---

Tartalom

Kováts András: Bevezető
Hárs Ágnes: Migráció harmadik országokból a statisztikai adatok tükrében
Örkény Antal - Székelyi Mária: Hat migráns csoport összehasonlító elemzése
Sik Endre - Várhalmi Zoltán: A diszkriminációs tapasztalat forrásai
Örkény Antal - Székelyi Mária: A bizalom szerepe a bevándorlók sikeres társadalmi integrációjában
Várhalmi Zoltán: Magyarországi migránsok kapcsolathálójának típusai, jellegzetességei
Bognár Katalin: Kapcsolatok és erőforrások, bevándorlók és befogadók
Kováts András: Migráns-szervezetek tevékenysége és kapcsolatrendszere Budapesten
Lengyel György - Göncz Borbála - Tóth Lilla - Király Gábor - Várnagy Réka: Civil tanácskozások a bevándorlók integrációjáról
Vidra Zsuzsanna - Vargha Lili: Kisebbségek és kisebbségi témák reprezentációja - Összehasonlító tartalomelemzés hat európai uniós tagállam írott sajtójában

---

Bevezető

Az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetében az elmúlt években két nagyobb kutatás vizsgálta a Magyarországon élő bevándorlók társadalmi helyzetét. Az eredmények alapvető fontosságúak a hazai migrációkutatás számára, ugyanis mindkét esetben sikerült reprezentatív mintás survey adatfelvételt végeznünk a migráns lakosság körében. Ilyen adatfelvételekre az elmúlt húsz évben csak elvétve került sor és ezek is elsősorban a magyar anyanyelvű bevándorlókat vizsgálták.

Nem könnyű a migrációval foglalkozó társadalomkutató helyzete, ha kutatási témaválasztásának indokoltsága mellett kell érvelnie, és akkor sem, ha az empirikus adatfelvételhez szükséges mintavételi keretet és mintát kell meghatároznia. A hazai lakosság mintegy két százaléka az érdeklődési körébe tartozó bevándorló, azaz olyan külföldi, aki három hónapot meghaladó tartózkodási jogosultsággal él Magyarországon. További másfél százalékra tehető azok száma, akik bevándorlóként érkeztek, de időközben magyar állampolgárságot szereztek. A külföldi állampolgárként itt tartózkodók nagyjából kétharmada, az állampolgárságot szerzők több mint 90 százaléka a környező országok magyar nemzetiségű lakosságából kerül ki. A magyarországi bevándorlás ezért - mind a témával foglalkozó kutatók, mind pedig a szakpolitikusok többsége szerint - speciális etnikai migrációként értelmeződik, a korábbi kutatások többsége is a magyar nemzetiségű bevándorlók társadalmi beilleszkedését, munkaerő-piaci helyzetét, transznacionális kapcsolatrendszerét és migrációs potenciálját vizsgálja. A magyar nemzetiségűek dominanciája ellenére a Magyarországon élő migránsok rendkívül heterogén csoportot alkotnak, több mint 170 országból érkeztek. Néhány csoportot leszámítva (kínaiak, vietnámiak, törökök, arabok) nincsenek markánsan elkülönülő, jól azonosítható etnikai csoportok, közösségek. Az országban élő 800 afrikai között például több mint negyven ország állampolgárát találhatjuk meg. A bevándorlók döntően a fővárosban telepednek le, több mint 40 százalékuk él itt, de egyes csoportokban ez az arány jóval magasabb, a kínaiak 80, a vietnámiak 90 százaléka budapesti lakos. A kis létszám, nagy heterogenitás és a lakcímadatok megbízhatatlansága (a magyar lakosságénál jóval nagyobb mobilitás) miatt komoly módszertani kihívást jelentett az adatfelvételek mintáinak összeállítása.

Nem fogalmazódik meg a bevándorlás a nyugat-európai politikai diskurzusból ismert társadalmi problémaként sem. A munkaerőpiac és oktatási rendszer általi kirekesztés, a területi szegregáció, a vallási, kulturális különbségekből fakadó diszkrimináció, valamint a rasszista erőszak témája elsősorban nem a bevándorlókhoz kötődik Magyarországon. Nem jelennek meg a bevándorlással kapcsolatban megoldandó problémák, meghozandó szakpolitikai intézkedések. A lakosság többsége ennek ellenére negatív véleménnyel van a bevándorlásról és a bevándorlókról, az itt letelepedett külföldiek többsége a saját bőrén is tapasztalja a hátrányos megkülönböztetést. A bevándorlók társadalmi integrációja a többségi társadalom attitűdje mellett egy sor további tényezőtől függ: milyen kapcsolati és társadalmi tőkével bírnak, és miként használják, konvertálják ezeket, miként alakul az őket körülvevő kulturális és identifikációs keretekhez való viszonyuk, milyen mértékű bizalommal viseltetnek az őket körülvevő formális és informális struktúrák, közösségek iránt, és hova kötik őket gazdasági politikai és kulturális kapcsolataik.

A jelen kötetben szereplő tanulmányok szerzői arra vállalkoztak, hogy - leküzdve a módszertani nehézségeket és a téma iránti viszonylagos érdektelenséget - bemutassák, miként alakul a Magyarországon élő - magyar és nem magyar nemzetiségű - bevándorlók sorsa. Hányan vannak, mit tudhatunk meg róluk a statisztikai adatokból, milyen beilleszkedési mintákat, stratégiákat követnek, kiben és milyen intézményekben bíznak, milyen kapcsolatrendszerek veszik körül őket, milyen társadalmi szervezeteket működtetnek, mit gondolnak a többségi társadalom feléjük irányuló diszkriminációjáról, és miként látják őket a többségi társadalom tagjai. A tanulmányok - noha jellemzően egy-egy konkrét témát járnak körül - átfogó képet adnak a bevándorlók magyarországi helyzetéről, valamint a magyar társadalom általános integrációjával kapcsolatos következtetések levonására is alkalmasak.

...

---