Preszly Lóránd
A csendőrség úttörői
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó gróf Bethlen István miniszterelnöktől
A szerző előszava
Bevezetés Szamosfalvi Panajott Sándor ny. altábornagytól
Az 1876-86. évek között szolgált tisztek életrajzai
Névjegyzéke azon tiszteknek, akik 1876-86. években mint legénységi állománybeliek kezdették meg szolgálatukat
Altisztek és csendőrök
Befejezés
Névmutató
Előszó
A magyar csendőrség félszázados évfordulója alkalmából bocsájtom e müvemet - kiegészitéseül az 1920. évben megjelent "A m. kir. csendőrség története" cimü könyvemnek - utjára hálás kegyelettel és mélységes tisztelettel a Mult, hittel és bizó reménységgel a Jövő iránt.
Ötvenedik éve, hogy néhai borosjenői Tisza Kálmán miniszterelnök és néhai keresztesi Szende Béla honvédelmi miniszter sok ellenzéssel dacolva - vasakarattal és szivós kitartással - keresztülvitték azt, hogy a magyar kormány 1876. évben átvette az erdélyi csendőrséget és öt évvel később az 1881. évi III. törvénycikkel az egész ország területére kiterjedő hatáskörrel megszervezte azt a csendőrséget, mely ez évben félszázados fennállását ünnepli. Ünnepli multjához, komoly hivatásához és tradiciójához méltóan. Csöndben, zajtalanul.
Ötven év - időviszonylatban - nem nagy idő, de egy intézmény életében az első ötven év mégis jelentős. Nemzetünk életében nagy események zajlottak le ez ötven év alatt, de a magyar csendőrség megmaradt annak, aminek alkottatott. És ebben azoknak a szellemeknek, azoknak a lelkeknek, kikről e müben emlékezni kivántam, oroszlánrészük volt. A csendőrség magvetőinek és úttörőinek, akik küldettek, akik adattak a Gondviselés által, mert szükség volt rájuk. Szükség az ő zseniális tehetségükre, nemes szivükre, erős lelkükre, törhetlen akaratukra, folttalan jellemükre. Kicsinyek voltak az ő soraikban is, de a kimagaslóak, a nagyok nagyot, maradandót alkottak, az ország belső rendjének és ezen keresztül külső biztonságának egyetlen biztos alapját: a rendithetlen fegyelmű, európai nivóra feltörekedett magyar csendőrséget.
E müben azokkal és azoknál időzöm, akik voltak, akik a mieink voltak. És amit a Ma megvont tőlünk, azt megadják ők: a magyar álmok teljesülésébe vetett hitet.
Dicsőség adassék az elköltözött elődök tiszteletreméltó emlékének és dicséret azoknak, akik az ő megritkult soraikból közöttünk érhették meg e testület félszázados fennállását.