményi tartalom mellett az állami lét szervezettségét és a magánjogi szabályainak egységét az ország szellemi erejében képes volt megtartani, fenntartani és megóvni, mint a nemzetet és a nemzeti kultúrát megjelenítő és egységesítő erő. Éljen tovább ez a nemes hagyomány, őszintén reméljük, hogy a tisztelt Olvasó is másként látja és értékeli majd Werbőczyt és művét ezen kötet olvasása után, mint előtte.

A Szerkesztők

---