Sándor János
A székelykeresztúri unitárius gymnasium történelme
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
I. A gymnasium keletkezése előtti idők
II. Építkezés:
a) 1793-1804
b) 1805-1842
c) 1857-1876
III. Tantervek, tankönyvek, tanítás, vizsgák és szünidők
IV. Tanári, tanitói személyzet és tanárképzés:
A) Tanári s tanitói személyzet
B) Tanárképzés
V. Felügyelő gondnokok. Gymnasiumi igazgatóság:
A) Felügyelő gondnokok
B) Gymnasiumi igazgatóság
VI. Alapítványok, adományok
VII. Tanári, tanítói fizetések. Iskolai díjak. Pénzkezelés. Vagyoni kimutatás. Költségvetés
VIII. Tanulók. Osztályok
IX. A tanulók segélyezése. Jutalmak
X. Bennlakás. Magántanítás. Építkezési viszonyok. Játékok. Egészségügy:
a) Bennlakás. Magántanítás
b) Étkezési viszonyok
c) Játékok
d.) Egészségügy
XI. Iskolai törvények, rendszabályok
XII. Könyvtárak. Gyűjtemények:
A) A gymnasium könyvtára
B) Ifjusági könyvtár
C) Gyüjtemények
XIII. Hála-ünnepélyek
XIV. Az 1883. évi középiskolai törvény életbelépése utáni idők
XV. Függelék.
A)
a) 1793-1804-ig terjedő építkezésre tett adományok
b) 1805-1842-ig tett adományok
c) 1857-1876-ig tett adományok
B) Jakab Elek-féle könyvtár megvásárlására tett adományok
C) Megjegyzés az 5-ik év 6-ik tanári székre történt adakozásokról
Előszó
A sz.-kereszturi gymnasiumnak százéves élete van leirva e könyvben. E hosszu idő csaknem építkezés-, szervezéssel járt le. Cseppenként, lassan gyült össze az anyagi erő s ezért nem történhetett meg azonnal a bevégzés. Sokáig volt folyamatban, sőt abban van szinte jelenleg is.
A kor fokozott mértékben állott elő gyakran követelményeivel, melyekkel számot vetni és a kivánalmaknak megfelelhetés végett, a harczot el kellett fogadni; t. i. az önfentartásért folytatandó küzdelem, áldozat elől nem lehetett kitérni. E gymnasium szükségességének eszméje oly mélyen élt és él a felekezet minden egyes tagjainak kebelében, hogy azt onnan a száz évig tartó áldozatra hivás sem olthatta ki.
E könyvben megtalálhatók az érdeklődés fentartásának szálai. Örökségképpen szállott az egyik nemzedékről a másikra. S ha már ez átszállást érdemnek lehet nevezni, hadd legyenek hirdetői e sorok azon unitárius buzgóságnak és áldozatkészségnek, a melynek életét köszöni a sz.-kereszturi gymnasium.
Száz éves élete egén a jóltévők, mint megannyi csillag, úgy ragyognak, s terjesztik az értelmi világosságot alapítványaik hatása folytán. Ha van értéke a történelemnek, akkor ezen áldozók, fáradozók tettei nem lehetnek közönyösök a későbbiekre, a maradékokra nézve. A régi fénynél új szövétneket kell, hogy gyujtsanak. E történelmi leirásban mintegy meg vannak elevenülve, mintha szemeink előtt járnának őseink, a gymn. körüli munkájokban. Tetteik emlegetése, adományaik felsorolása, mindannyi felhívás, útmutatás a jövő előkészítésére.
A tanszemélyzetben többen vannak olyanok, a kiket az egyház iránti szeretet tartott ott; a kik más téren is kitünhettek volna. Azonban inkább szolgáltak itt kevésért, mint másutt többért. Az egyház méltánylását nagy jutalomnak tartották.
E leirás folyamán nemcsak a magam de sok helyen a mások véleményét is közöltem. Többek véleménye legyen a döntő a gymnasium mellett. Ily formán bocsátom a t. olvasó kezébe e könyvet. Lehetnek hiányai, fogyatkozásai, megengedem. Tökéletes müvet nem nyujthatok. Nálam az anyaggyüjtés uralkodott a feldolgozáson. Nagy mezőt kellett bejárnom és sokat kútatnom, mig a feldolgozáshoz kezdhettem. Majd az új gárdából egy hivatott egyén öntse más alakba s mesteri kézzel dolgozza fel azt, a minek én ilyszerü leirását, mint a régi gárdából való ember, mindennapi kézzel, nem mondom, hogy hivatásszerűen, de kedves kötelességből teljesítém. S midőn azon rés mellől, a hol most gyenge erővel én viszem az őr szerepet, egy jeles készültségü s kitűnő szellemi erővel biró egyén által váltatom fel, készséggel engedem át a helyet és pedig azzal a kéréssel, hogy a mit bé nem végezheténk, igyekezzék tökéletességre vinni. De a multak iránt is érdeklődjék! Haladjon, de vissza is tekintsen! Csengjenek fülébe szüntelen e szavak: ki a multakat ismeri, tudja a jövőt is.
Ha e leirásom, bármi kis részben is a tekintetben kalauza lehet, akkor nem végezék hiábavaló munkát.
Nagy köszönetet kell e helyen mondanom Benczédi Gergely kolozsvári tanár úrnak, a ki egész szívességgel nyujtott segédkezet az adatok összegyüjtésében; különösön a Consistorium jegyzőkönyveiből, levéltárából sokszor nagy fáradsággal és minden zúgolódás nélkül juttatta kezemre, úgy az intézetet, mint az ehez tartozó egyeseket illető adatokat. Ha e munka teljes, akkor az érdem egyfelől őt illeti. Fogadja újból a legszivesebb köszönetemet. Székely-Keresztúr, 1895. deczember 25.
Sándor János.