---

Tartalom

GRÓF BETHLEN MIKLÓS ÖNÉLETÍRÁSÁNAK ELSŐ FELE

ELŐLJÁRÓ BESZÉD
I. Rész. Ennek a munkának mentsége az embernek holta után e világi dolgokra való nem figyelmezéséről
II. Rész. Az jó hirről, névről, vagy emlékezetről
III. Rész. A becsületről
IV. Rész. A becsület okairól
V. Rész. A becsület hibáiról mind a becsületadó mind azt vevőre
VI. Rész. A világi becsület hijábanvalóságáról és veszedelmes voltáról
VII. Rész. Kell-e s micsoda becsületre igyekezni az embernek? és annak hasznairól
VIII. Rész. A becsület, hírnévre való vágyásnak okáról és a religióról
IX. Rész. Az ember lelke valóságos halhatatlanságáról
X. Rész. A semmiről
XI. Rész. Az hírnév és örök emlékezetre való vágyódásnak másod rendbeli okairól
XII. Rész. Az örökkévalóságról való elmélkedés hasznairól
XIII. Rész. Az örökkévalóságról való képzelődésnek hibáiról
XIV. Rész. Az időről és annak szakaszairól, óra, nap, hét, holnap, esztendőről
XV. Rész. Az örökkévalóságról, mely is kétféle, úgymint: egész, azaz: isteni, és fél, azaz: teremtett lelkekben levő. Először az egész, vagy isteni örökkévalóságról
XVI. Rész. A fél, azaz: a teremtett állatok, kiváltképen az ember lelke örökkévalóságáról, és menyországnak, pokolnak állapotjáról
XVII. Rész. Az emberi lélek és test szoros egyességéről és együtt való munkálkodásokról, a mennyire a természet világánál azt megláthatni
XVIII. Rész. A lélek és test a bűn felett való perlekedéséről és meggyőzéséről, et consequenter a büntetéseknek együtt való érdemléséről
XIX. Rész. A boldogtalan embernek az Istennel noha keserves de méltatlan perlekedő panaszáról
XX. Rész. Ennek a haszontalan disputatiónak a kereszténységben kivált a protestánsok között való káros voltáról
XXI. Rész. Mint részesül a test a léleknek boldog vagy boldogtalanságában a feltámadás után
(Az előljáró beszédnek vége)

ELSŐ KÖNYV
I. Rész. Nemzetségemről
II. Rész. Termetem, ábrázatom, temperamentumom és indulatom
III. Rész. Haragos indulatomról
IV. Rész. Inclinatióim vagy hajlandóságimról
V. Rész. Diaetám, egészség, betegség és ahhoz tartozókról
VI. Rész. Italbéliről
VII. Rész. Egészségemről, betegségemről
VIII. Rész. Tanulásomról és Keresztúri Pál methodusáról
IX. Rész. Tanulásom continuatiója Keresztúri Pál haláláig, anno 1655
X. Rész. Ab anno 1655-59-ig való tanulásom-, és idővesztegetéseimről
XI. Rész. Azonokról
XII. Rész. Ab anni 1659. Augusto, usque ad anni 1661. Augustutum
XIII. Rész. Peregrinatiómról, akademiai tanulásomról
XIV. Rész. Tovább való peregrinatióm és tanulásomról
XV. Rész. Peregrinatiómról anno 1663. December és 1664
XVI. Rész. Peregrinatiómról anno 1664. a Martio ad Junium. Szélvész, hajótörés a tengeren
XVII. Rész. Anno 1664. a Junio ad finem anni
XVIII. Rész. A Januario anni 1665. ad finem ejusdem anni
XIX. Rész. Anno 1666. harmadik vándorlásomról
XX. Rész. Ifjuságom büneiről
(Az első könyvnek vége.)

MÁSODIK KÖNYV
I Rész. Anno 1667
II. Rész. Anno 1668
III. Rész. Ab anno 1669. usque ad annum 1673. inclusive
IV. Rész. Ab anno 1673. usque ad annum 1674. Bánfi Dienes tragoediája
V. Rész. Bánfi dolga continuatiója
VI. Rész. Magyarországi dologban és curátorságban, publicumokban való forgásomról post annum 1667. usque ad annum 1675. inclusive
VII. Rész. Rabságom előljáróiról anno 1675. et 1676
VIII. Rész. Fogarasi rabságomról anno 1676. et 1677
IX. Rész. Béldi Pál tragoediája, és az ennét való sok szenvedésemről anno 1677 és 1678
X. Rész. Béldi tragoediájának continuatiója
XI. Rész. Anno 1680 és 1681 béli életem, veszödésem
XII. Rész. Anno 1682 usque 1685 inclusive sok viszontagságimról

GRÓF BETHLEN MIKLÓS ÖNÉLETÍRÁSÁNAK MÁSODIK FELE

ELŐSZÓ
XIII. Rész. Második házasságomról
XIV. Rész.
XV. Rész.
XVI. Rész.
XVII. Rész.
XVIII. Rész. Anno 1688-béli viszontagságim continuatiója
XIX. Rész.
XX. Rész.
XXI. Rész.
XXII. Rész.
XXIII. Rész.
XXIV. Rész.
XXVII. Rész.
XXVIII. Rész. Bethlen Miklós tragoediája és az ország szomorú romlási anno 1704

TOLDALÉK
I. Instructio pro spectabili ac gencroso domino Nicolao de Bethlen ad augustissimam caesaream regiamque majestatem ablegato
II. Bethlen Miklós levele Alvinczi Péterhez 1693. junius hó 3-áról
III. Declaratio Hungaricae et Siculicae nationum ad almam nationem Saxonicam
IV. Olajágat viselő Noe galambja...
V. Supplicatio
VI.

---

Előszó

Gróf Bethlen Miklós önéletirását kiadandó, még 1855-ben gondoskodtam a szükséges lépésekről, hogy a kiadást magának az eredetinek, a szerző saját kezével irott eredetinek alapján eszközölhessem. Báró Kemény Zsigmond szíves készséggel ügyekezett nyomozásaimban elősegíteni, de közös törekvésünk sikeretlen maradt. A dolog ez állásában gróf Mikó Imre ő exczellencziáját felkértem, juttatna legalább olyas másolatot kezembe, mely kor és hűség szempontjából megközelíti a híjába kutatott eredetit. A nagyérdemű férfiú, 1856. september 27-én Kolozsvártt kelt levelében ekkép válaszolt: "Én gróf Bethlen Miklós életirása eredetijét nem birom; azt sem tudom bizonyosan, megvan-e az még és kinél? Az én példányom az egykor nagy tudományosságáról hires gróf Lázár János sajátja volt, kinek unokája gróf Lázár Istvántól a könyv szélén nehány jegyzés is látható. Azonban hogy ez vagy az eredetiből iratott volna le, vagy azzal összeolvastatott volna, állítani nem merem; és igy jelessége vagy más szóval, hibátlansága mellett egykori tulajdonosának azon korban tudományossági hires voltán kivül semmi sem szól."

Gróf Mikó Imre maga is szándékozott e munkát "Erdélyi törtenelmi adatok" czímü gyüjteményében közrebocsátani; mindazonáltal egyfelől azon okból - mint a lelkes, s életében és irodalmi eljárásában egyiránt nemesizlésü gróf hozzám adott levelében irja - mivel ő csak azt ohajtja, hogy homályban lappangó történelmi kutfőink nyomtatás által napfényre jőjenek, nem pedig hogy kizárólag csak általa jőjenek napfényre; másfelől hogy hazafiúi vállalatom iránti rokonszenvét némileg bebizonyíthassa, - miért köszönet Néki tőlem a magyar olvasó közönség szine előtt - nemcsak a munka kiadásáról lemondott, de a felebb emlitett példányt használatul átadni is kész volt, melyet csakugyan röviddel utóbb a magyar történetnyomozás egyik buzgó hive, Vass József kolozsvári tanár és könyvtárnok közbenjárásával hozzám felküldeni szíveskedett.

A kézirat, melynek hátlapján "Gróf Bethlen Miklós élete, 1755" olvasható, a mult század első felének vég- vagy második felének első éveiben készült, a felhivott év valószinüleg csak a könyv bekötésének nem irásának is éve. Nagy ívrétben 733. lapra terjed, irva, ha nem csalódom, két kéztől; két gondos kéztől, de melyek mindamellett kivált a külföldi nevekre nézve igen sok hibát irtak át az elejökbe adott példányból, - mert több jelenség arra mutat, hogy az nem volt maga az eredeti - és sok hibát, gondolom, magok is követtek el, mert a történelmi emlékeknek, de sőt az okleveleknek is hív, nyelvészetileg hív másolása nem tartozott ama korszak sajátságai közé. Egy sereg hibát első pillanatra, nem keveset némi combinatio után magam magamtól javithattam ki; másokat - de már a nyomtatás elkezdése után - a munka azon kézirati példányából lehetett kiigazítanom, mely épen akkor ment át Nagy Gábor birtokából a muzeum könyvtárába, s melyet ennek hazafilelkü tudós őre Mátray Gábor szíves készséggel ismertetett meg velem; egyes tévedéseket egy harmadik példány segédével sikerült kikerülnöm, melyből nehány töredék Katona historia criticájában olvasható, melyet a kalocsai érseki és káptalani könyvtárban magam is forgattam, s melyből, kérelmemre, Kunszt József ő exczellencziája, az egyesült bács-kalocsai érseki megyének főpapja, a művészet buzgó barátja, Bethlen második fogságára vonatkozó okiratot másoltatott le s küldött kezemhez, minthogy az a kiadásomnak alapul szolgált példányban azonkép mint a muzeuméban hiányzik.

Ez és ennyi elégséges Bethlen Miklós életrajza jelen kiadásának jellemzésére; a történetirás barátja talán megelégedendik vele; a nyelvész sajnálni fogja, hogy nem magának az eredetinek hü mását veszi tőlem, s ezt sajnálom én is, de megemlékezvén a franczia közmondásról: "hogy a jónak fő ellensége a tökéletes," nem akartam a nagyfontosságu műnek kiadását bizonytalan remény fejébe, határozatlan ideig elhalasztani. Különben is Bethlen azon irományai után itélve, melyek eredetiben jöttek reánk, s melyek közől nehányat talán a második kötet függelékébe fogok iktatni: a másolók legalább viszonylagos figyelemmel adták vissza a szerző nyelvészeti formáit.

Hadd tegyek itt berekesztésül még nehány szót a közkezeken forgó s magyar forditásban is megjelent: "Mémoires historiques du Comte Betlem Niklos, contenant l'histoire des derniers troubles de Transsylvanie" czimü munkáról, melyet bel- és külföldön sokan a mi Bethlenünktől iratottnak véltek, noha már a "Histoire des révolutions de Hongrie" kiadója által, ki azt több kihagyással gyüjteményébe iktatta, eléggé világosan apocryphnak nyilvánítatik; s noha, ki legyen szerzője, az első kiadás (Amsterdam, chez Jean Swart sur le Kneuterdyk, 1736. Rouen chez J. B. Machuel, libraire 1736) előszavából is értesülünk.

...

Semmi kétség, hogy Révérend, Erdélyben tartózkodásakor viszonyban állott Bethlen Miklóssal, ki önéletirásában maga is említi, hogy XIV. Lajos ügyviselőjével találkozott; hiszem készséggel azt is, hogy a beszédes Erdélyi életének egyes eseményeit elmondotta a kandi Francziának, s nyilvánvaló, hogy ez például Zríni Miklós halála körülményeit Bethlen elbeszélése nyomán iktatta könyvébe; de más részt a magyar életirásnak ama francziával egybevetése azt is láttatja mindenkivel: hogy Révérend inkább regényt irt mint historiát, regényt, melynek rámájában becses historiai és ethnographiai adatokat is talál az, ki a valóságot a költészettől megkülönböztetni tudja.

Pest, julius 20-án 1858.
Sz. L.

---