Tartalom

Előszó

Az égből aláhullott palladium ereklyéje, az ó-hellén világ hite szerint, megoltalmazta Athént minden szerencsétlenségtől, - de csak addig, míg falai közt őrizték. - Kossuth Lajos akkor is védte nemzete igazait, mikor el kellett hagynia hazáját.

Kossuth 1849 aug. 20-án azzal a tudattal ment számkivetésbe, hogy reá ezentúl is "a rendületlen hazafiság tevékenységének szent kötelessége vár. Élő tiltakozást kell képeznie a magyar haza állami életének eltiprása ellen Isten és világ előtt. Szólania kell a némaságra kárhoztatott, cselekednie a bilincsre vert nemzet helyett, a bilincsre vert nemzet javára."

S az azóta lefolyt hetven év távlatából ma már történelmi igazsággal állapíthatjuk meg, hogy ember soha hívebben és eredményesebben nem teljesítette fogadalmát, mint Kossuth Lajos. Nemzete mindenekelőtt neki köszönheti, hogy zsarnoki elnyomatását a Bach-korszak alatt csüggedés nélkül tudta végigszenvedni.

Magyarország akkor le volt ugyan tiporva, mégis legalább annyit nyomott a nagypolitika mérlegében, mint a kiegyezés után. 1867 után nem volt külügyminiszterünk; Kossuth 1849-től 67-ig igazán annak tekinthető! Palmerston és III. Napoleon, Viktor Emánuel és Bismarck ő vele tárgyalva, hatalmi tényező gyanánt, vették számba a magyart.

Kossuth attól a perctől fogva, hogy kezébe kellett vennie a vándorbotot, mint a magyar nemzet elévülhetetlen igazságának lánglelkű szószólója járta be a nagyvilágot, "még a háztetőkről is" hirdetve, hogy vagyunk és leszünk. S a hontalan vándor fenséges szózata megremegtette Ausztriát, a magyar nemzettel szemben rabszolgatartóként viselkedő nagyhatalmat.

Mindennel megáldotta az Úr kegyelme Kossuthot, amivel hatást lehet elérni. Kristálytiszta jellem, tudomány, daliás alak, ragyogó fellépés, szívekig ható ezüst csengésű hang és a szónoki művészet felülmúlhatatlan varázsa egyesült személyében. Szava és írása megigéző volt nemcsak azért, mert álláspontját mindenkor a lehető legszebben és legjobban tudta kifejezni, hanem még inkább azért, mert egész élete tanúskodott mellette, hogy amit írt és amit mondott, azt a legmélyebben és legigazabban érezte is. Ezt még legádázabb politikai ellenfelei sem merték kétségbevonni.

Diadalútja a föld legszabadabb területén, Észak-Amerikában érte el tetőpontját. A tiszteletére vert emlékpénz, - melynek mását e füzet élére helyeztük - jelképileg mutatja, minek nézték ott a hontalan emigránst. Ez az emlékérem egyik oldalán Kossuthot ábrázolja magyar ruhában, e körirattal: "Kossuth Lajos Magyarország Washingtona." Odahelyezték hát Washington mellé, ki az ő szemükben minden haladás, minden demokrácia, minden nemzeti függetlenség, szabadság, nagyság és dicsőség összfoglalatja. S azon idő óta Észak-Amerika közhelyein és magánházaiban egymás mellett díszeleg a falon a szabadság legnagyobb apostolainak az arcképe: Washington és Kossuth.

...

A jövendőben Czegléd város közmondásos Kossuth-kultuszának még a turini százas küldöttség emlékénél is hatékonyabb emeltyűjét látom abban, hogy a város ezt a fenséges tisztét, pár nappal ezelőtt, úgyszólván intézményesen biztosította a Kossuth-múzeum fölállításával.

Ezeréves múltunk legnagyobb alakjának eme kincses háza nem jöhetett volna létre, egy fenkölt lélek kegyeletes hozzájárulása nélkül. Özv. Kossuth Ferencné. szül. Kvassay Mária úrnő, a nagy név méltó viselője, a Kossuth-ereklyék egész tárházának birtokában, mindent megtesz, hogy a múzeum is méltó legyen ahhoz, akiről elnevezték.

Az ő gyűjteményéből valók azok a beszédek, melyeket Czegléd város Kossuth-múzeuma felhívására e füzetben teszek közzé, - Kossuth eredeti fogalmazatait és sajátkezű tisztázatait egybevetve válogatott beszédeinek angol kiadásával és amerikai ujságok egykorú közléseivel. Eddig ezek magyar nyelven kiadhatatlanok voltak. Most a viszonyok változtával, a kiadásnak nemcsak hogy akadálya nincs, de nemzetünk válságos helyzete mellett időszerűnek ítélem, hogy minél szélesebb körben újítsuk föl ama beszédek emlékét, melyek egykor magukkal ragadták Észak-Amerika közvéleményét.

Kossuth az Egyesült-Államokban erélyesen foglalt állást a Monroe-doktrinának Európára való kiterjesztése mellett. Mikor még Amerika gyönge volt, helyesen tette, hogy külpolitikáját pusztán csak az amerikai független országok megvédésére korlátozta. De mióta megerősödött, Amerikának igen is feladata meghiúsítania minden elnyomatást Európában is, hogy saját lényét kiterjesztve az ó-világra, az "amerikai szabadságot" az egész emberiség köztulajdonává tegye.

A Washington végrendeletével és az eredeti Monroe-tannal ellenkező merész gondolatot mindjárt a hely színén, Washingtonban, Webster Dániel külügyminiszter nemcsak magáévá tette, hanem az ebből folyó következményt is menten formulázta. "Az Egyesült-Államoknak - úgymond - mint nemzetnek ugyanaz az érdeke a nemzetközi törvények dolgában, ami a magánegyéné hazája törvényeivel szemben." Ami azt jelenti, hogy Amerikából kell kiindulnia az emberiség újjászületésének. Kossuth, válaszában ugyanezt variálta s végezte azzal, hogy "vagy nincs az európai kontinensnek semmi jövője többé, vagy a jövő egyedül az amerikai republikanizmus lehet."

Mindez immár valóra vált profécia. A beavatkozás kötelességének 1852 jan. 7-én Kossuth által proklamált eszméje testet öltött a világháborúban való részvéttel. A republikanizmus jó részben megvalósult s Európa társadalma hovatovább közeledik Amerikáéhoz. Wilson elnök immár Európában hirdeti Kossuth legsajátabb eszméit: nemzetek önrendelkezési jogát és a megalkotandó egyetemes népcsalád testvériségét.

Kossuth és Wilson idevágó nyilatkozatai tökéletesen egybehangzók. Sarkigazságaik ugyanazon alapgondolat változatai.

Wilson szerint "semmiféle béke nem lehet tartós, vagy nem érdemes rá, hogy tartós legyen, amely nem ismeri el azt az alapelvet, hogy a kormányok jogos hatalmukat csak a kormányzottak hozzájárulásától kaphatják és nincs a világon oly jog, mely a népeket a hatalom egyik tulajdonosától a másiknak adhatná át, mintha azok birtoklás tárgyai lennének."

Kossuthnál is megvan ugyanezen gondolat. "Nemzetek nem csordák, melyeket gazdájuk egyik legelőről a másikra terelhet."

Wilsoni mondás, hogy "a világ nem félhet olyan békében, amely nem biztosítja az élet nyugalmát és nem fogadhat el állandónak oly békét, amely ellen egyes népek akarata lázadozik, amelyben a lélek, a jog, az igazság és a szabadságérzés nem tud megnyugodni."

Erre Kossuth, nemzete nevében, anticipando egyszer s mindenkorra megadta a vitazáró választ:

"Nemzetem nem halhat meg a szenvedések alatt, melyek reá mérettek. A magyar kérdésnek történelmi alapja is van, jogi alapja is van, földleirati, népességi, politikai, számtani alapja is van; s e kérdés Európa szabadságának, Európa hatalmi súlyegyenének érdekeivel kapcsolatos. Ily kérdések belekiáltanak a világtörténelem logikájába. E kiáltást ideig-óráig az erőszak elfojthatja, de az eseményt ki nem törülheti az események számlakönyvéből, hová azt a történelem beírta. E kérdés helyet fog magának követelni Európa függő kérdései közt mindaddig, míg vagy jog és igazság szerint meg nem oldatik, vagy a nemzet róla maga le nem mond."

Et haec meminisse juvabit!

Ballagi Aladár.