Szabó Károly
A magyar vezérek kora Árpádtól Szent Istvánig
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
I. Rész. Árpád. (887-907.)
Bevezetés
I. Fejezet. A magyarok ősi hona, katonai s polgári kormányszerkezete. - Kivándorlás az ősi honból Lebediába. - Továbbvándorlás Etelközbe. - Árpád vezérré választatása. - A vérszerződés.
II. Fejezet. A bolgár-magyar háború Kr. u. 888-ban. - A besenyőkkel szövetkezett bolgárok a magyarokat Etelközből kiszoritják. - Uj honkeresés, Kiov megszállása. - A kúnok csatlakozása Árpád hadaival. - Indulás az uj hazába. - A székelyek követsége és hódolása.
III. Fejezet. A honfoglalás történelme. A Tiszamellék és Erdély meghóditása. - A felföldi hadjárat; Arnulf német királyt a magyarok a morvák ellen segitik 892-ben. - Az alpári döntő csata s a szeri nemzetgyülés. - Berohanás Bolgárországba, hadjárat az Adriai tengerig, Horvátország meghóditása, a Száva-Drávaköz megszállása. - A Maros és Temes mellékének meghóditása. - A Dunántúl elfoglalása. - Bihar vár megvivása.
IV. Fejezet. A magyarok külföldi hadjáratai. Nyugot-Európa belviszonyai; a germán és szláv faj ellenségeskedése. - Az olaszországi hadjárat; a brentai diadal, Velencze vivása 899-ben. - A bajorföldi berohanás 900-ban. - Karinthiai hadjárat 901-ben. - A morva föld megtámadása 902-ben. - A magyarok és bajorok harcza 903-ban. - Kusaly vezért a bajorok orozva megölik 904-ben. - Hadjárat a szász földre 906-ban. - Árpád halála 907-ben.
V. Fejezet. Árpád jellemzése.
II. Rész Zsolt. (907-947.)
I. Fejezet. Zsolt fővezérré választatása. - A pozsonyi csata és az ensburgi győzedelem 907-ben. - Thüringeni és szászföldi hadjárat 908-ban. - A sváb és frank föld földulása 909-ben. - A magyarok augsburgi győzedelme, a német birodalom adó alá vetése 910-ben. - A német birodalom belzavarai Lajos király halála után; a magyarok berohanása a frank földre 912-ben. - A magyarok a bajor és sváb földet dulják; Arnulf herczeg őket az Inn vizénél megveri 913-ban.
II. Fejezet. Németország belviszonyai; a legyőzött Arnulf bajor herczeg a magyarokhoz szökik 914-ben. - A magyarok a szász földre beütnek; a fuldai monostort földulják 915-ben. - Lothringeni hadjárat 917-ben. - Konrád német király halála 918-ban. - A magyarok berohanása a szász földre 919-ben. - Henrik király sikeres intézkedései Németországban. - A magyarok olaszországi hadjárata 921- és 922-ben. - Pavia ostroma; berohanás déli Francziaországba 924-ben. - Henrik király a szász földre beütött magyarokkal kilencz évre békét köt 924-ben.
III. Fejezet. A magyarok hadjárata a sváb és frank földön; St. Gallen kolostora alatti tanyázásuk; második berohanásuk Lothringenbe 926-ban. - Henrik intézkedései a magyarokkal kötött fegyverszünet ideje alatt. - A magyarok viszonyai a keleti birodalomhoz.
IV. Fejezet. A szászországi hadjárat a 932-dik év végén. - A merseburgi vereség 933. mart. 15-dikén. - Konstántinápolyi hadjárat 934-ben. - Henrik halála; a német birodalom belviszályai I. Ottó kormánya kezdetén 936-ban. - A magyarok berohanása a frank és sváb földre 936-ban. - Lothringent harmadszor földulják, az óczeánig kalandoznak 937-ben. - Burgundon át Felső-Olaszországba nyomulnak; közép és déli olaszországi kalandjaik 937-ben.
V. Fejezet. A magyarok szerencsétlen hadjárata Szászországban 938-ban. - Olaszországi táborozásuk és spanyolországi kalandozásuk 940-ben. - Beütésök a keleti birodalomba 943-ban. - Csatavesztésök Berchtold bajor herczeg ellenében Wels mellett a Traungauban 944-ben. - Zsolt vezér lemondása 947-ben, halála 949-ben.
III. Rész. Taks (947-972.)
I. Fejezet. Taks és Vál. - Taks olaszországi hadjárata 947-ben. - Bulcsú és Gyula megkeresztelkedése Konstántinápolyban. - Henrik bajor herczeg győzedelme a magyarokon 950-ben. - A magyarok hadjárata déli Francziaországban 951-ben. - A német birodalomban kitört belháború. - A magyarok berohanása Németországba 954-ben. - E táborozás részletei Lothringenben és Francziaországban. - Németország belbékéjének helyreállása 954-ben.
II. Fejezet. A magyarok berohanása Németországba 955-ben. - Augsburg sikeretlen ostroma. - Ottó megérkezése s a két tábor előcsatája aug. 9-dikén. - A lechfeldi döntő ütközet aug. 10-dikén. 955. - A szétvert magyar hadak romlása. - A magyar hagyományok Bulcsú és Lél haláláról, a hét gyász magyarról, Botond és hadai szerencsés visszatértéről. - Az augsburgi vereség erkölcsi hatása és politikai következményei. - A keleti határgrófság visszaállitása.
III. Fejezet. A magyarok szerencsétlen hadjáratai a keleti birodalomban 958- és 961-ben. - Ismételt becsapásaik. - Az orosz-bolgár háború 968- és 969-ben. - Az orosz-magyar-besenyő hadak megveretése a görögök által Arkadiopolisnál 970-ben. - A magyar hagyomány Botond bajvivásáról Konstantinápoly alatt. - Taks halála 972-ben. - Taks és kora jellemzése.
IV. Rész. Gyejcs. (972-997.)
I. Fejezet. Gyejcs kormányra lépte és politikai iránya. - Szent Wolfgang téritési kisérlete hazánkban 972-ben. - Brunó verduni püspök követsége 972-ben. - Magyar követség Quedlinburgban I. Ottó császárnál 973-ban. - Piligrin passaui püspök téritése a magyarok közt 973-974.
II. Fejezet. A magyarországi térités a németországi zavarok miatt félbe szakad. - A német belháború 976- és 977-ben. - Gyejcs és a magyarok e háborúba nem avatkoznak. - A magyar keleti határszélek ekkori állása. - A magyarok a németországi ujabb zavarok alkalmával Piligrin passaui püspök jószágait földulják 984-ben. - Luitpold keleti határgróf Mölk várát megvivja s a magyarokat a Szárhegyig (Kahlenbergig) visszaszoritja 984-ben.
III. Fejezet. Gyejcs és fia Vajk (István) megkeresztelkedése 994-ben. - Adalbert prágai püspök téritői munkássága hazánkban s ennek csekély eredménye. - Gyejcs a nemzettel fiát utódjául elismerteti s a kormányzásban társává emeli 993-ban. - István egybekelése Gizelával II. Henrik bajor herczeg leányával 995-ben. - Idegen lovagok költözése hazánkba. - Ezek segélyével Gyejcs erőszakosan térit s az ellenszegülőket legyőzi. - Gyejcs halála 997-ben. - Családja.
IV. Fejezet. Gyejcs és kora jellemzése.
V. Rész. István, (997-1000.)
I. Fejezet. István intézkedései a keresztyén vallás terjesztésére. - A hadi foglyok és rabszolgák állása hazánkban a vezérek korában. - István rendelkezése ezek sorsának jobbitására. - Az elégületlenek fölkelése Kopány vezérlete alatt. - István győzedelme Veszprém vára mellett 998-ban. - A legyőzött fölkelők ellen hozott megtorló rendszabályok.
II. Fejezet. István külföldi papokat és szerzeteseket hiv az országba, monostorokat alapit, egyházakat épittet. - Az országot tiz püspökségre osztja; ezeket az esztergomi érsek főhatósága alá veti. - Érsekké Asztrik pannonhalmi apátot jeleli ki, s egy követség élén Rómába küldi, a pápától egyházi intézkedései szentesitését s királyi koronát kérni. - II. Sylvester pápa a lengyel Boleszlávnak szánt koronát Istvánnak adja. - A pápa 1000-ben mart. 27-dikén kelt bullája. - István megkoronáztatása Esztergomban 1000-ben augustus 15-dikén.
Előszó
Mielőtt a magyar nemzet a keresztyénségbe avatva s szent István király által átalakitott polgári alkotmányánál fogva az európai államok családjába fölvétetve a keresztyén polgárisultság elemeit kebelébe fogadta, már több mint száz esztendeig birta a hont, melyet vérének omlásával szerzett, és saját szelleméből fejlett alkotmányának pajzsa alatt minden idegen beavatkozástól szabadon fönn birt tartani.
E korban nemzetünk ugyszólván még ázsiai életét folytatta Európa szivében, folytonos harczot víva a multjával, nemzeti intézményeivel, apáitól öröklött hitével élénk ellentétet képező keresztyén polgárisultság ellen. E kor volt az ős magyar szellem önálló működésének kora, melyet lehetőleg földeriteni hazai történetirodalmunknak, míveltség- és jogtörténelmünk szempontjából egyiránt mulaszthatatlan föladata.
De tisztán történelmi szempontból is mellőzhetetlennek tartom, hogy nemzetünk történelmének megirói e kort sokkal több figyelemmel és gonddal tanulmányozzák, mint a mennyivel a legujabb korig megelégedtek.
Mert szerintem nemzetünk életének azon homályos őskorára, melyből az események fonalszálait a történetbuvár csak szakadozottan s kúszáltan kapja kezébe, csak akkor lehetünk képesek biztos következtetéseket vonni, ha a magyar állam életének ez első korszakáról minél részletesebb és alaposabb ismereteket gyüjtöttünk s lehető legtisztább nézeteket szereztünk. De a magyar államélet e korra következett fejlődési mozzanatát, szent István intézményeit és korát is, helyesen csak akkor érthetjük és itélhetjük meg, ha azt az ős magyar nemzeti élettel szerves egybeköttetésben tekintjük és vizsgáljuk. S akkor nem fogunk többé, - mint némelyek az ujabb időben talán inkább megszokásból mint meggondolásból teszik, - a magyar nemzet és magyar állam "nyolczszázados" életéről beszélni; mintha hazánkat sz. István alapitotta volna s nemzeti életünk csak a keresztyénség államvallássá emelésével kezdődnék.
Szent István a keresztyénség és az egyeduralom elveihez alkalmazva átidomitotta a nemzet polgári és hadi szerkezetét; az európai helyzet s a kor követelései által parancsolt változtatásokat tett a kormány alakjában: de magok e reformok, ha a nemzeti test szervezete már előbb is nem ép és egészséges, ha maga az állam alapja nem józan elveken nyugodott, ha a nemzet jelleme az erős rázkódással járt átalakulás hatása mellett is eredeti erélyét és szivósságát meg nem birta volna tartani, ha a nemzet szivében a korona iránti hódolattal és tisztelettel nem forrt volna össze a haza- és szabadságszeretet ősi erénye: - hazánkat annyi század vészeivel hatalmasan daczoló állammá nem fogták volna teremteni. S maga a nemzetünk vérébe oltott keresztyénség is, ha a nemzet értelmi ereje fejlett, erkölcsi érzete romlatlan, családi s társadalmi élete tiszta, s a magyar sziv a jó és szép iránt fogékony nem volt volna: annyi század mulva sem fogott volna oly gyümölcsöket teremni, melyek nemzetünket nemcsak dicsősége, hanem hanyatlása korszakaiban is kiválólag "nemes nemzet" nevére érdemesitették.
E szempontokból kivánom én tekintetni nemzetünk európai életének első századát, mint a melynek alapján fejlődött szent István királyságának kilenczedfél százados élete, lovagias hősi tettekben s nagy jellemekben gazdagon. E szempontok tették előttem mind érdekesebbé és vonzóbbá e régibb iróink által meglehetős mostohán tárgyalt kor tüzetes tanulmányozását, melyre ifjuságom óta különös vonzalmat éreztem.
Az a számos tévedés, melyet e leghomályosabb s legnehezebben földerithető kor rajzolásában még tekintélyesebb iróink által is oly bőven láttam elkövetve, - az a tapasztalás, hogy e tévedések nagy részint onnan származtak, hogy iróink a forrásokat, különösen az egy koru byzantiakat, nem az eredetiben s nem kellő gonddal tanulmányozták: arra a meggyőződésre vezetett, hogy az e korról szóló összes bel- és külföldi forrásokat a leggondosabban átvizsgáljam és szigoru birálattal használjam, ha tanulmányaim által nemzeti irodalmunknak maradandó becsü munkával kivánok szolgálni.
...
Munkámat azzal a hittel és reménynyel nyujtom át a mívelt magyar közönségnek, hogy ha nehéz föladatomat: e korról lehetőleg teljes és hű képet adni, kellően meg nem fejthettem is, őszinte törekvésemet s annak - bár nem teljes - sikerét mindenesetre méltányolni fogja, s munkám netaláni gyenge oldalait, a legszigorubb birálat mellett is, nem annyira a kellő előkészültség és irói lelkiismeretesség hiányának, mint inkább a források sok tekintetben szűk és hézagos voltának fogja tulajdonitni.
Kolozsvártt, február 2-kán 1869.
Szabó Károly.