A három királylány

Hajdanában, danában, élt egy király. Ez a király, nem egy ősz szakállú, tapasztalt férfi volt, hanem éppen csak súrolta a férfikor küszöbét, amikor a jó Isten egy csodálatosan szép, aranyhajú lánnyal ajándékozta meg.
Nézegette, szeretgette, próbált apja lenni, de amikor az udvar ifjai vadászni indultak, ő sem tudott ellenállni, és ez bizony egyre gyakrabban megtörtént.
Az aranyhajú leányka egyre többször maradt egyedül édesanyjával. Hiába várta apja urát, őt messzire elvitte a vadászkürt szava.
Teltek-múltak az évek, Aranyhajú kitartóan, szorgalmasan bújta a palota könyvtárát, egyre okosabb és műveltebb lett. Okosságával már csak szépsége vetekedett.
Közben a király új palotát építtetett. Az új palotához új asszony dukált, és hamarosan az új asszonyt is megáldotta a jó Isten egy kicsi leánykával. Kicsileányka egy igazi kis hercegnő lett, az egész udvar leste kegyeit, sok-sok játékkal halmozták el, és szép ruháit sem lehetne egy nap alatt megszámolni, annyi volt belőle. Így éldegélt Kicsileányka, míg egyszer egy szép napsütéses júniusi napon lázasan készülődött, várakozott a királyi udvar. A királyné újabb gyermeknek adott életet. Aranyhajúnak a szíve is aranyból volt, a hír hallatára nagyon örült, hogy újabb testvérkéje születik. Kicsileányka érezte, hogy valami megváltozik. Várta a kistestvért, de még nem tudta, hogy a kisbaba minden pillanatban az édesanyja karjaiban lesz, mindaddig, amíg ő is akkora nem lesz, mint most Kicsileányka.
Mikor anyukája visszavonult a bábával a palota egyik félreeső szobájába, furcsa érzés kerítette hatalmába. Már-már játékait, és szép ruháit is mind odaadta volna, ha ő is ott lehetne abban a szobában, hogy érezhesse anyja melegét és szeretetét, de az ajtó előtte zárva maradt.
Hamarosan megszületett a legkisebb királylány is. Kicsileányka egyből birtokba szerette volna venni, de a legkisebb királylányt nem vehette kézbe, mint a babáját. Azt hitte, a szülei őt már nem is szeretik, pedig ugyanúgy szerették, mint eddig, de a Kiskirálylány még annyira pici volt, hogy egyedül még nem volt életképes, még nem tud beszélni, ezért nem tudja megmondani, ha valami fáj, ha valamire szüksége van, nem tud egyedül enni, járni, ezért sokkal több időt és törődést kellett kapnia, mint egy ilyen ügyes és okos Kicsilánynak.
Kicsilány is volt egyszer kisbaba, és akkor vele is ugyanennyit foglalkoztak. Minden kisbabalányból kicsi lány lesz, kicsi lányból pedig szép királylány, mint Aranyhajú és minden szép királylányból pedig anyuka.
Aki nem hiszi, járjon utána!

Vissza a tartalomjegyzékhez