Süsü, a víg dalos legény nem szeretett borotválkozni, így szakálla a hátára tekeredett.
Naphosszat énekelte:
-
Sün, süsün, süssön, sütőn, füstön, üstön.
Sün süsün, süssön, sütőn, füstön, üstön
Testvére, Szün, szüntelenül sziszegte:
-
Szünike vagyok! Szünideji szünike.
Apjuk, Sün Sándor, a nagy vándor, hátán a fekete kefe csak úgy táncol.
Anyjuk, Sün Sarolta, Süsü, őt gyakran zsarolta.
-
Édesanyám! Bogarat sűrűn süssön! Ha nem főzi üstön, megpörkölöm füstön.
Sün Sarolta nem szerette a füstöt, ő inkább választotta az üstöt.
-
Rakjál tüzet, te mihaszna! Hogy meg legyen a vacsora!
-
Süsü sűrűn sose rak tüzet!
-
Mindjárt megjön Sün Sándor, mit szól majd a vándor?
-
Mondja azt édesanyám, hogy a tüzet elmosta a zápor!
Épp ekkor jött Szünike.
-
Szélforgató, szószátyár! Te nagy betyár!
-
Lusta, mihaszna! Hazugság minden szava!
- Hazugság, hazugság - ismételte dalolva.
Közben Sarolta táncot jár a fakanállal. Hogy tanítsa szorgalomra, igaz mondásra?
Te tudod a választ? Súgd meg neki gyorsan!